Különösek, így kitaszítottak – dögevés, nekrofágia, dögevő, guberálás, frigenek, bizarr dolgok, tabu, kívülállók

Forrás: National Geographic Channel, Taboo, Asst. Prof. Dennis Soron (sociologist, Brock Universit,. Ontario), Dr. Pauline Benett (anthropologist, Monash University, Melbourne), Prof. Ariel Glucklich (theologian, Georgetown Univ.)

Dögevők és a frigenek, kuberálók – különös, bizarr és tabu dolgok

Vannak emberek, akik a már elpusztult állattetemet fogyasztják el. Az utak mentén az elcsapott állatokat pl. borz vagy ezüst sirály tetemét szedik össze és sütik meg. Az egyik angol ember legalábbis büszkén fogyasztja el ezeket az állatokat. Elmondása szerint nem azért mert szegény, hanem mert butaságnak tartja kidobni ezeket a finom falatokat és állítása szerint egyre többen leszünk a földön, mely következtében a húsevés luxus lesz. Az valóban igaz, hogy az állattartásnak köszönhetően a Föld tetemes része kimerült, lásd bővebben itt – dögevés, nekrofágia, dögevő, kuberálás, frigenek, frigenizmus, különös, bizarr dolgok, tabu, bedék, kívülállók

Az evés a kulturális rendszer eleme a szociológia szerint, aminek szimbolikus jelentése is van. Ezért, hogy mit eszünk vagy mit nem, az az összetartozás vagy a kizárást vonhatja maga után a társadalmunkban. De vajon a dögevés vagy a guberálás csak egy egós különcség lenne? És, ha éheznénk, akkor sem ennénk meg ezeket az állatokat? Köztudottan a Fülöp-szigeteken kacsaembriót, Vietnámban kutyát, a franciáknál pedig lóhúst esznek.
Ha nincs gusztusunk elfogyasztani valamit, az pszichés ellenérzést is kialakíthat, mely következtében akár bele is betegedhetünk a gondolatba, hogy elfogyasszunk ilyen maradékokat vagy állattetemeket. Erről bővebben lásd, pszichoszomatika. A hulladékhasznosítók pedig a kukákban guberálnak és a már pl. lejárt szavatosságú élelmiszereket fogyasztják el. Esetleg olyan egyéb dolgot találnak, ami újrahasznosítható.
Nekem erről a témáról a vegetarianizmus jut eszembe.

A bedék, avagy családok, akiket azért taszítanak ki, mert a vízen élnek

Bankladeshben Dhaka irányába evez egy család, akik fedett csónakjukon élnek és származásuk miatt kitaszítják őket és szemfényvesztőnek, boszorkányoknak tartják őket. Életmódjukkal saját hazájukban is kitaszítottak. Szegények, így nem nagyon tudnak földet venni és nem is akarnak nekik eladni ingatlant, ezért folyamatosan a vízen élve tengetik napjaikat. Arra sincs pénzük, hogy iskolába járassák csemetéiket. Ám néha egy-egy város forgalmas részén bizarr dolgok segítségével némi pénzhez jutnak. Pl. az egyikük mérges kígyóval maratja meg magár a nyelvénél jól látható helyen, majd megissza az ellenszérumot, amit másoknak is áruba bocsájt ezután. Állítása szerint a bőrét viszi ilyenkor vásárra. Ezen kívül évszázadok óta kígyóbűvöléssel, hagyományos gyógymódokkal keresik meg a kenyerüket, de nincs rendszeres munkájuk. Mivel vándorló életmódot folytatnak gyakran a cigányokhoz hasonlítják őket. Azért tartják tisztátalannak, veszélyesnek őket, mert nem letelepedett életmódot élnek.

A bebék nem állnak kapcsolatban a cigányokkal. Ám nem akarják az emberek, hogy gyerekeik tőlük tanuljanak, kapcsolatba kerüljenek egymással vagy később összeházasodjanak. Saalan népe, a bedék szeretnének beilleszkedni, de nem tudnak. Ha le tudnának telepedni egy helyen, akkor gyereküket is talán be tudnák iskolázni. Ők is muszlimok, mint a bangladeshiek, de utazásuk miatt pl. a nők szabadszelleműek, kicsit máshogy öltözködnek. Így már a megjelenésükkel is megsértik a tabukat.