Mikor képesek vagyunk saját ürességünket magunkkal hordozni, akkor szabadok vagyunk

 Angol verzió: When you can bear your own emptiness you are free – what is reality, Be still to know that I am God, you are that, I am meaning, simple meditation

Mi a valóság?

Ugye van néhány problémánk? Nincs, ez csak egy elképzelés, mert lehetetlenség, hogy különbözzön tőlünk a Self, kivéve különféle kivetítésként. És mikor ezt érezzük, akkor minden rendben van. De ki fogadja el ezt az állítást? Hiszen azonosulunk az ego tapasztalataival és emiatt működik a projekció, kivetítés… Valami belül jól tudja, hogy semmi sem található meg a külső világban – mi a valóság, „csendesedj el, hogy megtudd én vagyok Isten”, mi vagyunk azok, az „Én vagyok” jelentése, egyszerű meditáció

De, mi vagyunk a Self maga. Bármi történik, az elménk bárhova fordul éppen vagy a testünk bármilyen cselekedetet hajt végre, akkor is képesek vagyunk Self-ként létezni. A szemtanúk mi magunk vagyunk éppen most és mindig létezve. Érezhetjük, hogy nem mi választunk, hanem a létezés választ mindig… Csak maradjunk úgy, ahogy vagyunk. Látni fogjuk: „Nem kell itt maradnom, vagy bármit csinálnom és nem kell ezt megtartanom” stb. Nincs szükség egyéb támogatásra… Mi vagyunk a Self, mely már itt van. Ő nem fog jönni, ő nem fog elmenni, és senki sem érheti el őt. Ő természetesen létezik. És nem önmagától mozog, hanem az ebben való hit vaksága kelti ezt a látszatot számunkra. Hordozzuk a koncepciókat arról, akiknek gondoljuk önmagunkat, és az elménkben hiszünk. Inkább menjünk haza az ürességbe, mert amint a figyelmünket elirányítjuk a Self-ről, a tapasztalati világ felé, akkor gyakran fogjuk érezni a fájdalmat és elszeparálódást a tudatunkba lépve. Ekkor megszületik a self-ünk, az egónk…

„Én vagyok” jelentése – egyszerű meditáció

Az „Én vagyok” nem egy személyiségen alapszik… Az „Én vagyok” valójában mindennek a szemtanújaként létező egység tudat. Első alkalommal egyként nyilvánul meg… És aztán ez mindig megtalálható. Ennek „az egynek”, vajon milyen története van? A testtel való azonosulás éntudatként bukkan fel benne és azt mondja, hogy „én csinálom ezt vagy azt.” De ez is a szemtanú látómezejében van csupán. Ez az első azonosulás. Mi bukkan fel először a létezésen túl „én vagyok” érzésként? Minden érző lény rendelkezik ezzel a tapasztalattal… Ez a tudatosság. Tehát, ellentétben az elsődleges „Én vagyok” érzéssel, ami tiszta tapasztalat, mi az utána felbukkanó sokféle dologgal azonosítjuk magunkat… Felbukkan az elme. És azt mondjuk: „Én vagyok a test.” Mikor az „Én vagyok a test” erősen megragad tapasztalatként, akkor ezután egy különleges személyiség jön létre. Ez manifesztációként érzékelődik számunkra, de mélyebb szinten az „Én vagyok” tapasztalatot úgy éljük meg, hogy eltűnt. Tehát, ha másfajta szempontból megvizsgáljuk ezt meg, akkor mi ebben a „nem-tapasztalati” állapotban hiszünk, ami exkluzívnak számít az alvó tudatállapot számára. De valójában minden a létezés része.

Mi vagyunk azok – „csendesedj el, hogy megtudd én vagyok Isten”

A legmagasabb tudás és tapasztalat: „Senki sem vagyok.”
De mi inkább ezt mondjuk: „Az élet folyamatosan támogat vagy nem támogat engem.” A bölcs nem ezt mondja: Mi vagyunk maga az élet. És, ha nem lenne élet és mi sem léteznénk? Van valaki, aki rendelkezik az élettel? De ekkor nincs egy másik valaki, aki jelentést készíthetne erről. Egy kép az igazságról, soha nem lesz maga az igazság… Mi nem az aktív oldalt képviseljük, mi vagyunk a szemlélődők, a látók. De az elme megtalálja mindig az összes indoklást, miért helyénvaló kérdezni valamit az életben és ez megöli a békét. Emellett az elme képes elárulni minket és azt mondani: „Ez egy jel Istentől.

Ez a mi lehetőségünk. Ragadjuk meg!” stb. De ezek csak racionális gondolatok, de nem maga az igazság… Ez úgy működik, hogy nagyon csendesnek kell lennünk, hogy meghaljuk, kihalljuk Isten hangját. A Biblia azt mondja: „Csendesedj el, hogy megtudd én vagyok Isten.”
Ha a kezdeti félelem számára nincs megengedve neki, hogy elcsábítson minket, akkor az elme tanácsát nem követve egy óriási béke fedezhető fel. De az elme fél attól, hogy megízleli a diszkomfort érzését és próbál akadályt gördíteni ez elé. Érdemes azt mondanunk életünk kapcsán: jöjjön, aminek jönnie kell, úgy legyen… Ezen a módon, ami nem igaz, azt mind ott hagyjuk. És mikor az összes támogatás elhagy minket, nagy meglepetést tapasztalunk meg. A bőség mindenféle módon meglátogat minket… Többé nem függünk már semmitől sem.