4 fő gyakorlat a buddhizmusban és zen buddhista bölcsességek, buddhizmus gyakorlása

Forrás: Seung Sahn, a zen iránytűje

Mi a meditáció? És mi nem a meditáció? És a zen válaszok elemzése – meditációs gyakorlatok otthonra és azok letöltése, buddhista, meditációk fajtái, meditációs fajták 2/1. részű

Az elme tudatállapotai és a karma tana a buddhizmus szerint – buddhizmus és karma, buddhizmus Szamszára, létkerék buddhizmus, létkerék jelentése, buddhista hat világ, buddhizmus gondolkodás

A tudat fejlődése és az élet értelme a buddhista felfogás alapján: buddhizmus és karma, Szamszára, létkerék buddhizmus és annak jelentése, buddhista hat világ, gondolkodás, álom

Buddhista szútrák: Lótusz szútra, Maháparinirvána szútra, Aavatamszaka szútra, a dharma név jelentése

A zen buddhizmus gyakorlása és zen bölcsességek

A zen-buddhizmus nem magyaráz meg semmit, nem analizál. Nem mutat az almáról fényképet és elemzi azt, hanem azt mondja „Szeretnéd megtapasztalni? Akkor tessék itt egy alma, kóstold meg”. Azonnal a végeredményre mutat. Manapság divat többet elemezni, beszélgetni, olvasni a dolgokról és kevesebbet tapasztalni, pedig az a legfontosabb. Ezért írok mindig a gyakorlás fontosságáról. A zen tehát rámutat közvetlenül az elmére, hogy felébresszen minket és azt mondja: ,,Ne állíts írott kánont, írásos tanokon túl, különös módon taníts! Egyenesen az ember szívére hass!” Így az igazság megtalálása, nem függ a könyvektől, rangos tudományos fokozatoktól stb. – zen buddhista bölcsességek, zen buddhizmus gyakorlása, zen bölcsességek

A zen nem az okosságon, intelligencián múlik, de ettől még nem antiintellektuális. Seung Sahn zen mester azt mondja, hogy sok gyakorlással fel kell fognunk az elme természetét. De ez nem az elemzéses megismerésére utal, ami inkább a pszichológia területe, hanem azon túlra, ami az elmén túl van, gondolhatunk itt egyfajta transzcendens pszichológiára. Ám sosem a technika, a módszer a lényeg, hanem maga az út és idővel nem kell folyton emlékeztetnünk magunkat a végtelenségre, hanem csak eggyé válunk vele a bölcsek szerint. Ahogyan nem mondogatjuk folyamatosan a nevünket, hogy ne felejtsük el, mint egy mantrát.

4 fő gyakorlat a buddhizmusban

– Szútrák olvasása: ne a dogmatikus teológiára gondoljunk, a szútrák olvasása, nem helyettesítheti a gyakorlást. Az étlap nem egyenlő az étellel, ám a leírások erősítik hitünket, elszántságunkat stb.

– Buddha nevének segítségül hívása: sok gyönyörű buddhista festmény van, ami segíthet vizualizálni a buddhákat. Látunk a buddhizmusban olyan démonokat is, akiket egy szerzetes vagy a Buddha meggyőzött. Átállított a jó oldalra, és végül az embereket kezdték el szolgálni hatalmas erejükkel. De tudnunk kell, hogy ezek mind az elmében vannak. És azon túl nincs elemzés, nincs semmi, csak a leírhatatlan végtelenség…

– Mantrák ismételgetése: mantra meditációval az, amikor mantrákat ismételgetünk. Azt hiszem ez úgy alakulhatott ki, hogy amikor sikerül az elmén túli végtelenséget meglátnunk, akkor ez segít azt megtartani. Emlékezni rá. Tehát nem arról van szó, hogy hatezerszer elmondom és jó napot… Hanem minden egyes szó segít megtartani a tudatunkat Azon, a végtelenségen, Buddhán, ahogy éppen nevezzük. Így egyhegyűvé teszi az elmét, ami nem kalandozik el folyton. Véleményem szerint nem arról van szó, hogy annyit mondogatjuk, hogy a végén megszokjuk és paraszimpatikus lesz számunkra, ahogyan az autót is vezetjük. Az elején nagyon nehéz, aztán mintha magától történne meg stb. Érdekességképen írom le, hogy Buddha nem adott át mantrákat a zen szerint, nem mondta, hogy nevét ismételgessük, csak beszédeket tartott, amire rá meditálhattak az emberek. És maga a befelé fordulás nagyon eredményes tud úgy is lenni, ha nem ragaszkodunk egy úthoz, módszerhez stb.

– Meditáció: pl. a nem gondolkodás gyakorlása. Mikor nem zajlik le bennünk folyamatosan egy monológ vagy párbeszéd. Csak vagyunk, csak létezünk… egyre többet látva a valóságból. De nem elemezzük ezt és nem ellenőrizzük gyakorlásunkat… Ez a legfontosabb gyakorlat szerintem, mert Buddha megértése nem függ a szavaktól. Ha ehhez ragaszkodunk és a tudásunkhoz, az akadály lesz. Találkoztam olyan lelkes gyakorlóval, aki nem beszélte az adott mester nyelvét, mégis megértett, megérzett valamit és óriási változáson ment keresztül. De vajon mire mutatnak a mester szavai? Ezt kell keresnünk, a Holdat, a Holdra mutató ujj helyett. Amikor nem ragaszkodunk semmihez, még a gyakorláshoz sem, az a tiszta elme. Ezt többek között úgy tudjuk gyakorolni, hogy feltesszük a kérdést miközben pl. a „Kwam Seum Bosal” mantrát ismételgetjük, hogy ki gyakorolja ezt? Ki hallja ezt a mantrát? Ki a valódi gyakorló, a testen, néven, formán túl? Ez a gondolkodás előtti létezés. Ám, ha a gyakorlásnak célja van, akkor az akadálya is lesz előbb vagy utóbb.

Japánban találkozhatunk olyan roshi (tanítóval), aki azt mondja a zen gyakorlóknak, hogy akinek lótuszban nem tört el mind a két térdkalácsa az nem tud megvilágosodni. Szerintem a térdnek és törésnek és a lótusznak nem sok köze van a megvilágosodáshoz… Ez Seung Sahn zen mester szerint egy zen betegség. Ragaszkodás a formához. Ahogy az sem biztos, hogy a legjobb megoldás, ha azt hisszük, hogy a „Mu!” üvöltése hasi központból a legfontosabb, ahogy azt néhány zen templomban tanítják. Fontos ez a középpont, ami a harcművészetekben kerül előtérbe, de nem ez a legfontosabb, hogy ki milyen erőből tud innen üvölteni. Még akkor sem, ha a Japánban az elme nem a fejben, vagy a szívben van – ami megzavarná az érzelmeket -, hanem szerintük az a jó, ha hasból gondolkodunk. Tehát még abban sem ért egyet a világ, hogy melyik testrészünkből származik a gondolkodás.

Ezen kívül nem szabad a zendóban (gyakorlóterem) túl nagy hangsúlyt fektetni az ülésre, meditációra. Hiszen bárhol gyakorolhatjuk a mozdulatlan, nem-gondolkodó elme gyakorlását. Az üvöltésen, folytonos hangos beszéden alapuló kommunikáció és koncentrációs gyakorlat inkább a szamuráj útja, nem a valódi zen-né, mert hogy ilyennel is találkozhatunk Japán zen templomokban. A zen a teljes ellazulás, ahogyan Nam Cheon kínai zen mester mondta: ,,A hétköznapi elme az igazi út.” Nem véletlenül mondta a Sahaja Jógi, a bölcs Mataji (forrás: Metamodern korszak, Shri Mataji Nirmala Devi), hogy Japánban sok helyen félreértik a zent. Ő azt írja könyvében, hogy Nepálban vannak buddhisták, akik fekete mágiával foglalkoznak pl. erőszakosan próbálják a kundalini energiát felemelni a gerincükben, mely automatikusan magasabb tudatállapotba helyezi az embert. Így addig ütik a gerincet, amíg az akár el nem törik. Úgy tudom, hogy ez egy roppant intelligens módon kibontakozó energia, és nem szabad erőszakkal hatni rá. Amikor eljön az ideje, akkor magától el kezd felfelé emelkedni. Mataji diplomata feleségként beszámol arról is, társadalomkritikájában, hogy az egyik nagy vallás központja 9 millió dollárt hamisított állítólag és sok vallás vezetői gyerekeket molesztáltak a 20. század végén, akik utána békedíjat kaptak és sokszor verekedésbe bonyolódtak… Nem tudom mi az igazság, bár el tudom képzelni, hogy sokszor a politikai érdek győzedelmeskedik az igazság felett, de szerintem sosem szabad általánosítanunk.

A valódi találkozás a zen-buddhizmus szerint – zen buddhista bölcsességek

Amikor nem gondolkodunk, akkor eggyé válunk… Hiszen ilyenkor ugyanabban a szubsztanciában időzünk, és nincs filter, szűrő (elme), ami ezt elválassza tőlünk. Mint mikor két ember egyszerre felnevet valamin… Ez a közvetlen átadás a tanításokban. Gondoljunk Mahákásjapára, Buddha első tanítványára, aki tovább vitte a dharmát, a tant. Buddha beszédére, mikor felemelt egy virágot mosollyal válaszolt. Nyilván nem a mosolyon van a hangsúly, mert bárki tud mosolyogni, hanem ami mögötte van.