A boldogság keresésének csapdája. Megoldás a cikkben – Hol és mi a boldogság mostanában 2/1.

Miért vagyunk boldogtalanok? Hol és mi a boldogság mostanában?

Mert beszűkítjük tudatunkat azonosulva az elmében felmerülő dolgokkal (lásd gondolatok, érzések, hangulatok). Olyan, mintha a teljes valóság helyett egy pici, szakadt házban akarnánk leélni az életünket, mikor az egész Univerzum rendelkezésünkre áll. És ezer éve ugyanúgy működött mindez és ezer év múlva is ugyanúgy fog működni, így a „hol és mi a boldogság mostanában” érdekes kérdés, mert mindig ugyanaz a boldogság…

Mi az?

Amikor te irányítod az elmédet és nem fordítva. Azért nem látjuk az igazságot, örömöt, boldogságot stb., mert elvárásainkat, elménket követjük a valóság helyett.

De miért szűkítjük be a tudatunkat, ahogy előbb mondtad?

Ki tudja? Talán csak egy rossz szokás, egy álom… De az álom nem tarthat örökké, előbb utóbb a szenvedés megjelenik életünkben, hogy segítsen meglátni mindezt. Vagy csak nem elégít ki az érzékszerveken alapuló öröm, hatalom, presztízs, pénz, kapcsolatok, anya vagy apaszerep stb. Mintha valami hiányozna az életből, a lényeg… Ekkor elindul a keresés, mely újabb csapda.

Miért?

Mert csak az álom változott meg, de az attól még álom marad. Most nem anyagi javak, barátok, nagy család iránt vágyunk, hanem arra, hogy buddhává váljunk, vagy boldogabb legyen az életünk stb.

De ez miért baj? És miért ne vágynánk egy szép, nagy családra, ez jobb, mintha csak a pénzt hajszolnánk egész életünkben, nem?

Minden azon múlik milyen perspektívából nézzük. Senki sem több másnál, mert gazdagabb, vagy családapa, vagy több gyereke, vagy pénze van (lásd a pszichológiában a devalváció, azaz leértékelés és idealizáció, azaz „felrakom a polcra a másikat” elhárító mechanizmusát). Mindenre szükség van, pl. gyereket nem nevelhetsz fel 0 Ft-ból. Szóval ezekkel a dolgokkal nincs baj, a kérdés, hogy mi a célod? Kicsit enyhíteni szeretnél a szenvedésen, lásd „fájdalomcsillapító”, vagy szeretnél az egész végére járni és szabad lenni? A pénznek, családnak semmi köze ehhez. A vágyak azok vágyak (mindegy mi iránt merülnek fel), a szabadság pedig szabadság. De ez nem az jelenti, hogy a család az jó vagy rossz, mert mindenből lehet tanulni, tehát a hozzáállás a lényeg, nem az, hogy mit élünk meg… Lehet valaki szabad családosként, üzletemberként, és szegény emberként is, ez csak forma. Én a valódi énünkről, Self-ünkről beszélek.

Ezeket honnan veszed?

Csak felmerül, és érzem, hogy igaz. És így értem már a szent iratokat, amik ugyanerre utalnak, hogy pl. bűnösből is lehet szent, lásd damaszkuszi Saulból, aki bűnöző volt, Szent Pál lett…

Lehet, de Jézus pedig azt mondta, hogy nehezebb a gazdagoknak bejutniuk a Mennyek országába, mint a tevének a tű fokán átkelnie, vagy valami hasonló…

Ez is igaz. Ez a szép benne, hogy hiába van egy szent irat, mindegy melyik, 50 % rajtunk múlik, mert mi adunk értelmet neki, azaz mi értelmezzük… És sok egyház is elég gazdag lett: márvány padló, gyönyörű, aranyozott belsővel rendelkeznek. De a gazdagsággal, pénzzel nincs probléma, az semleges. Mi adunk annak is értelmet. Nem baj, ha sok van belőle, de ha a figyelmünket elviszi, akkor lemaradunk a többi dologról, pl. az igazság kereséséről. Gazdagon nem lehet bejutni a Mennybe – ami nem egy hely, hanem inkább egy állapot -, mert így ragaszkodunk tárgyakhoz, állapotokhoz, talán erre utal a Biblia. Ez nem bűn szerintem, csak ha erős identitásunk van a ragaszkodás miatt, ami egy vágy – mindegy mihez ragaszkodunk -, akkor nem látjuk meg a lényeget. Olyan ez, mint mikor nem tud a napfény besütni, mert bezártuk az ablakokat a redőnyök segítségével. Nem azért nem tud ott lenni, mert bűnösök vagyunk és ez a bosszú, hanem mert mi magunk akadályozzuk azt meg. De bármikor kinyitjuk az ablakot bejön a friss levegő és a napsugár, mert az örök ebben a példában.

De mit tehetünk ennek érdekében, mert természetes, hogy szeretnénk boldogok lenni és vannak vágyaink?

Semmit, de ezt nem szó szerint értem. Az a részünk, amivel azonosulunk az semmit nem tehet, mert nem képes felfogni a létezést. Ez az elme. Ami egy hasznos számítógép, de, ha ő irányít és abban keresed önmagad mindig szenvedni fogsz. Ezért mondja a Bhagavad-gíta, hogy ha meg tanulod kezelni a legjobb barátod lesz, ha nem akkor pedig a legnagyobb ellenséged. Ez olyan, mintha a kutyádat bíznád meg azzal, hogy vezesse az autódat. A mindenség végtelen és örök, ami felfoghatatlan a logika, elme segítségével. Egy pohárba nem tudsz belegyömöszölni egy házat, de fordítva megteheted mindezt könnyedén.

De mi az elme pontosan?

Egy csacsogó gép.:) Folyamatosan párbeszédek és monológok mennek a fejedben. Amik csak – sokszor nagyon buta -, gondolatok. De te figyelsz rájuk, így azonosulsz velük és tényként tekintesz rájuk. Ez zavarja meg a lelki békédet, ami alapból megvan és folyamatosan létezik. Mindenkinek. Süt a nap, kék az ég, kellemes béke honol mindenhol, de te egy társasjátékba annyira beleéled magad, hogy nem veszed ezt észre, de attól még ott van. És úgy éled meg, mintha nem lenne ott, de attól még ott van… Azon kívül az elméhez tartoznak még az érzelmek és hangulatok is, azokkal sem kellene azonosulni.

2/2 rész, a folytatás itt olvasható el