Szabó Lőrinc költészete, versei és a boldogság: tudományok, vallások, művészetek egyesítése, most, jelenlét

A tudomány általában szétcincálja a valóságot és egy valamiről sokszor megfeledkezik, tisztelet a kivételnek… Történetesen arról, hogy a felcímkézés következtében valami meghal és már nem azt tanulmányozzuk ezáltal, ami a lényeget alkotja a valóságnak. Pl. megtekintünk egy egzotikus madarat, amelyik ide-oda totyog és szívünkkel valamilyen kapcsolódást érzünk vele – Szabó Lőrinc versek, versei, költészete, tudomány és művészet, boldogság, vallások, most, jelen.
.
Az nemcsak egy madár, hanem egy csoda… Egy érdekes forma, amiből nincs még egy. Ami különleges. Ami gyönyörködtet stb. Aztán jön a tudomány élve felboncolja szegénykét és a madárból kivész a lényeg. A lelke. Ami mozgatta, ami olyan különleges kisugárzást kölcsönzött neki. Néha az igazán nagy művészek kimondják a nagy bölcsességeket, amiket természetesen a tudomány és vallás is le tud vezetni, de sokkal szebb egy pompás verset elolvasni, aminek lelke van, mint unalmas elméletek felett görnyedni, igaz? Érezzünk rá most Szabó Lőrinc gyönyörű versére:

Szabó Lőrinc versek, versei, költészete

Verseiben sokszor a piedesztálra emeli szerelmét és persze fiáról Lóciról is őszintén vall, akivel volt szerencsém személyesen is találkozni. Nagyon mély érzések vannak ezekben a versekben és sok-sok őszinteség.

“Röppenni megint, tisztán, fényesen,
hogy keveredjék a fenn és a lenn:
szent minden csók és minden őrület,
ha végtelen vágy tölti a szívet.”

“Jó itt. Nincs más,
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.”

“Szeretnek.
Óh milyen könyü a világ!
A csillagos ég ringat a karjaiban,
lábam alatt szinte muzsikál a föld.”

És most nézzük meg ezt a gyöngyszemet, melyet a nagy tudású dr. Domján László is előszeretettel olvasott fel az agykontroll képzésen, nem véletlenül, Sztankay István tolmácsolásában pedig nagyon szépen szólal meg:

Helen Mallicoat, A Föld álma…

“Az én nevem az, hogy vagyok. Megállt. Vártam. Egy idő múlva újra megszólalt.
Tudod, amikor a múltban élsz, annak minden hibájával és bánatával, az bizony nehéz dolog. Ott ugyanis nem vagyok veled. Az én nevem nem az, hogy voltam.
Amikor a jövőben élsz, annak minden gondjával és félelmével, bizony az is nehéz. Ott sem vagyok veled. Az én nevem nem az hogy leszek. Ha viszont a jelen pillanataiban élsz, könnyű a dolgod. Ott veled vagyok mert az én nevem: vagyok.”

Elemezzük ki a verset – tudomány és művészet, boldogság, vallások, vagyis a most és a jelen, mint közös pont

És most nézzünk a vers mögé, hiszen aki inkább az intellektusán és nem az érzelmein keresztül szemléli a valóságot talán jól jön egy-két racionális „morzsa”. E vers egyértelműen a jelen erejéről szól. A Biblia is nagy hangsúlyt fektet ennek: “És mondta néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Nem véletlenül szokták mondani, hogy fürkésszük a jövőt, de a jelenben éljünk. A múlt pedig el-múlt. Már csak gondolatok vannak róla, de azt is a jelenben éljük meg. A jövő pedig nem más, mint a múlt tapasztalata által összegyűjtött információk egy bizonyos elképzelése. Más szóval a múlt egy másik változata. Hiszen a jövőt nem ismerjük pontosan. Ezek csak elképzelések. Erről már írtam korábban.

Lásd, Létezik-e szabad akarat? – sors és önismeret, emberi sors, karma, horoszkóp, jóslás, asztrológia
A buddhizmusban is sokszor láthatunk utalást arra, hogy a jelenben való létezés a boldogság, tudatosság előfeltétele. Gondoljunk csak bele, ha a jelenben zajlik az élet, akkor a jövő és a múlt valójában nem is létezik (csak a spekulációnknak tudhatjuk be). És utálni valakit, vagy rossz érzést érezni is csak így tudunk. Hiszen valamihez kötnünk kell, de magát a szeretet bármikor érezhetjük, ahhoz nem kell múlt vagy jövő. Emellett, ha csak a jelenben történő problémák súlyával birkózunk meg, akkor az sokkal kisebb lesz.

Hiszen a pánik is annak az eredménye, hogy elkezdjük a negatív gondolatokat felerősíteni, felnagyítani (magnifikálni), hogy mi fog történni akkor, ha… De ez ismét a jövő és spekuláció. De az ördögöt a falra lehet festeni. A pszichológiában nem véletlenül létezik a generalizált szorongás fogalma, mely jól utal erre a jelenségre.

Egy eszköz a jelenlét, a boldogság megtapasztalására

De maradjunk az előző gondolatnál, miszerint a szeretethez, boldogsághoz nem kell idő. Ezt azonnal le is tesztelhetjük, persze mindenki saját felelősségére tud meditációs technikát kipróbálni. Ha elkezdjük megfigyelni, ahogy az érzékeinkkel kapcsolódunk a valósághoz (percepció, azaz észlelés a pszichológiában) akkor könnyen belekerülhetünk ebbe az állapotba. Hozzunk figyelmünket ide. Ha kedvesünk éppen egy másik szobában tartózkodik vonjuk azt kétségbe, hiszen nem lehetünk ebben biztosak. Csak az a valóság létezzen számunkra, ami itt és most előttünk van és amit érzékelünk. Figyeljük meg milyen illatokat érzünk most, mit látunk most, milyennek érezzük testünket stb.

De vegyük észre mikor az elménk elkezdi ezt elemezni és összehasonlítani a múltbéli vagy jövőbéli tapasztalatainkkal. De ezúttal ne menjünk bele a játékba. Ne gondoljuk azt tovább, hiszen semmi értelme. Maradjunk a jelenben, megfigyelőként (ezt introspekciónak hívja a pszichológia). Egyfajta ellazultságot, kitágultabb teret fogunk érezni. Megnyugszunk. Boldogok leszünk. Ebben a vékonynak tűnő idősíkba (a jelenben) tesszük át székhelyünket, hiszen a többi pillanat ebből nő ki, ráadásul bizonytalan. Ez az egy biztos, ami most van.

Itt és most. Nem véletlenül hívja a jelent a zen, ha jól emlékszem vékonynak és élesnek, mint a kard pengéjét, mert könnyű a megszokás miatt más utat választani, de annak nem olyan nagy az ereje, mint a kard pengéjének, mely egyfajta tudatosságként likvidálja belőlünk a negatív dolgokat. Ugyanis mikor a jelenben vagyunk és a tudattalanból felbukkan valami régi emlék sérelme, akkor az azonnal tudatosul és szertefoszlik.