A boldogság keresésének csapdája. Megoldás a cikkben – Hol és mi a boldogság mostanában 2/2.

2/1 rész itt olvasható el

Értem, hogy az jó, ha nem azonosulok vele, de akkor nem leszünk érzéketlenek?

Érzéketlen és passzív az a pilóta, aki higgadt marad mert nem azonosul a helyzettel és megoldja a problémát megmentve mindenki életét? Ha tudod, hogy a másik stratégia szenvedést hoz, miért nem próbálod ezt ki mielőtt véleményt alkotnál róla?

Jó, de mit kell tennem, meditálnom vagy jógáznom?

Itt jön be egy csavar, amire már utaltam. Te, mint csináló, mint elme, aki azonosult azzal a szereppel, hogy most valamit meg kell oldania, semmit nem tehet. Ha megváltoztatod az álmodat, akkor fel fogsz ébredni belőle?

Nyilván nem, de miért nem tehetek semmit?

Mert pont a folytonos csinálás rontja mindezt el. Először láss és utána cselekedj, ha egyáltalán szükséges. A kocsid szélvédőjéről is először lekaparod télen a jégréteget és utána kezdesz el vele menni, nem?

De akkor hogyan lássak? Mit tegyek?

A legjobb, ha semmit nem teszel, csak vagy. De az elme ezt nem érti, mert ő folyton irányítani akar, megoldani a dolgot és csinálni valamit. De a kulcs az, hogy az elme eltűnik. Pontosabban nem veszel róla tudomást, csak egy szerep, egy ruha…

De, ha nem csinálok semmit akkor éhen halok, a világ is így fejlődik és hogyan kell semmit sem csinálni?

A világ nem úgy fejlődik, ha mindenki külön entitásként egóként csak magára gondol és a másikat folyton bántja és háborúskodik vele. És a technikai fejlődés vagy a lelki béke, egyensúly a valódi cél? Figyeld meg az elmédet, ne kövesd vakon azonnal azonosulva azzal, ami felmerül benned. Azt kérded, hogyan ne csinálj semmit. Ez egy értelmetlen kérdés, mert hogyan lehetne a semmit csinálni? Annyira a pörgésre álltunk rá, hogy a semmit, a lazítást is csinálni akarjuk… Azonnal azonosulva az elmével a csinálásból indulsz ki. Azonnal magadra öltöd ugyanazt a ruhát aztán azt kérdezed, hogyan csináld azt, hogy meztelen lehess… Meghallod a szíveddel, amit mondok neked? Ne logikázz rajta, csak érezz rá…

Nem teljesen értem, de mégis megfog valami.

Így van, az elme nem értheti erre már céloztam, de a szíved meghallhatja ezeket a szavakat, ha nem alszol túl mélyen és emlékezhet az igazságra, hiszen ehhez nem kell semmi újat tanulnia…

Mi a helyes hozzáállás, mit kell tennem és miért vagyok ilyen buta, hogy ide kerültem?

Aki azt mondja magáról, hogy buta, nem lehet buta, mert különben honnan látná mindezt? De még mindig csinálni akarsz valamit, ha máshogyan fogalmazod is azt meg. Ez érthető is, egy kis technika, játék segíthet, hogy a régi megszokásnak búcsút tudjál inteni. Tehát, figyelj ide: te létezel, mindig. Próbálj erre figyelni, de ne fantáziálj, gondolkodj róla, csak maradj ezzel. Ezt nem kell létrehoznod, megtartanod, mert nem te csinálod. A létezésed folyamatos. Mindig. De erre figyelj és ne a felbukkanó gondolatokra, érzésekre, hangulatokra, csak a létezésre. Ez a gondolkodás előtti állapot. Ne hozz létre tehát formát, hanem maradj itt. De analizált, ne próbáld megfoghatóvá tenni.

De akkor miből fogok megélni, nem leszek túl passzív?

Emellett bármit tehetsz, aktívan dolgozhatsz is, vagy pihenhetsz, ez nem egy külsőség, amire olyan nagy hangsúlyt fektetünk társadalmunkban. Csak ne forgácsold szét a figyelmedet, energiádat a tünékeny, folyton változó dolgokra, maradj ott, ahol állandó vagy. Ne a felhőkre figyelj, hanem a végtelen térre. És így szép lassan egy magasabb intelligencia veszi át az irányítást, ha hagyod és minden kérdésedre, problémádra megjön belülről – nem a híradóban – a válasz. Érezni fogod mit kell tenned és ez nem egy félelemből jövő válasz lesz… De hangsúlyozom a „külső” életedben dolgozhatsz keményen, vagy amit csak akarsz, ez a szívedben marad örökre. Nem muszáj elmondanod senkinek.

Akkor a gondolatokat nyomjam el és tartsam fenn ezt a meditációt?

Én nem mondtam ilyet. A gondolatok, érzések, hangulatok maguktól úgyis felbukkannak, ez természetes, de ha küzdesz velük, akkor már azonosultál is velük és elhibáztad. A meditáció, ami nem koncentráció és elfojtás magától bukkan fel, azt nem lehet csinálni, ahogyan az alvást sem… Szóval ne törődj velük, hadd legyenek ott, bukkanjanak fel, csak ne foglalkozz velük. Bármi merül fel, az tapasztalat, az nem te vagy, és folyton változik, jön megy, legyen szó jó vagy rossz dologról. Szóval, ne figyelj rá. Ez nem nehéz, mert nem egy erőlködés az elme részéről, hanem inkább egy passzív tevékenység. A Nirvána-szútra a buddhizmusban nem véletlenül mondja ki, hogy ha felhagyunk a következtető és megkülönböztető gondolkodásunkkal, akkor önmagától megkapunk minden szellemi gyakorlást. És innen indul a változás, ami egész életedet megváltoztatja, ha hagyod, nem csak egy részét. De nem te hozod ezt létre, vagy tartod meg. Ez folyamatosan ott van, csak eltakarja valami, ami szép lassan kikopik belőled és egyre erősebben látod a fényt, ahogyan a keleti pszichológiában a kosák (lásd burkok, pl. annamaja, pránamaja kosa stb.) eltakarják a lényeget, aztán észre veszi a bölcs, hogy ő mindig is az volt…