Az igazság, valódi önmagunk keresése nem feltétlen arról szól, hogy egyre jobban érezzük magunkat

Amikor a valóságot, valódi önmagunkat akarjuk megismerni az nem gyalog galopp… Ez a valódi önismeret. Ez azonban nem arról szól, hogy különféle mások által megismert hiedelmeket kezdünk el szajkózni, úgy, hogy meg sem vizsgáljuk azokat. Ilyenkor éppen ellenkezőleg minden valóságról alkotott képet lebontunk és csakis saját tapasztalatainkra hagyatkozunk, mert a többi csak információ. Vélemény, nézőpont és nem maga az igazság. Hogyan beszélhetnénk egy ételről, ha meg sem kóstoltuk azt? Még akkor is, ha több millióan ugyanazt állítják róla? Még, akkor is, ha igaz. Szóval ez nagyon fájdalmas lehet, mikor az illúzió, amibe kapaszkodtunk összedől…

A bölcsek azt mondják a valóság hű önmagához, így, ha összhangban vagyunk vele az boldogságot ad, ellentétben azzal, ha nem áramlunk együtt vele. Ez nem ember által létrehozott törvény, így nincs kibúvó, mert a valóság következetes…A kondicionáltság, megszokás nagy úr. Ez egyfajta börtön és kondicionáltságból teljesen kiszámolható a másik ember reakciója. Igazi „jósnevelde” ez a terület…

Az „éntudat” szintén a kondicionáltságunkból ered. Ezzel azonosítjuk magunkat: értékes, értéktelen, szeretetre méltó, vagy sem stb. Még az is a kondicionáltság része, hogy milyennek látjuk a valóságot. Ez a cikk is ehhez viszonyítva lesz szimpatikus, vagy antipatikus. Támogatja, vagy sem a világképünket?

Erőteljes módszer és megváltoztathatja életünket, ha feltesszük a kérdést „mit tudok biztosan?” Mi az, amit nem mások által elhiszek? Az ember nem is gondolná, hogy a sok elképzelés, hiedelem, szokás milyen stabil énképet és hamis világképet hoz létre, melynek semmi köze a valósághoz.

Ezért él mindenki egy külön világban és ugyanabban a valóságban (lásd pl. projekció, mint elhárító mechanizmus). És van, aki azt hiszi, hogy a spirituális élmények hajszolása (állandó meditáció, egyéb lelki gyakorlatok) stabilitást adhat. Ezek csupán változó tudatállapotok, de nem lehetünk mindig jóllakottak. A meditáció, jóga, tai chi stb. nagyon hasznos, de nem az élményt kell konzerválnunk, hanem megtalálnunk azt, ami állandó, felismernünk azt, aki gyakorol, mert ő a lényeg és nem pedig a gyakorlat… Az csak eszköz. Az elemlámpa a fontos, vagy amit megtalálunk a fényében? Amit elvesztettünk.

A megoldás az tehát, hogy valódi önmagunkat keressük és ennek mellékhatása a béke, nyugalom, egységérzet stb., a lelki gyakorlatok pedig csak időlegesen tudják megadni ezt a „jóllakott” érzést. Utána találkozunk a főnökünkkel és minden kezdődhet elölről.:) Szükségünk van arra, hogy eljussunk arra a pontra, mikor mindent megkérdőjelezve meglátjuk kik vagyunk valójában.

És bármit is gondoltunk erről, az biztos, hogy nem lesz igaz, mert az elme képtelen felfogni a valóságot… Így a sok elképzelés inkább csak akadály, mert ahhoz viszonyítva fogjuk fürkészni azt, hogy ténylegesen megláttuk-e a valóságot, igazságot vagy sem… Ez azt jelenti, hogy az elvárás elhomályosíthatja a valóságunkat.

Tegyük fel a kérdést: mibe kapaszkodunk még mindig? Milyen elgondolás, élethelyzet tud bele taszítani a szenvedés elkülönültség mocsarába minket, mely létrehozza az elkülönült „éntudatot”? Mi homályosítja el a látásomat? Nem szabad az „így kellene / szabadna” csapdájába belemenni és panaszkodva másokban keresni a hibát. Csak mi okozhatunk önmagunk számára szenvedést.

Egy új, több századik vallást akarunk létrehozni, vagy megismerni valódi önmagunkat, mely sosem különült el az élettől? Különféle szlogeneket hangoztatunk, vagy megkérdőjelezzük minden pillanatban azt, amit gondolunk? Az igazságot keressük, vagy csak jól akarjuk érezni magunkat? Nem akarunk gondolkodni és megvizsgálni a dolgokat, felvállalva a felelősséget? Aki vakon követ valamit, valakit az vakká válik…

A szabadság megtapasztalása kapcsán a másik tévhit, hogy ez egy misztikus dolog. Amikor észrevesszük hiedelmeinket, téves mintáinkat az nem túl könnyű dolog, de ez az út… A misztikus élményeknek pedig semmi közünk sincs a felébredéshez, jóllehet nagyon hasznosak lehetnek. Az egyik legáldásosabb dolog talán az, hogy véget ér a frusztrált keresés. Hazaérkezik az ember, mely óriási megkönnyebbülés. Megláttuk a valóságot, miért keresnénk tovább? Nincs ellenállás, minden áramlik… Minden magától történik, nincs „én”, aki valamit tenne, de gyökerek nélkül megmarad a személyiség…