Ha nem keresni, hanem megérkezni szeretnénk – Mooji, Maharshi, Papaji, Ganga, megvilágosodás, felszabadulás 4/2

4/1. rész

11 egyszerű gyakorlat:

1. Ne törődjünk a gondolatokkal, érzésekkel, amiket feldob az elme. Ne kövessük őket. Csak legyünk. Ne akarjunk semmit megváltoztatni, elérni. És megtartani. Csak nézzük azt, ami állandó. Maradjunk vele. És, ha egyszer fent, egyszer lent érezzük magunkat, akkor tudjuk, hogy még mindig az ideiglenes élményekkel azonosulunk. De ez nem jelenti azt, hogy elvesztettük, mert Ezt nem lehet elveszteni! Legyünk azzal, ami állandó. Ha hagyunk átsuhanni rajtunk minden érzelmet és gondolatot, akkor elenyésznek azok, mert nem kapnak energiát többé. Az öröm, gondtalanság automatikusan megjelenik mögötte.

2. Ne foglakkozzunk a folyton változó érzelmekkel, gondolatokkal, csak legyünk tudatában annak, aki mindezt megéli, ami végtelen és örök…AZT FIGYELJÜK, aki figyeli ezt a mozgást. Maradjunk vele… Ez el fog mélyülni… A gondolatok ebben az értelemben véletlenszerűek. A tudat maga, akik valójában vagyunk, se nem rossz, se nem jó, se nem férfi, se nem nő…

Ne akarjuk elérni a megvilágosodást, szabadságot, felszabadulást, mert az azt jelenti valamit tennem kell azért, hogy folyamatosan a tudatban létezhessek. És ezt megerősítjük a hitünkkel… Tegyük a dolgunkat, ahogy egy teát főzünk, de nem kell semmit sem túlkomplikálnunk.

3. Felejtsünk el minden spiritualitást, megvilágosodást, még önmagunkat is… Dobjunk el, azaz ne figyeljünk rá, ahogyan egy étteremben is csörömpölnek körülöttünk, de mi arra figyelünk akivel beszélgetünk. Valójában semmi nem nehéz, mi komplikáljuk túl. Ne engedjük hát be a gondolatokat, amik azt mondják fejlődnünk kell… Dobjunk el minden gondolatot, ami azt sugallja hamisan, hogy még nem vagyunk készek. Hogy létezésünkhöz bármit el kell érnünk. Csak egy felismerés, hogy vagyunk… Hívhatjuk kegyelemnek, vagy bárminek. Már egyek vagyunk Istennel… Most…

Ez az egyszerűbbnél is egyszerűbb, de elsiklunk mellette, mert elkezdjük elemezni.  Amíg van keresés, van hiányérzet is. Miért azonosulunk azzal, aki elhiteti velünk, hogy te kevesebb vagy?

4. A Lét támogat minket a felébredésben, ezért vagyunk itt. A rossz is emiatt történik. Segíteni akar minket. Ha meg tudunk mindent köszönni (rosszat is), akkor kinyílik a világ előttünk. Mondjunk mindenért köszönetet.

5. Ha rosszat kapunk: azaz, ha citromot kapunk, csináljunk belőle limonádét… Ne álljunk ellen annak, ami a valóság, mert ez az ellenállás okozza valójában a problémát és ez megváltoztatható, a valóság nem!

Aki el akarja érni a megvilágosodást, az abból indul ki, hogy ő nem megvilágosodott. De valójában ez a tévhit és az elme diszfunkcionális működése akadályozza meg abban, hogy az legyen, ami már van… Így azonosulunk mindenféle butasággal. De már azok vagyunk, ami van, létezik… Mindig. Az érzések, gondolatok nem mi vagyunk, azok jönnek-mennek. Engedjük ezt meg nekik. Bármi, amit megpróbálunk megtartani magunknak, nem fog megmaradni…

A folyamatos gyakorlás, személyiségfejlesztésnél és ÉN-kép állandó megváltoztatásának: sosincs vége. Mindig van min dolgoznunk… Ez nem ad boldogságot. Hol az a személy, aki szenved és mindig mást akar? A szeretet ellenkezője az önzőség, mikor mindig csak önmagunkkal vagyunk elfoglalva. És az ÉN érzése kifelé vándorol pl. testtel azonosulunk, vagy büszkék vagyunk, de ha befelé megyünk, akkor a mindenséggel azonosulva megtaláljuk a valódi Énünket.

Ha panaszkodom miközben el akarok mindent engedni: még mindig van azonosulás, lehet sok mindent elengedtünk, de a panaszkodást nem. A tudatos emberben ugyanúgy felbukkan a rossz érzés, de nem hat rá. A következő pillanatban már nincs is ott… Nem emlékszik rá… Valójában az emlékek és az érzés teremti meg a nem létező ÉN-t.

Fájdalmak és örömök: Létezik, jó és rossz, de ha személyes ügyet csinálunk belőle, akkor felerősítjük, hagyjunk inkább mindent átsuhanni magunkon.

4/3. rész