A mohóság szüli a szegénységet – a hatalom, uralkodás pszichológiája, háború okai, következményei, a gazdagság pszichológiája

Forrás: Prof Rajneesh, (Osho) Hatalom Politika és változás

A szegénység valódi okai és következményei

Sosem nézünk a dolgok mélyére, mindig csak a tünet kezelésével vagyunk elfoglalva. Mikor valaki elkezd egy ügy mellett kiállni és tüntetésekre jár, azzal nem lesz sosem radikális változás. Nézzük meg az eddigi forradalmakat. A valódi változást az hozza létre, ha mi megváltozunk és hatunk a többi emberre. Így nem csak a bor címkéje változik meg, hanem maga a lényeg: a tartalom. Mindegy milyen címkét adunk a gyereknek: kapitalizmus, kommunizmus, szocializmus, liberalizmus stb. minden ugyanaz marad. De miért? Mert az embernek kell megváltoznia nem a róla alkotott képnek. Ha az ember elkezd pl. meditálni, belső életet élni, akkor egy új világ tárul fel előtte és betöltheti küldetését – hatalom pszichológiája, hatalom pszichológia, uralkodás, szegénység okai és következményei, gazdagság pszichológiája, háború okai

Akkor bármit tesz az arannyá válik. Lehet nem kap elismerést, de mégis sokat tesz a világért… Sok esetben azok a parancsnokok kapják a kitüntetést, akik a háttérben vannak és sosem sérülnek meg, akiknek az emberei, csapata győztek…

A szegénységet illetően, a probléma gyökere, hogy a mohó ember nem érzi magát biztonságban így elkezd felhalmozni és emiatt nem jut mindenkinek. Lenne elég hely és elég élelem mindannyiunknak, de a félelemmel teli ember elveszi másoktól, amivel nem lenne baj, ha meg is osztaná velük… A történelemben hányszor kipróbáltuk már azt, hogy újraosztottuk a dolgokat, de végeredmény ugyanaz maradt. A valódi ok tehát, az egyéni békétlenség. És a sok egyén hozza létre a tömeget és a társadalmat… Egy madár a természetben sosem halmoz fel, nem láttam még dagadt madarat, sokszor még az állatok is intelligensebbek nálunk…

A gazdagság pszichológiája és a háború okai

Nem a háború a probléma, hanem az egyéni agresszió, a háború csak ezek összessége.
Sajnos sok esetben – tisztelet a kivételnek pl. egy Abraham Lincolnra gondolok most -, mire valaki hatalmat kap már annyi embert kellett elnyomnia, hogy ő maga is erőszakossá válik. Még mélyebben nézve őt már alapból vonzotta mindez, így nem a hatalommal van a baj, hanem az egyénnek voltak problémái, ezért vonzotta őt ez a hivatás… Ahogyan nem a pénzzel van a baj – az csak egy semleges eszköz -, hanem ahogyan bánunk vele. Amire felhasználjuk, ahogyan értelmet adunk neki… Kiállunk egy ügy érdekében és idővel mikor mi leszünk a vezetők már elfelejtjük a nép akaratát – melynek mi is a részei voltunk és harcoltunk -, mert ők immár a másik oldalon maradtak.

És megy a sok ígérgetés… A politikusokat ígérgetés helyett érdem alapján kellene megválasztanunk. és érdemes megfigyelnünk, hogy a bölcs emberek sosem nyomulnak, az élet választja ki őket és küldi hozzájuk az embereket, és általában nagyon szeretik őket és nem fordítva. Ők együtt áramolnak az élettel és nem pedig az egóval. Sokszor a politikus együtt hal meg a világgal, elpusztítva azt, mert ha neki már mindegy, akkor kit érdekel a világ? De miért az erősebbnek van igaza mindig? A hamiskás imádat és utálat helyett meditációra lenne szükség, egy semleges békés térre, hogy megismerjük valódi önmagunkat. A bűntudatból így lesz béke… Akár 300 évig is élhetne az emberi test. Ha megtalálnánk a harmóniát nem lenne szükség ennek a sok negatív energiának összeadódnia és háborúba torkollnia. Egyik oldalon mindent megteszünk az egészséges életmódét, a másik oldalon meg legyilkoljuk egymást…

A hatalom és uralkodás pszichológiája

A gyerekek ártatlannak, ambíció nélkül születnek meg, nem akarnak hatalmat… Vajon mi rontja meg őket? Így idővel mindenki folyton harcol, és előrébb akar jutni: az óraadó adjunktus akar lenni, az adjunktus docens, aki dékán akar lenni, ő pedig rektor. A rektor talán oktatási miniszter stb. A püspök bíboros akar lenni, a bíboros pápa… De mi van akkor, ha a tetejére érünk a ranglétrának, ahonnan ciki visszafelé menni? A hatalom nélkül az ilyen emberek megalázva érzik magukat, mert teljesen azonosultak vele… Erőszakos világunkban a művirág éli túl a dolgokat, mely maga is élettelen. Emiatt mondom azt, hogy nem erőszakosan bele avatkozva kell a másik emberen segíteni, hanem a példánkkal, kisugárzásunk segítségével és csak akkor válaszolni a kérdésekre, problémákra, ha őszintén kérdeznek minket és nem ráerőszakolni a másikra azt, amit mi jónak tartunk. Tehát élni és élni hagyni…