Mindig kerestem az élet értelmét és állandó stabil pontot életemben függetlenül az élethelyzetektől

Angol verzió: I used to search for the meaning of life and for a permanent stable point in my life independently of life situations

Korábbi tapasztalataimról már írtam itt: Az életerő áramlása erőfeszítés nélküli: a tapasztalataimról és a keresésről – áramlás és a neti neti jelentése, definíciója

Az élet értelme

Mikor sikerült egy-egy munkakörben elhelyezkednem és a tanulás mellett önálló életet élnem sok-sok örömben volt részem, de mindig úgy éreztem, hogy szinte mindegy hol vagyok és mit csinálok, nem ez adja a valódi érzéseket, hangulatokat. Mintha minden csak a fejben játszódna le, hiszen valaki boldog, valaki pedig szomorú pedig ugyanazt tapasztalja. Erre mondja a pszichológia, hogy más érzelemkészlet, hajlam, neveltetés stb. De mi van ezen túl? Mert ezek számomra csupán feltételezések, amik ebben vagy más tudományokban is folyton változnak. Régen azt mondták pl. lapos a föld, most azt mondják gömbölyű és holnap lehet, hogy répa alakú lesz?:) – az élet értelme

Viccen kívül először úgy tapasztaltam, hogy a bennem lévő hangulat – ami változékony -, de folyamatosan létezik valamilyen formában, pl. egyszer boldogságot, máskor szomorúságot tapasztaltam és így tovább. Emlékszem 2005-ben pr-managerként dolgoztam egy multinacionális cégnél és úgy láttam, hogy sokszor csak figyelemelterelés az, hogy mindig valamit csinálni akarunk, valamivel foglalkozni szeretnénk. Ha nincs munkánk akkor is. Van, aki a nyaralójában is folyton szolgát játszik. És mostanában szinte mindenki a telefonját, tabletjét nyomkodja vagy valami hasonlót és netezik, olvas, játszik stb. Amivel nincs semmi gond, de ez egyfajta menekülés is lehet a valóság elől. Ebből is látni, hogy a gondolatok, elképzelések világában élünk. Fejben… De talán valaki most ennek köszönhetően olvassa el ezt a cikkemet.:) De mi lenne, ha holnaptól egy hónapig nem lenne internet, áram satöbbi? Meddig bírnánk ki a természetben a való világban? És hogyan éreznénk magunkat? Mennyivel lenne természetesebb és mihez képest? Mennyire függnénk a civilizációs függőségeinktől?

Szóval, visszatérve a tapasztalataimra, azt vettem észre, hogy van egy állandó „mellékíze” a létezésemben, mely állandóan velem van. Függetlenül attól, hogy mit csinálok. És elkezdtem erre figyelni és nem az eseményekre, melyek ezeket kiváltották. Látszólag… Érdekes tapasztalatok bontakoztak ezáltal ki. Mintha a valóság egy tükörré vált volna és nem abban kezdtem keresni a megoldást, hanem igyekeztem visszamenni a belső forráshoz, ahonnan mindez kiindult. Figyeltem, hogy merre húz a szívem valójában. Nem akart ennél a multinacionális cégnél maradni, de tapasztalatnak jó volt.:)

És most úgy látom, hogy nincs baj a multikkal, a mobilokkal, pénzzel, sex-szel stb., mert mindennek mi adunk értelmet és értelmetlenséget. Egy baj van, ha a mindennapokban elveszünk az érzéki vagy más örömökben és nem kezdjük el kutatni kik vagyunk mi valójában. Honnan jöttünk, hova tartunk és mi ez az egész? Pedig ez egy nagyszerű kaland, mely a szenvedés végét hozza el számunkra. Régen titkosak voltak ezek a tanok, most már nem titkos, de olyan sok tanítás áll rendelkezésünkre, hogy úgy érezzük emiatt nehéz megtalálnunk, mint a tűt a szénakazalban…