Egy természetes fájdalomcsillapító: kifogyhatatlan, bármikor használható – José, Silva, agykontroll, Hippokrátész

Forrás: José Silva, Gyógyíthatsz

Van bennünk egy fájdalomcsillapító hormon, melyet bármikor bárhol tudunk használni, erről a cikk végén számolok be konkrétumokkal (José Silva, agykontroll). Előtte azonban Hippokratész és az ősi gyógymódok kapcsolatáról ejtek néhány szót.

Az orvosok és természetes gyógymódok szakértőinek jótékony hatásairól

A orvostudományon kívül nagyon sok egyéb megoldás is rendelkezésünkre áll. A különféle természetes megoldások (fűben, fában lévő orvosság) mid mind nagy hasznunkra lehet, de fontos, hogy megfelelő szakemberrel konzultáljunk használatuk előtt. És sok orvosság eredeti forrása a természetben megtalálható, azonban van amikor egy ultrahangos röntgenfelvétel nagyon sokat segít a diagnosztizálásban. Sőt, sok olyan helyzet van, mikor gyógyszerre van szükségünk, vagy gondoljunk egy balesetre, pl. egy lábtörés alkalmával a szakorvos tudása kulcsfontosságú. Tehát mindenben meg lehet találni az értéket és érdemes elsőre a legjobb megoldást megtalálnunk, a valósi forrást. Én nagyon ajánlom José Silva könyveit, melyben konkrét módszerek származnak ettől a derék embertől, aki éjszakákon át tanulmányozta a pszichológiát és orvostudományt, hogy a sok hasznos elméletből egy módszersorozatot állítson össze. És az egyik fájdalomcsillapító technikáját is leírom pszichésen levezetve, ebben a cikkemben.

Egy hatékony megoldás, mely megmutatja a testünk erősségeit és gyengeségeit

Egy másik érdekes dolog, hogy mikor az állítólagosan Nasa által kifejlesztett computeres fájdalommentes vizsgálaton jártam, mely egyszeri 3 órás alkalom volt (rezonanciás elektroterápia) olyan dolgok derültek ki, amit később a vérkép és egyéb orvosi lelet is igazolt. Itt megismerhettem testem gyengeségeit és erősségeit és megoldást is kaptam. Nagyon izgalmas élmény volt részt venni ezen a vizsgálaton, mely abszolút objektívnek mondható. Ez a készülék ráadásul mellékhatások nélkül erősíti meg a szervezet rendben működő élettani funkcióit. Tehát biztosan állíthatjuk, hogy sokféle megoldás létezik számunkra és itt is folyamatos a fejlődés.

Fontos, hogy legyen szellemi értelemben is vett tartásunk (ne puhuljunk el) és használjuk azokat a tudásokat, melyek feltehetően ezért lettek megteremtve. És, hogy mi számít jó megoldásnak relatív, hiszen más kulturális közegben sandán néznének ránk, ha tudnák, hogy megnézzük az időjárás jelentést, mert ott az az elfogadott szokás, hogy az „eső csináló” majd táncot rop megfelelő időben és helyen, ha az indokolttá válik. És miért lenne ez rosszabb, mint a mi meggyőződésünk, amelyet lehet, hogy készen kaptunk? Az orvostudomány egy nagyon komoly, komplex és szerteágazó terület és viszonylag új a sok ezer éves ősi gyógymódokhoz képest. Hippokratész nevéhez fűződik, ő volt az orvostudomány atyja (orvosi eskü is róla kapta a nevét), aki i.e. 460-ban született és vélhetően egy nagy tudású, ember volt, aki egyébként a csillagok állását is fontosnak tartotta többek között. Brit tudósok szerint azonban egy a modern orvostudomány alapjait nem Hippokratész, hanem az egyiptomiak fektették le. De ennek a kérdésnek a megvitatását meghagyom a történész szakembereknek. Valószínűleg Hippokratész megfigyelése, hogy a testünkre hatnak az égitestek valóban kulcsfontosságú, ha a Hold tömegvonzása egy hatalmas óceánra is hatást gyakorol (lásd árapály).

Az orvostudomány atyjának pszichológiája

Hippokratész a testet és a lelket egymástól különböző, de egymással szoros összefüggésben álló dolgoknak vélte felfedezni, és ezért azt állította, hogy a megfelelő étrendi szabályokkal hatni lehet a lélekre. Megalkotta a négy vérmérsékleti tipológiát, melyet sokan Galénosznak tulajdonítják – ezt a „falatot” szintén meghagyom a történészeknek…

Hippokratész úgy gondolta, hogy minden betegségben a négy testnedv – haima (vér), kholé (sárga epe), melankholé (fekete epe), phlegma (nyálka) – hibás, aránytalan eloszlása a bűnös az éltető testnedveket illetően. Ártalmatlan módszerekkel a szervezet ellenálló képességének növelését tartotta a legfontosabbnak a kezelések alkalmával.

Rögtön láthatjuk ki milyen vérmérsékletű ember

Egyszer mindannyian megtanuljuk, hogy azért, mert valakit más fából faragtak még nem ok arra, hogy lenézzük. A megértés segít kezelni az illetőt és a helyzetet. A négy vérmérsékleti tipológia pedig a következőképpen fest. Mindenkiben jelen van, mind a négy vérmérsékelt csak más-más arányban keverednek egymással ezek a személyiségjegyek. Általában az egyik uralkodik főképp és ez határozza meg személyiségünket. De előtte megszakítva a gondolat folyamát érdekességként jegyzem meg, hogy sok ilyen figyelemre méltó, kevésbé köztudott elmélet is van. Pl. a kínaiak 6 féle típust határoztak meg. Van pl. a Szél típus, aki kitartó, ahogyan a szél fúj. De itt is van olyan karakter is, aki szereti félbe hagyni a dolgokat és ezért nem szabad elítélni őt sem. Visszatérve a tipológiákra, létezik a szangvinikus, aki szalmaláng módon tud örülni vagy búslakodni, nagyon lelkes tud lenni egy ideig, végletes érzelmeket megélve, de ezek hamar elillannak. A másik típus a melankolikus. Aki kicsit bágyadt, bús, gondolkodó, maximalista, érzelmes figura. A flegmatikus jellegtelennek tűnik, visszafogottnak, érzései lassan alakulnak ki és nem túl mélyek, ám megfontolt, hideg vérű illető. A kolerikus pedig nagyon céltudatos, kitartó, erős tartása van, de szintén nem az érzelmek dominálnak nála. A jó hír, hogy mindegyik személyiségszerveződést lehet fejleszteni és felesleges másokat megítélnünk általa, inkább arra használjuk fel, hogy megértsük általa a másik embert és olyannak fogadjuk el, amilyen.

A természetes fájdalomcsillapító, mely bennünk van

Ha megtanulunk egy relaxált, módosult tudatállapotba kerülni, akkor könnyebben tudunk hatást gyakorolni testünkre, mely kapcsán a pszichoszomatika (fejfájás, gyomorpanaszok, szédülés izzadás kezelése)bebizonyította, hogy vagy tudattalanul vagy tudatosan folyamatosan hatunk a testünkre. Ha fájdalom üti fel fejét testünkben, akkor a következő Silva agykontroll módszer segíthet elmulasztani azt. Mivel maga a fájdalom valójában az agyban keletkezik, mellyel tudatja a test a problémát, így mi is bele avatkozhatunk ebbe a folyamatba. Arról van szó pontosan, hogy a fájdalom egy jobb agyféltekés relatív, szubjektív észlelés. Azonban, ha megfoghatóvá tesszük, akkor átkerül a bal agyfélteke területére és az agy fájdalomcsillapító endorphint küld rá. Úgy tudjuk megfoghatóvá tenni, hogy elkezdjük elemezni, hogy mekkora vödörbe férne bele ez a fájdalom, emellett milyen szagú, ízű és színű. És ezekre keressük a választ folyamatosan, amíg el nem múlik a fájdalom.