Emelkedés a tudatosság segítségével a tudatállapotokban

Ezután felmerül a kérdés. Gondolataink, érzelmeink tényleg csak biokémiai folyamatokból állna? A bölcsek szerint gyökereink nem a testben vannak. Ezt azok a lelkek állítják, akik már ezt megtapasztalták.

Az erős vágy, kíváncsiság a tanulás iránt megtartja az elmét és létrehozza a tudatszint változást. Egyhegyűvé teszi azt, ahogy erről már nemrég írtam konkrétumokat is megemlítve cikkemben: 20 év meditáció = 1 hónap intelligens meditációval? Könnyű a rendszert szidni, de ki fogj a sötét szobában feloltani a lámpát? A megszabadulás irányairól – tudatváltás, spiritualitás, spirituális felemelkedés

Most még elsétálunk ezen tapasztalatok mellett, de képességeink megváltoztatásával ez meg fog változni. Most még nem vagyunk nyitottak eléggé. Mikor pl. beszélünk valakivel, már közben előkészítjük a válaszainkat, ahelyett, hogy rá figyelnénk, összeolvadnánk vele. Inkább az Univerzumra, mint az elmére kéne figyelnünk. A forrásra. És eközben semmilyen felmerülő hang sem lényegtelen…

Akár nagy lelkek is becsatlakozhatnak és tanácsokat adhatnak nekünk más világokból. Tehát a létezés más szintjéről is jön információ. Az Univerzum végtelen lehetőséget tartogat számunkra. Aki tudja, hogy nem tudja (hogyan tudhatna mindent) az tud igazán. Hiszen nyitott vagy korlátolt elmével lehet igazán tanulni?

A vallás az Univerzumunk megismerésének egy módja, de nem kell egy úthoz ragaszkodnunk, persze ízlések és pofonok, illetve személyiségek különbözőek. Akkor vagyunk nyitottak, mikor egy könyv újabb elolvasása után ismét újdonságot tapasztalunk. Mikor nem a könyv olvas minket, hanem fordítva.

Sok ember dolgozik magán, de mégis a régi énje uralkodik, hiába kap divatos mesteri fokozatokat, még a stabilitást sem tudja megtartani folyamatosan. A békét és nyugalmat. Van értelme ilyenkor mesteri fokozatokkal kompenzálni? Amit sokszor (tisztelet a kivételnek) iskolák adnak? De a legnagyobb iskola az élet. Azon belül van a többi iskola is, igaz?

Melyik jobb a különféle fokozatok vagy az, ha nincs semmink, de stabilan boldogok vagyunk? A fokozatokkal nem tudjuk a szomorúságot feloldani, de az elme stabilitásával igen. És a pozitív kisugárzásunk éppen elég jutalom, mely jelzi a többi embernek is, hogy elérhető ez a szint és tudunk egymásnak segíteni.

Mikor az intellektus ráébred, hogy nem ismerheti meg a teljes spektrumot, véget vet az erőfeszítésnek és belépünk a kegyelem állapotába. A tudatosság szép lassan kiterjed arra, amit nem tudunk. Ezt nem lehet megérteni és eszközeinkkel kifejezni. A keresés intenzitásától függ, hogy ez a tudás mennyire fogadható be. Ahogyan a tárgyakat a gravitáció összetartja, ugyanúgy a tudatosság összetartja ezt a fajta kommunikációt, illetve elősegíti, magyarázza ezt nekünk Sri Vasudeva.

Tudatállapotok és emelkedés

A tudatállapotokról már írtam korábban:

A jógit érzéstelenítés nélkül operálták meg. A Mándúkja-upanisad és Muktiká-upanisad (4 tudatállapot) leírja, hogyan oldódhatunk fel az Abszolút Állapotban – hinduizmus, jóga

A természetben nincsenek benzinkutak, töltőállomások, csak színtiszta energia van mindenhol. A mikro és makro kozmosz egy rendszer szerint működik. A bolygók keringenek a pályájukon… De a mikro, legapróbb életforma is így működik, tudatosan. A legapróbban is benne van a teljes intelligencia. A rész és az egész összefügg. Gondoljunk a holonokra (rész, melyet tartalmaz az egész, de az egész rendszer megtalálható benne). Azt hiszem ebből a szóból ered a holisztikus kifejezés is. Nincs értelme csak külön vizsgálni a dolgokat, hanem szélesebb spektrumból kell vizsgálódnunk. A matematika édes testvére a fizika, melynek testvére a kémia, és annak pedig a biológia. A valóságban minden egy, miért kellene mindig mindent külön elemeznünk?

A részek hatnak az egészre. Ha ügyetlen vagyok és kiöntöm a vizet a pohárból, akkor valaki azt mondhatja, hogy ügyetlen vagyok. De miért egyetlen cselekedetem alapján ítél meg? A többi ezer alkalommal nem ügyetlenkedtem, most elhagytam a figyelmet és hibáztam. De miért nem az egész spektrumot nézzük és az alapján alkotunk véleményt? Hiszen rengeteg szemszög van. Egy tudós pl. lehet, hogy nagy szolgálatot tett a társadalomnak új elmélete megalkotásával, de lehet, hogy ettől függetlenül csapnivaló apa volt. A gyereke inkább ezt fogja látni benne és neki is igaza lesz…

Szóval a rész és az egész összefügg, de kezdjük a saját tudatosságunkkal. A bölcsek a forrásban vannak, eggyé válnak vele. Csak evvel akarnak élni, a többi létezésforma oly silány nekik ehhez képest, ahhoz képest mikor egy magasabb intelligenciába olvadhatnak bele. És vajon csak a külvilág tanulmányozásával tanulhatok-e bármit, ami a tudatosság terében bennem zajlódik le?

Keleten nagyszerű hasonlat az, amikor a múlandó formákat az aranyhoz hasonlítják. Például egy ékszernek, egy arany fülbevalónak feleltetik meg, ami beolvasztható és ugyanabból az anyagból karperecet is készíttethetünk. Tehát a forma nem vész el a halállal, csak átalakul. És, maga az anyaga ugyanaz marad. A lényeg. Sri Vasudeva példának hozza fel az asztráltest, vagyis fénytest hasonlatát, ahol szintén egy forma észrevételezhető, jóllehet ez már szubtilisebb, finomabb szinten jelenik meg. Ennek a megtapasztalása hamar elsajátítható, első lépésként az auralátást, aura érzékelését érdemes 1-2 óra alatt elsajátítatunk. Így nem misztikumként kell ezekre tekintenünk, hanem tapasztalatokként.