A csodák tanítása igazi csoda

„Ami valós, azt semmi nem fenyegetheti.
Ami valótlan, az nem létezik.
Ebben rejlik Isten békéje.”

 

A csodák tanítása egy mély és gazdag téma, amely filozófiai, spirituális, pszichológiai és önfejlesztési elemeket is tartalmaz, összefoglalva a teljes igazságról alkotott tudást. A „Csodák tanítása” egy olyan spirituális könyv és tanításrendszer, amely a belső béke, az önismeret és a szeretet kifejlesztésére összpontosít és már több millió ember életét változtatta meg. Sőt, ezen túllépve az egyetlen célja: a felébredés.

Ezért nagyon különleges, mert nem egy újabb önfejlesztőkönyv egyes morzsákat felvonultatva, hiszen nem ezt az álomvilágot hivatott (hamisság) megerősíteni, pont ellenkezőleg: a megvilágosodást tűzte ki célul. Sok más klassz rendszer van, és mindenki a saját fejlődési szintjén tud becsatlakozni a játékba. Ám, aki megunta az öröm-szenvedés állandó körforgását és szeretne hazatérni, nem csak látszólagos fél utakat bejárva, újabb előadásokat, tanításokat hallgatva, az megtalálta a megoldást. Milyen étel (tanítás) az, amivel nem lakunk jól? Ha hatásos, miért kellene mindig újat keresni?

Mindenki önállóan tud haladni, dolgozni önmagán és csak mi akadályozzuk meg a felébredésünket. Senki és semmi más. Elég volt a játékból, készen állsz, hogy hazatérj az örök szeretet birodalmába?

 

Komoly szakemberek ajánlásával, akiknek az életét teljesen megváltoztatta a könyv…

A barátai csak Billként emlegetik a kutatópszichológust, prof. William Thetford Ph.D-t (Columbia Egyetem). Ő vette fel kutatópszichológusként Dr. Helen Schucman-t, (aki később szintén professzor lett) és tollbamondással, “fentről kapta meg” a könyvet, melyet Thetford gépelt le. Tehát nem ember által íródott… A Csodák Tanítását illetően több elkötelezett pszichológus és pszichiáter is kiállt, például: Kenneth Wapnik Ph.D klinikai szakpszichológus és Dr. David R. Hawkins pszichiáter

 

 

Főbb elemei a következők

“Leégeti” a hamisságot, objektíven elregélve az igazságot, helyre teszi a szívünket, azokat a részeket is, amelyeket “egyes” vallások elrontottak, rossz szájízt adva egyes fogalmaknak (tisztelet a kivételnek). Isten nem tehet róla, ha a nevében mindenféle hülyeségre hivatkoznak. Dobjuk el a hamisat és foglalkozzunk az egyetlen örök igazsággal, elfelejtve a címkéket. A bor megízlélese esetén sem a címke fontos…

A gondolat ereje: A tanítás hangsúlyozza, hogy gondolataink formálják a valóságunkat és szubjektív hitrendszerünk is valótlan gondolataink által épültek fel. A cél, túllépni a hamis illúzió világképén és eggyé válni az egyetlen igazsággal, pontosabban meglátni, hogy már most is ott vagyunk.

Az elengedés fontossága: A múltbeli sérelmek és negatív érzések elengedése segít a gyógyulásban és a fejlődésben, melyet átadunk a magasabb intelligenciának. Valójában csak önmagunknak kell megbocsátanunk, mert egy valóság létezik…

Szeretet és megbocsátás: Az önmagunk és mások iránti megbocsátás kulcsfontosságú a lelki fejlődéshez, de ez nem a megszokott hagyományos módon történik, hogy megváltoztatjuk viselkedésünket, mely csak az egót erősíti meg. Valójában túllépünk az elmén (ez a valódi megszabadulás) és ezáltal a szeretet, mint az alapvető erő, összeköt minket egymással, de ebben már nincs elkülönült éntudat, amelyik túdósítana erről…

Jelenlét: A jelen pillanatra való összpontosítás és a tudatosság növelése segít abban, hogy a mindennapi életben jobban érezzük magunkat és kapcsolatunkat a világgal és bármikor kérhetjük a folyamatosan létező Isteni erőt. Tehát első lépés a béke megtapasztalása, de nem az a cél, hogy ezt az álomvilágot megváltoztassuk hanem, hogy felébredjünk belőle. Sőt, túl megy a könyv ezen a ponton is (bár ezen a szinten már nincsenek értelmezhető szavak) és azt mondja, hogy egyetlen dolgod van: felébredni és mással is megosztani mindezt. Ilyen részletesen és ennyi segítséget felvonultatva nem sok rendszer létezik. Ráadásul pont ugyanarra az egyetlen igazságra mutat rá más vallás, bölcsesség is, mert csupán egy igazság létezik.

Meditáció, ima: Rendszeres meditáció és önvizsgálat segíthet felfedezni a belső igazságainkat és megérteni a az elme és a világ valódi működését. Minden kérdésünkre választ kapunk, hogy hogyan jött létre a világ, miként működik a test, ego és mi okoz nehézséget a hazatalálásban.

A “Csodák tanítása” (A Course in Miracles, ACIM) világszerte nagy hatással volt sokak életére és különböző közösségek alakultak az alapelvei köré. Az alábbiakban néhány kulcsfontosságú eredményt és jellemzőt említek, amelyek a tanulmányozásából fakadnak:

 

Eredmények

Belső béke: Sokan arról számolnak be, hogy a tanítások segítségével mélyebb belső békét és nyugalmat tapasztalnak, ami hozzájárul az életminőségük javulásához. De, a valódi cél a felébredés, a megvilágosodás.

Kapcsolatok javítása: Az önfelfedezés és a megbocsátás hangsúlyozása segíti a személyes kapcsolatok elmélyítését és a konfliktusok rendezését.

Kognitív átalakulás: Az emberek gyakran említik, hogy a tanulás során megváltozik a gondolkodásmódjuk és képesek új nézőpontokat találni a kihívásokra.

Spiritualitás fejlődése: A “Csodák tanítása” sokak számára spiritualitásuk mélyebb megértését hozta el és erősítette a kapcsolatukat a magasabb énnel vagy az univerzummal.

 

Olvasók és Közösségek

Széles körű olvasóközösség: A “Csodák tanítása” rengeteg emberhez eljutott, beleértve vallásos és spirituális közösségek tagjait, pszichológusokat, tanárokat és érdeklődő egyéneket is.

Tanulócsoportok: Világszerte sok tanulócsoport alakult, ahol az emberek közösen olvassák és tanulmányozzák a könyvet, beszélgetnek a tanításokról és megosztják tapasztalataikat. Ezek a csoportok támogató közösséget nyújtanak és lehetőséget adnak a közös felfedezésre.

Workshopok és szemináriumok: Számos helyi és nemzetközi tréning, workshop és szeminárium foglalkozik a “Csodák tanításával”, ahol a résztvevők mélyebben belemerülhetnek a tanításokba.

Online közösségek: Az internetnek köszönhetően sok online fórum és csoport is létezik, ahol az emberek megoszthatják tapasztalataikat, kérdéseiket és megoldásaikat.

A “Csodák tanítása” tehát számos ember életében jelentős hatást gyakorol és közösségek is formálódtak azon alapelvek köré, amelyeket a könyv képvisel.

 

 

Hogyan keletkezett a Csodák Tanítása és miben más az eddigiektől?

Az orvostudományi karon tanított pszichológiát az (előtte) ateista nézetet valló Helen Schucman, akinek állítása szerint 1965-től pár hónapos felkészítés után tollba mondta Jézus Krisztus a színtiszta igazságot. A nagyjából 1500 oldalas írás nemcsak elméleti, magvas bölcsességet, igazságot tartalmaz, melyet Eckhart Tolle is hitelesnek talál, hanem minden napra jut egy új gyakorlati feladat. Ez teljes mértékben objektív alapokon nyugszik és bebizonyítja, hogy az elme hogyan működik diszfunkcionálisan és miképpen gyógyítható meg.

Hiszen mindenki projektálva (projekció a pszichológiában, lásd Anna Freud, elhárító mechanizmusok) a saját hiedelmei kivetítésével, egy álomvilágban él. Ráadásul az elme csak a múltban, jövőben él, mire tudósít a jelenről, az már a múlt része…

Ezek a gyakorlatok tehát objektív módon valódi tudássá emelik az igazságot, lerántva a leplet az elme szubjektív működéséről (lásd Munkafüzet). Emellett a Törzsszöveg egyetlen mondata is időtlen bölcsességet hordoz magában, érződik, hogy ezt nem egy ember írta. Illetve, nem egy összeszerkesztett szent iratról van szó, melyben egy gyűlöletes, haragvó, csecsemőket is legyilkoló „emberi” istenség jelenik meg, aki folyton bűntudatot kelt és majd, ha jól viselkedsz (ami az egót táplálja), akkor a halál után talán a Mennyországban kapsz majd menedéket…

A véleményem az, hogy ezek emberi projekciók, a végső igazsághoz, Istenhez, Jézushoz semmi közük sincsen. Ha az ember elmélyül a Védákban, advaita non-duális tanokban, keresztény misztikusok írásaiban, buddhizmusban, hinduizmusban, szufizmusban stb., akkor láthatja, hogy egyetlen igazság van és ezt nemcsak egy-egy aspektusában, hanem teljes egészében egységbe foglalja elmélettel, gyakorlatokkal a Csodák Tanítása.

Minden nagy tanító, lélek végül a valódi Istennel (nem egy szakállas bácsi fent, hanem a végtelen, felfoghatatlan forrás, mely nem tárgy, így láthatatlan) egyesült, lásd például Ramana, Papaji, Niszargadatta, Keresztelő Szent  János, Szent Ágoston stb.

Általában a bölcsek az elméjükben Istent tartották meg éjjel s nappal évekig, mely természetesen a „vagyok, aki vagyok” gondolata is lehet és egyszer csak ez az illúzió világ megszűnt a számukra és beléptek az örökkévalóságba. Pontosabban meglátták, hogy mindig is ott voltak és ez a földi bohóckodás, csak egy ideiglenes kivetülés…

 

 

 

 

Mindenki ezt keresi, de lehet, hogy tudattalanul… 

Valójában, mikor monotonnak látod az életedet, vagy nem találod annak értelmét, esetleg feszült vagy, ez jó jel, mert kezd tudatos lenni számodra, hogy nem a valóságban élsz. Hanem egy tűnékeny, folyton változó világban, ahol erőszakkal, sok energiával lehet mindent fenntartani és bármelyik pillanatban bárki lesérülhet, meghalhat stb.

Mindenki keres, de nem mindenki tudatosan. Hiszen sok mindenben kereshetjük a békét, a nyugalmat, a boldogságot, sikert stb.

Aztán egyre tudatosabbá válik a keresés. Miért vagyok itt? Mi az élet értelme? Hogyan tudnám elkerülni a szenvedést és megélni folyamatosan a boldogságot? Mi értelme ennek vagy annak, amit csak megszokásból követ az emberiség, mert úgy illik…?

Aki olyan szerencsés, hogy találkozik ezekkel a tanokkal, az megszabadulhat. Megszabadulhat a Csipkerózsika álmából. Felébredhet. Mert mindannyiunknak egyetlen feladat van itt: felébredni és másoknak is segíteni (ebben). Pont.

De mi általában elhisszük, hogy ezt a világot Isten hozta létre, ami tele van sok szenvedéssel is. Nem, ezt a Csodák Tanítása szerint mi hoztuk létre. Hiszen mindenki mást lát a világban. A keleti tanok is egyértelműen kifejezik, hogy a világ csak a belső gondolataid kivetítése. Ezt a kivetülést (világot) módosítani olyan, mintha a tükröt rúzsoznánk ki a saját ajkaink helyett.

Bálványt csináltunk Jézus Krisztusból, a karácsonyból, ahelyett, hogy valódi iránymutatására figyelnénk, melyben a megszabadulásról beszél és azt mondja a Csodák Tanítása, hogy egyenértékűek vagyunk, mert mindannyian Isten részei vagyunk. Sőt, egy a forrás, a mindenség… Valótlan, hogy ennyi elkülönült személy létezik külön akarattal, ez mind csak egy hipnózis eredménye, hogy ebben a gondolatban hiszünk.

 

 

 

 

Helen Schucman életéről és a Csodák Tanítása könyv megszületése

Többnyire katolikus nevelőnője és a szakács nevelte fel, idősebb bátyjával sem volt különösebb kapcsolata. Gondoskodó típus volt, ami szellemi fogyatékkal élő gyerekek támogatására is kiterjedt, illetve páciense esetében is könnyen átlátott az emberek által létrehozott korlátokon. Egyoldalú, gyengéd érzelmet táplált a nála jóval fiatalabb munkatársa, William Thetford iránt. Sok konfliktus merült fel a munka kapcsán kutatásaik alkalmával. Egy konferenciára siettek, mikor (1965 júniusában) Thetford úr azt mondta, hogy azt valahogy meg kell oldani, hogy jobb kapcsolat alakulhasson ki köztük, illetve az emberek között. Helen egyetértett és azt mondta, hogy ezt együtt fogják megoldani közösen.

Ha Helen becsukta a szemét, képeket látott. Sokszor ezek évekig megmaradtak a képzeletében. Sőt, nyitott szemmel is feltűntek, álmaiban is megjelentek, illetve színes mozgófilmmé váltak. Nagyon objektíven figyelte meg ezeket az álomsorozatokat és Thetford azt javasolta, hogy írja le őket, mert fontos üzeneteket hordoznak magukban, melyek értelme még akkor ismeretlen volt.

Hihetetlen részletességgel írt le olyan tájakat, amik munkatársa szerint teljes mértékben megegyeztek a valósággal, jóllehet Helen még sosem járt ott. Egyik álmában görögül a Gyógyítás Istene felirattal rendelkező könyv jelent meg, rajta egy gyöngysort tartalmazó nyaklánccal.

Egy alkalommal előre megjósolta, hogy munkatársa barátja öngyilkos akar lenni és utolsó pillanatban sikerült őt lebeszélni erről. Kutatópszichológusként Helen nem tudta ezeket a képeket hova tenni.

Egy utolsó képsorral, ami istenről szólt véget értek a látomások és akaratlanul is egy mondatot ismételt, ami jelentőséggel bírt: „én egy csatorna vagyok.” DE a csatorna bezárult. Ezután egység élményszerű megtapasztalásai voltak. Helen azt gondolta, hogy kezd megbolondulni, amiért erős vizualizációi vannak és utasítások jelennek meg benne, ami szorongással töltötte el, hiszen büszke volt kutatópszichológus szerepére, életére.

A hang nem akart megszűnni benne és nem tudta ezt a tudományos nézeteivel összeegyeztetni. Munkatársa azt javasolta, hogy írja le ezeket, bármik is legyenek. Így legalább kiderül miről van szó és nem feltétlen kell ezt bárki mással megosztaniuk, ha nem tetszik az eredmény.

Ekkor születtek meg e csodálatos sorok:

„Ami valós, azt semmi nem fenyegetheti.
Ami valótlan, az nem létezik.
Ebben rejlik Isten része.”

Nem a szeretet tanításáról szól a könyv, mert azt nem lehet megtanítani, hanem az akadályok elhárításáról beszél… Ez velünk született kincsünk és a szeretet ellentéte a félelem, ám a mindenségnek nincs ellentéte.

A kézzel leírt szavakat Helennek nehéz volt felolvasnia, az elméje ellenállt, köhögést, kisebb rohamokat produkálva. Csupán a forrás a lényeg, mely túlmutat minden formán. Ezért csoda minden, ami szeretetből fakad. Először zavarta őket a „csoda” megnevezés. Később rájöttek, hogy a csodák által újjászületik (meg tud jelenni a folyamatosan létező) a tudatosság, mely alapján a szellem és nem a test oltáraként létezik. A test és elme üres…

Ez a valódi gyógyítás és megbocsátás, melyre a személy nem képes. Ez valójában Isten megbocsátása és kiterjesztése. Ez teljes átalakulást hozott el az életükben, melyhez elég volt egy pici akarat, szándék. Ehhez azonban meg kell hozni a döntést e tan mellett. Kezdetben Helen is Williamnak tulajdonította a felelősséget a tartalommal kapcsolatosan és jelezte, hogy ő kiszáll, ha valami butaság fog kikerekedni belőle. Ezért a könyv születése körül az ego ellenállása is megmutatkozott, egyfajta szorongás légkörét megteremtve.

Szép lassan kifejti a Csodák Tanítása az elkülönültségből fakadó folyamatos félelmet, szenvedést, melyet mindenki megél, aki elválasztott énjével azonosul, elszeparálódva a valódi, egységes igazságtól, Istentől, aki maga a szeretet és semmilyen bosszút, büntetést nem forral a „fejében”, ő maga a korlátlan, végtelen szeretet. Hogyan bánthatna is bárkit is és erőszakoskodhatna, hogy keressük fel őt? Hogyan lehetne látható egy korlátolt elme számára? Csak megélhető, ha a korlátok leomlanak. E csoda sosem szűnik meg.

Megpróbálták picit átfogalmazni a szöveget, de az azonnal értelmetlenné vált. Helen minden nap írt, sokszor többször is egy nap. Leginkább este jelentek meg a diktálásra váró mondatok, aminek néha ellenállt és inkább lefeküdt aludni. De nem tudott elaludni, így felkelt undor érzettel és elkezdte leírni. A gondolatok nagyon gyorsan jelentek meg, nem volt könnyű tartani az iramot és a mondat elejét leírva, nem tudta Helen mi a lesz vége.

Teljesen mindegy mit csinált éppen, bármikor meg tudta állítani a megjelenő Csodák Tanítása lediktálásának a szövegét és akár a mondat közepén később tudta folytatni órákkal, napokkal később.

Nem került transzba mindehhez. Azt hiszed a tetteidért vagy felelős, nem a gondolataidért. De valójában felelősek vagyunk a gondolatainkért és ebből születik meg minden. Ez az egyetlen terület, ahol szabad választásunk van. Ahogy az advaita bölcs Papaji is mondta, csak egy dolgot dönthetsz el miközben az élet nevű (előre megírt) mozifilmed lepereg: felébredsz vagy sem az álomból…

A tettek a gondolataidból erednek. És a Csodák Tanítása különbséget tesz belső és külső gondolatokat illetően. Az egyik az illúzió mozifilm megerősítését tűzte ki célul, mely bent tart a káprázatban, a másik legalább már a kilépés körül zajlódik. És a legjobb, mely túl van a gondolkodáson és eggyéválik a végtelennel (pontosabban felfedezi, hogy mindig is ez volt az igazság és nincs saját életünk, történetünk).

Természetesen ellenáll az ego, ami próbálja az elkülönültséget és az ennek köszönhető szenvedést fenntartani. Nyilván az automatikusan megjelenő gondolatok, amik csak kommentálnak, ítélkeznek sehová sem vezetnek, csak az időt, energiát pazarolják el életünk során. Az igazság bennünk van.

Williamet nem érdekelték, kutató professzorként kissé hiányosnak és mondvacsináltnak érezte azokat a pszichológiát illetően. Egyik sem volt képes a létezésünk valódi megváltoztatására, véleménye szerint.

 

Két érzés létezik: félelem és szeretet. Az egyiket kaptad, a másikat, a félelmet te magad hoztad létre, vallja a Csodák Tanítása. Önmagunkban kell meglátnunk Istent (ahogy Vasudeva is ezt adta könyve címének: Belül keresd Istent) és utána mindenben ezt látjuk majd… Ez természetesen nem egy szubjektív elme által meghatározott hiedelemrendszer alapján épül fel és bontakozik ki.

 

Ha félelemben hiszünk és szenvedésben, azt fogjuk látni a visszatükröződő világban, ha a békét, szeretetet keressük, akkor pedig azt. Hiszen e világ csak a gondolataink visszatükröződése.

A zárkózottság feloldását és a félelem feloldását William is elkezdte gyakorolni, hogy a „mögötte” lévő határtalan szeretet megmutatkozhasson. Hiszen a Csodák Tanítása kurzus a „visszacsinálásról”, a felejtésről szól, nem pedig újabb szerepek elsajátításáról. Nem kell létrehozni az örök létezőt, csupán a felhőket kell feloszlatnunk, melyek eltakarják a Napot.

Minden bölcs önmaga tudta „vajúdással” túllépni az egón és intenzív gyakorlással, elmélyüléssel átlépni a túlpartra. Csak mi akadályozzuk magunkat az egóba vetett hitünk által.

Megbocsátunk magunknak a hibáinkért, melyek kapcsán nem szabad bűntudatot érezni, mely csupán az egót erősítené meg és az általunk létrehozott szenvedéssel átítatott álomvilágot.

Békét, örömöt, csendes elmét teremt a Csodák Tanítása. Amit Isten teremtett hogyan lehetne véges és amit nem ő teremtett hogyan létezhetne?

 

William hiteles kutatóként csak akkor utasíthatja el a Csodák Tanítását, ha megvizsgálta és hibásnak találta – emlékezik vissza. Teljesen érthető, hogy komoly pszichológus professzorok a karrierjükkel, munkájukkal, megélhetésükkel játszanának, ha csak úgy elhinnék és felvállalnák a Csodák Tanítását.

Látta, hogy Helen nem írhatta ezt a könyvet, mert például az érdeklődési körétől teljesen eltér, de az absztrakt dolgok megfogalmazása sem rá vall.

A diktáló hang egyfajta tekintéllyel rendelkezett Helen számára, de nem tudta mi a forrása. Először nagy megrázkódtatással járt számára, mikor forrásként a hang Jézust jelölte meg.

Ekkor nagyjából a könyv felénél tartottak mikor ez kiderült, és ez felzaklatta Helen-t és újra azt mondta, hogy ennek a zagyvaságnak semmi értelme sincsen. Ekkor felolvasta Helen az imát, mely a Miatyánk csodálatos imával volt hasonlatos és könnyekre fakadt.

Az ima arról szólt, hogy Isten oszlassa fel a szubjektív hidelemrendszerünket, hogy ismét hazatérhessünk eggyé válva vele. Ez természetesen Willimet is megérintette.

Shakespeari költőiesség és mélységes igazság jelent meg a lapokon. Felejtsd el minden gondolatodat és célodat, mert ezek idővel csak frusztrálttá tesznek. Engedjük eltűnni a másokról kialakított szubjektív képeinket, nem elfeledve, hogy ez az átmeneti világ nem a gondolataink, vágyaink kiteljesedéséről szól. A teljességben nincsenek vágyak, mert minden teljes.

Tartózkodva az ítélkezéstől, felejtsük el a pozitív és negatív gondolatokat. Ez a valódi újjászületés. Látni a valóságot semlegesen, megértve, hogy mi címkéztük fel szubjektív tudattartalmakkal, melyben megkérdőjelezhetetlenül hiszünk, megteremtve, fenntartva a szenvedés világát.

 

Helen és William 3 évi munkával egy 622 oldalas könyvet teremtettek meg, ez volt a Csodák Tanítása első része. Nem tudták az elején, hogy pár vagy több száz oldalas könyvként fog megszületni a Csodák Tanítása. Helenben fel is merült a kérdés: „Honnan fogom tudni, hogy vége van?” Erre azt a választ kapta, hogy onnan fog ez realizálódni számodra, hogy hallani fogod a legvégén: „Ámen”. Ez így is történt.

 

Helen megfázott, arcüreggyulladása is volt, de ugyanúgy dolgozott tovább. Megjelent a munkafüzet 365 leckéből álló része is. Ez volt a Csodák Tanítása második része és nagyjából 2-3 év alatt született meg.

Azt hitték immár befejezték a könyv írását, de ekkor vette kezdetét a tanári kézikönyv fejezete. Nagyjából összesen 7 évig dolgoztak rajta, hogy a teljes Csodák Tanítása könyv megszülethessen.

 

Egy valódi utazás, mely nem helyfüggő és mindig is létezett és létezni fog. Maga az örökkévalóság. 1972 őszén végeztek a könyvvel. Később azonban hozzáadták még a fogalomtárat, ahol ezek elmagyarázása kerül terítékre.

Arra gondolt William, hogy szűk körben, ha esetleg valaki érdeklődik iránta, akkor azzal megosztja majd a Csodák Tanítását. Egyszer egy lediplomázott diákjával, Michael atyával is megosztotta a könyvet. Ekkor merült fel Kenneth Wapnik Ph.D klinikai szakpszichológus neve, aki a New York-i kórházban dolgozott. Ő egy doktori disszertációt írt Szent Terézről és a skizofrénia kapcsolatáról és 1972 novemberében találkozott Helennel és Williammel. Ezért az eredeti tervét, hogy lelkész legyen Izraelben megváltoztatta és nagy hatást gyakorolt rá a Csodák Tanítása.

Kenneth egy év alatt átnézte szóról szóra a nagyjából 1500 oldalas könyvet és együtt Jézus áldásával javítottak rajta.

Jézus egy szimbólum és a nem evilági szeretetért áll ki. Tiszta, közvetlen módon segít, mondja el a lényeget.

Helen férje, Louis Schucman zsidó beállítottságú volt és Helen úgy gondolta túl nehéznek találná a könyvet, így beszámolt neki a történésekről, de nem árulta el, hogy Jézustól erednek e szavak és kihagyta a keresztény utalásokat is belőle, tiszteletben tartva Louis hitrendszerét. Férje ezáltal lenyűgözőnek találta ezáltal Helen munkáját és bátorította is őt ebben.

 

Készen volt a könyv, de Helen és William aggódott, hogy mi legyen a Csodák Tanításával, nem publikálhatják csak úgy pszichológus kutatóként. 1975-ben Helen nyugdíjba vonulása volt terítéken és még egy évig meghosszabbíthatta volna Wiliam a munkaviszonyát, ám így a korára való tekintettel le kellett volna mondania a professzori kinevezéséről.

A Csodák Tanítása immár elkészült, de még nem lelt otthonra, így William attól tartott esetleg más kezekbe kerül majd.

Judith Skutch a New York-i Egyetemen tanított 1975-ben és nagyon érdekesnek találta a kísérleti parapszichológia, tudat kutatásával kapcsolatos dolgokat.

Nem hiába USA mindig is nyitott volt az alternatív pszichológiára, parapszichológiára is, hazánkban azonban csak 1993-ban indult útjára a Mantra Szabadegyetem, melyen jómagam is tanultam anno.

Judith idővel megcsömörlött, kiégett. Ekkor kérte őszintén Isten segítségét, aki pár napon belül segítségére sietett azzal, hogy a „három muskétást” Helent, Williamet és Kenneth-et bemutatta nekik, akik elmondták történetüket.

Mindenki szép lassan ráébred, hogy van jobb út, ami lehet kezdetben még homályos és kisebb erőfeszítés, elköteleződés elég ahhoz, hogy ezt felfedezhessük.

Egyre nagyobb baráti kör formájában kezdték megmutatni, átbeszélni a Csodák Tanítását, lemásolva a könyvet, Judith lakásán a Central Park közelében. Williamnek megkönnyebbülés volt, hogy Judith átvette a munkát és elkezdte lemásolni, terjeszteni a könyvet.

Végre kaphattak értékes kritikát, kikerülve az akadémikus közegből és Kaliforniában is lehetőségük volt erre New Yorkon kívül. Idővel felmerült az igény, hogy könyv formájában jelenjen meg a Csodák Tanítása.

Ám a kiadók közül volt, aki le akarta rövidíteni vagy ki akarta venni a keresztény terminológiát belőle stb.

Ekkor is azt a technikát követték, ami a problémákra egy jó megoldás lehet. Leülnek körbe, megfogalmazzák a kérdést, problémát és belülre figyelve várják a mély választ, amit utána el tudnak fogadni. Kérik a Szentlelket, hogy mutassa meg az utat.

Érintetlenül hagyva, azoknak kell a kezében lennie a Csodák Tanításának, akik ezt csinálják és az életük hátralévő részében is csak ezt fogják csinálni… Ezeket az információkat ugyanis meg kell őrizni torzítás nélkül. Ekkor jöttek rá, hogy ők maguk azok, akikre utal a Szentlélek.

 

 

 

 

 

„Hagyjál békén szenvedni”

A Csodák Tanítása nem egy erőszakos rendszer, mindenki a könyv segítségével olyan tempóban dolgozik önmagán, ahogy szeretne. Vannak tanulócsoportok, melyek hitet, magyarázatot és szeretet adhatnak hozzá, de mindenkinek magának kell végigjárnia a saját útját.

Aki szeretne még az illúzió világban játszani, annál általában ezek a tanok kiverik a biztosítékot. Ez hülyeség, zagyva, semmi értelme… De a bölcs ember, nem a fejében lévő, állandóan kommentáló énje által felmerült infók alapján dönt (ego), hanem megfigyeli a dolgokat objektíven. Hiszen sokszor felmerül, hogy például nem akarok enni ebből az ételből, mert nem néz ki finomnak, aztán az ellenkezője derül ki róla. De hát nem a szemünkkel eszünk, de a legjobb, ha az egónkkal sem…

A lényeg, hogy az igazság érdekel minket vagy, hogy a múlt hiedelem rendszere alapján igazunk legyen és a kényelmes világunkban maradjunk? Ahol ráadásul szenvedünk…

Készek vagyunk radikális őszinteséggel szembe nézni hazugságokkal és túllépni azon a tapasztalatokra figyelve, a róla alkotott szubjektív gondolatok, vélemények helyett?

A Csodák Tanítása szerint az idő véges, de mi döntjük el, hogy mikor foglalkozunk az igazsággal, mert egyszer muszáj lesz. Természetesen más utak is megfelelőek lehetnek erre a célra és Jézus Krisztus egyfajta szimbólum, bárki képes a megváltásra. A jóvátételre, mely a hibák kiigazítását jelenti.

A segítő csoportok nyitottak, bárki csatlakozhat, láthatja mi folyik ott, egymástól lehet tanulni, így nem szektáról beszélünk, sőt általában ingyenesek és semmilyen szervezethez nem tartoznak. A legnagyobb dolgok sokszor az életben ingyen hozzáférhetőek…

A Csodák Tanításában a Tanári Kézikönyv egyfajta fogalomtár. Tulajdonképpen a kérdéseinkre adott válaszokat, magyarázó részeket találhatunk meg benne. A könyvet a Foundation For Inner Peace adta ki, ami több millió példányban elkelt és már rengeteg ember életét pozitív irányban változtatta meg.

 

 

 Valódi Istenhit

Senkinek sem szeretném megbántani az istenképét, de számomra egy véges elmével felfoghatatlan az állandó szeretetet. Minden dolgok, élőlények forrását tudom megfeleltetni ennek a szóhalmaznak. A Csodák Tanítása szerint ő nem haragvó, nem bosszúálló, hanem az öröklét, szeretet állapotának megtestesítője. Nem kell dicsérni sem őt, mert nincs egója, nem fogékony erre. Bálványt ne építsünk belőle.

E tanok szerint mi elhittük (tehát nem következett be), hogy tőle elkülönültünk és mi hoztuk létre ezt az álomvilágot (indiai vallásban is maya illúziójának tekintik). Így ugyanis el tudunk menekülni előle, mert azt álmodjuk, hogy ha a szeme elé kerülünk, akkor majd bosszút áll. Milyen Isten az, aki bosszút áll?

De valójában erről az általunk létrehozott világról, ami csupán egy gondolat, ő mit sem tud. Ez a világ ugyanis egy átmeneti hely csupán. Könnyen elveszünk a részletekben, túl nagy jelentőséget tulajdonítva a testnek, annak kényeztetése, szórakozás, érzékszervi örömök kapcsán stb. Sőt, tulajdonképpen itt ki is merül az átlagember élete. Megéli az ösztöneit, ahogyan az állatok teszik és kész. Emellett az arrogancia (én tudom, menj innen, itt én jövök, te kevesebb vagy) pont az ellenkezője valódi lényünknek.

Ahelyett, hogy végre valódi otthonunkba mennénk vissza, itt játsszuk ezt a hazug játékot… Ha belátjuk, hogy a valódi Isten és Jézus Krisztus tiszta és csodálatos, máris leomlanak a téves gondolatokon alapuló hitrendszerek és automatikusan jó érzés lép a szívünkbe. Innen tudhatjuk, hogy jó úton járunk.

Ezért tulajdonképpen igaza van az ateistáknak, mert nem akarnak egy hamis istenképben hinni és a különféle vallást követő embereknek is igazuk van, akik érzik, hogy létezik egy végtelen intelligencia. Bárhogyan is nevezzük ezt.

Nárcisztikus emberek is hihetnek Istenben, de ez általában arról szól, hogy mit tegyen meg nekik, hogy jobban élvezzék az életet és ne szenvedjenek. De, kit érdekel az igazság, még akkor is, ha az fájó és leéget minden téves azonosulást rólunk?

 

Hogyan jutunk haza?

A vezeklés, vagy még pontosabban a jóvátétel segítségével, ami nem más, mint a hibáink helyreigazítása. Azonban mivel egy valóság létezik, így önmagunknak kell megbocsátanunk. És semmi szükség a bűntudatra és a többi dologra a Csodák Tanítása szerint.

A napi egy gyakorlat segít rávilágítani arra, hogy a gondolatok, érzések mennyire szubjektívek és nemcsak megtudjuk ezt, hanem valódi tudásként meg is éljük.

Emellett az igazság egyre jobban elmélyül a könyvben olvasható magvas gondolatok által. Az ego azonban megpróbál ellenállni és visszahúzni az álomvilágba.

De amikor látjuk, hogy ebben a világban minden csak ideig-óráig tart és az örömöt mindig fájdalom követi, akkor kiábrándulunk a duális világból. Tesszük továbbra is a dolgunkat, de a fókuszunk már nem ezen van, hanem elkezdünk önmagunkon dolgozni.

Nem a viselkedésünket változtatjuk meg, önmagunk és mások előtt tetszelegve, hanem a megértés teszi helyre a dolgokat, ahogy a bölcsesség (dhjána jóga is működik).

Ez azonban még nem feltétlen adja meg a felébredést. Ehhez az kell, hogy az igazság tüzében minden elégjen. Immár nem az erre a világra irányuló gondolatok, hanem olyanok jelennek meg, amik kivisznek ebből.

A csodák Tanítása megtanítja, hogy valódi mércénk legyen és megkülönböztető képességünk megfelelően működjön (ez is a keleti tanok alapja), hiszen, ha nem tudjuk megkülönböztetni, hogy mi valós és mi nem az, akkor beleragadunk az álomvilágba.

Egy gondolatot tart méltónak a könyv, ami Istennel (örökléttel) kapcsolatos. Nem véletlenül tanítják a keleti tanokban is, hogy egyetlen vágyat, gondolatot tarthatsz csak meg, Isten gondolatát. A többinek mennie kell és idővel ennek is, hiszen a végtelen térrel válsz eggyé, így mindennek le kell hullania.

A Csodák Tanítása azt mondja, hogy segítséget kérhetsz a Szentlélektől, aki teljes mértékben átlátja az igazságot és ezt a duális világot, mindenki történetével együtt. Ő a kapcsolat, kommunikáció közted és Isten között.

Ám amikor segítséget kérsz tőle, az helyzetekben nyilvánulhat meg és nem az a célja, hogy ezt az álomvilágot megoldjuk és kényelmesen éljünk benne. Hanem az, hogy minden hazugság elégjen benne és csak az maradjon meg, ami igaz. Azt úgysem kell féltenünk.

Ez fájdalmas lehet, de búcsút kell intenünk a felesleges kötődéseinknek és nem ebben a világban kell kiteljesednünk. Mikor csak Isten gondolatát tartja valaki az elméjében éjjel s nappal hihetetlen áttörést érhet el. Ennél nincs magasabb szint…

Első lépésként békét, nyugalmat tapasztalunk és egyfajta filmként nézzük végig az előre elrendelt mozit, mely életünkről szól. Ez nem azt jelenti, hogy visszaélünk ezzel az infóval és nem segítünk például másoknak, sőt a hamis elme kivetít (álomvilágot létrehozva), a megfelelően működő elme pedig kiterjeszt és másokkal is megosztja a tant. Együtt gyakorolva, egymást segítve lehet a leghatékonyabban és leggyorsabban haladni. Maga az álomvilág pedig valójában illúzióként időből, anyagból, térből keletkezik…

 

 

Valódi gyógyítás

A Csodák Tanítása nem a testet gyógyítja, mely üres, egy kivetítés. Az elmével dolgozik, mert az a központ. A külső világ pedig remekül felhasználható arra, hogy meglássuk mit teremtettünk a gondolataink által.

Az elmét kell tehát a jóvátétellel meggyógyítani és másnak is ebben segíteni, hogy mindenki hazatalálhasson. Mikor szomorúak, idegesek stb. vagyunk, akkor nem az adott dolog, esemény okozza ezt, hanem amit képzelünk róla. Aminek a gyökere ugyanaz: úgy érezzük eltávolodtunk Istentől, a valódi forrástól.

Az, hogy az elme szerepe milyen hatalmas, az abból is kiderül, hogy multiplex személyiségeknél ugyanaz a test mikor “A” személyiség van jelen például cukorbeteg és izgága, mikor “B” személy, akkor eltűnik a cukorbetegség és elképzelhető, hogy az illető nyugodtabb, több nyelven beszél stb.

A valódi gyógyítás az, amikor a másikat isteni minőségnek látod és nem a szerepét játszó megfáradt embernek. Ezt sugárzod ki folyamatosan…

Mindig a beteg hozza meg a döntést, hogy meggyógyul és a hiedelemrendszerének megfelelően ez manifesztálódhat például orvosok, természetgyógyászok segítségével stb. Ez utóbbi gondolatot az advaita bölcs tanító Robert Adams is megerősíti a sanhgával történő találkozók alkalmával.

 

 

Sok szép út van

Sok út áll előttünk és sokféle tanító próbál segíteni, így mindegyik hasznos, mert mindenki megtalálja, hogy melyik szinten akar becsatlakozni. Érdemes azonban az időt is figyelembe venni.

Ha már meglegyintett az igazság szele, akkor nem mindegy, hogy 30 évig falat bámulva fogunk eredményt elérni, vagy ahogy Szent-Benedek (bencések alapítója) is ráeszmélt, nem a barlangban elvonulva, hanem másokkal is megosztva önmagunkat, érdemes haladni az úton, ami fel is gyorsítja azt mindenki számára. Ez természetesen nem verseny, de miért ne segítenénk egymást?

Ezért is van például buddhista vagy egyéb vallásokban közösség, amelyik támogat, motivál, hogy ne adjuk fel a munkát. A lényeg, hogy őszinték legyünk magunkhoz és egy irányba menjünk…

 

Ez a világ a fordítottja a valóságnak

Itt minden mulandó, sérülékeny, változékony, beavatkozást igényel. A valódi énünk sérthetetlen, örökkévaló. Mivel egy valóság létezik, így az ítélkezés, mások bántása és a védelem is feleslegessé válik a Csodák Tanítása szerint. Automatikusan a bizalom, őszinteség, tolerancia, szelídség, öröm, védekezésnélküliség, nagylelkűség, türelem, állhatatosság, nyitottság tulajdonságai jelennek meg maguktól.

 

Hamisság

Ha a hibát keressük azt, ha a szeretetet, akkor azt fogjuk látni a világban. Ugyanis hamis az érzékelés, amit tapasztalunk, ez nem a valóság része. Ez csak abban segít, hogy az illúzióban részt tudj venni, tehát általában nem a valós dolgokat érzékeljük. „Legyen hited szerint.”

Az elme csak a rendszeren belül tud működni, hogyan támaszkodhatunk akkor rá, ha a végtelen igazságot fürkésszük?

A Csodák Tanítása bölcsen azt mondja, hogy ne aggódj, ha eleinte nem érted a feladatokat mi a jelentőségük, mert amit megértettél minek gyakorolnád?

A világ csak a saját kivetítésünk, így azt hiszed be vagy zárva ebbe. Létezik külső álom (anyag, idő, tér, univerzum, szeparáció) és belső álom (külső álom oka). A belső álom alapján elhittük, hogy Istentől elkülönültünk. Az ego ellenáll, nehogy rájöjjünk erre, tehát valójában a belső álmot takargatja az ego.

Az Univerzum alaptörvénye azonban az, hogy az elmét sosem hagyhatják el a gondolatai. Ezért nem tudsz a kivetítéstől megszabadulni csak egy módon. A jóvátétellel (lásd megbocsátás).

Az elmét tudatként használja a könyv (nem bír negatív jelentéssel). Például az oltár, az elme szent, Isten által teremtett része. Az elkülönülés semmivé tevése a megoldás, mert ez hozza létre a hamis világot, szenvedést.

A világ azért létezik, hogy teljesen elfeledkezz magadról. Itt minden a fordítottjává válik, de a Szentlélek bármit tud használni a felébredés céljából.

Elfelejtettük ki vagyunk és mi a célunk, egy álomvilágba mélyen beleálmodtuk magunkat, de az örökkévalóságot ez az álomvilág nem érdekli, mert ez nem a valóság.

Ez a világ Isten pótléka. Semmi közöd sincs a gondolatokhoz, nem te teremted őket. Az ego a figyelmet folyamatosan a külső megjelenésekben, álomban tartja. És nagyon kreatív. Emlékszem, mikor gyakorláskor erős fáradtság jött rám hirtelen vagy olyan gondolatok, hogy felesleges ezzel az időmet pocsékolni. Rossz érzés is felbukkant, de nem foglalkoztam vele, csak csináltam… Ezután egy béke jelent meg helyette…

A test csak olyan, mint egy ruhadarab, nincs önálló gondolata, vágya, betegsége. A test csak egy vetülete és megmutatja, hogy mi játszódik le éppen az elmében. Sohasem a test akar dolgokat, vágyik valamire, tapasztal stb., hanem a test csak egy eszköz, amin keresztül az elme önmagát tapasztalja. A betegség az elmében van, nem a testben. Az elmét kell meggyógyítani a Csodák Tanítása szerint.

Isten önmagát másolta mikor minket megteremtett. Ezért a felébredésre és gyógyításra való ez a program. A földi szeretet nem valódi szeretet: változékony, tünékeny, adok-kapokról szól valójában. Ez a világ pedig nem a mi otthonunk, nem az Isteni teremtés minősége.

Az időnek egyetlen szerepe van, hogy tanuljunk, de az ego megpróbálja elhitetni, hogy örökkévalóság van az idő kapcsán és ráérsz, építsd csak az életedet folyamatosan…

Nem születtél bűnben, nem vagy bűnös. Ezt is mi hoztuk létre hiedelemrendszerünkkel. Valójában a hibás gondolkodást kell helyrerakni. Minden hibás gondolat kijavítható. Ez egy helyreigazítható tévedés. Mindegy mit csináltál az álomból, mikor felkelsz, semmit nem számít mit álmodtál.

Cselekedeteket kell megbocsátani ezt tanítják tévesen, de valójában ezzel csak megerősíted a hamis álmokat. Túl kell nézni az összes hamis játékszeren, álmon és mindenkit rezzenéstelenül annak kell látni, ami: végtelen tér (ahogy Bodhidarma nevezte, mikor Vu császárral diskurált), Isteni, örök szeretet… A testek pedig üres formák.

 

 

Igazság

Ki vagy te? Nem tudod ki vagy, hol vagy és mikor vagy? A gyógyulás maga a változás. Ami vagy, annak nincs köze a dualitáshoz (ehhez a duális világhoz).

Végtelen tér, szeretet kiterjesztése, ez miatti örömének megosztása a lényeg. Sokan azt mondják ne a szellemi dolgokkal foglalkozz, pedig pont ez adja az örömöt. Az ego pedig a sérelemért, fájdalomért felel, mely átvette az irányítást. Az is megtévesztő, hogy az életünk filmjében a főszereplő a testünk és így nagyobb jelentőséget kap, mintha az hatna az elmére és nem pedig fordítva, ahogy a Csodák Tanítása állítja Jézus Krisztus tanítása alapján.

A Szentlélek mérhetetlen intelligencia és folyamatosan segít, ha őt választjuk, de magától nem fog erőszakoskodni, mert szabad akaratunk van. És ő kapcsolatban áll az örök Istennel. Ő tartja vele a kapcsolatot és emlékeztet minket. Miután megláttuk, hogy sosem voltunk Istentől elkülönülve, már nem lesz szükség a leckékre, Szentlélekre. Az egy éves programot pedig többször átvehetjük, sőt maximálisan napi egy leckét szabad átvenni, de kicsit lassíthatunk is, ha szeretnénk elmélyíteni a dolgot. Lehet, hogy lesz olyan gyakorlat, ami zavaró, illetve olyan, ami nagyon szívhez szóló.

Ha a szellemmel azonosulsz, akkor mindenben Isten tükröződését látod és nincs más dolgod, mint másokat is segíteni ebben.

 

A szükség tanításának megfordítása

Feltétlen megosztás, adakozás a mi valódi természetünk. Önmagunkat másolva, kiterjesztve a Istent osztjuk meg másokkal is. Ez egy magas szintű öröm és szentség.

 

Csak isten királyságára figyelj minden pillanatban

Egyre jobban a valóságra és nem a képzelt világra kezdünk el figyelni. Ez örömmel tölt el, ez az evangélium jelentése is, örömhír. És az apokrif iratokban (titkos tanítás) Jézus Krisztus nagyon bölcsen magyarázza el a megszabadulással kapcsolatos dolgokat.

A Csodák Tanítása szerint első körben a kapcsolatokat kell helyrerakni. Minden testvérünkkel. Ne bujkáljunk a másik elől, ne hazudjunk önmagunknak.

 

És miért a Csodák Tanításáról szól a könyv?

Jézus Krisztus azt mondja, hogy csodákat te is megteszel majd és itt nem apróságokról van szó, szinkronicitásról (lásd Jung),  hanem Jézus csodáiról. De ne feledd, nem az a csoda szerepe, hogy a mozit megváltoztassa, hanem hogy rávilágítson arra, hogy ez mozi és fel kell ébrednünk. Ráadásul sokszor észre sem vesszük a csodákat.

A csoda akkor történik meg, ha eleget dolgoztunk az elménken. És az egyes hibarendszerek, mintázatok, amik ismétlődnek, azt jelzik, hogy még nem a lett a helyére rakva. Csak engedjük megnyilvánulni ítélkezés nélkül, hogy kifuthasson az a gondolat, érzés és eltűnjön a semmiben, ahonnan jött. Minden szeretne megnyilvánulni, nincs szükség ezek elfojtására.

Az érzékelés megváltozása

Ez egyfajta finomodás, mely a belső önazonossággal arányban történik meg például, ha testnek gondolod magad, akkor csak testeket látsz. Ha szellemmel minősíted magad, akkor másokat is ekként látsz. A megvilágosodott bölcsek is erről számolnak be, hogy olyan, mintha saját magukhoz beszélnének és csak látszat, hogy több ember van jelen éppen.

Meghatározó az is, hogy mi a célod. Ha nemes a cél és erre használod a testedet is, az bölcs megoldás lehet. De fontos kihangsúlyozni, hogy nem a cselekedeteket, történéseket kell megváltoztatni, mert azok mindig a gondolatokból születnek. Helyette a gondolatokra kell figyelni és ezek irányítás a fontos, mert mindent ez határoz meg.

A világ a gondolataid kivetítése, így teremtőereje van. Fel kell nőnünk és felelősséget kell vállalnunk utánuk. A jóvátétel pedig nem más, mint az elkülönülés feloldása. Valójában mivel azt hisszük elkülönültünk, ezért haragszunk, támadunk stb. A valódi tanulás a Csodák Tanítása szerint felejtés. A sok világról, önmagunkról alkotott hiedelemrendszernek, megtanult gondolatnak önmagunkról búcsút intünk…Ez a könyv önálló tanulásról szól ebben az értelemben.

 

 

A szenvedés valódi oka

Az áldozathozatal eszméje szüli a szenvedést. Azért szenvedsz, mert bűntudatod van. Gondolj a bűn és bűnhődésre (Dosztojevszkij). A harag, a támadás is a bűntudat áthelyezése. Az ego maga a bűntudat, ami küzd az ártatlanság ellen.

A bűn gyökere az, hogy azt képzeljük, hogy elhagytuk Istent. De valójában az elkülönülés gondolata is az álom része. Ezért az ítélkezés és támadás megszüntetése a cél, a megbocsátás. Ugyanis valójában a bűntudat ellen menekülünk a világba.

A valódi megbocsátás kiemeli az elképzelt világunkból a megbocsátót és megbocsátottat és nem személyes szinten bocsát meg egyes embereknek, mert az egocentrikus. Nincs értelme tehát azt gondolni, hogy a megváltás majd a halál után jön el és hogy a test feltámad. A formának nincs jelentősége.

Jézus Krisztus arra kér, hogy csak egy pici bizodalmunk legyen és próbáljuk meg megtalálni az igazságot. Kérhetjük például a Szentlélek segítségét.

Mindenki csak úgy tud viselkedni az általad megteremtett filmben, amilyennek megteremtetted. Mindenben csak magadat látod. A legrosszabb tulajdonságaidat kivetítetted másba. Amíg ezt nem értetted meg, mindig vissza fogod ezt kapni.

Csak azt tudod megtartani, amit megosztasz

Sokan mondják, hogy csak a megfelelő tanítónak szabadna tanítania. De valójában mindenki tanít folyamatosan. Példát mutat. Te eldöntheted, hogy mit tanítasz, őszintén…

És amikor a Szentlélek vezet az utunkon és átadjuk neki a problémáinkat, életünket, akkor az hasonlatos a Bhakti jógához (önzetlen önátadás).

Nincs bálvány, csak valódi alázat

Jézus arra kér, hogy áhítatot csak Isten iránt érezzünk, ne iránta, mert ős a testvérünk. Azonban egyszerre nem tudunk két világot (illúzió és valódi) szolgálni.

Elengedünk dolgokat, amit a Szentlélek ezáltal semmisé tud tenni. Az utolsó ítélet pedig nem más, mint az elme épségének visszaállítása. A „Boldogok a lelki szegények” kijelentés pedig arra utal, hogy ők már nem kötődnek erősen a Földhöz, illúzió világhoz. A legjobb tiszta elmével, gondolatmentesen létezni.

A bárány valódi jelentése

A valódi ártatlanság a tiszta elme (nem egy viselkedésmód), mely nem képes a hamis kivetítésre. Így lehetséges Istennel egybeforrni. Pontosabban meglátni mindezt.

Torzulás helyreállítása a hit a hamisból történő visszavonásával valósulhat meg. Az ártatlanság csak akkor valós, ha kiteljesedik. Ez nem egy részleges minőség. Magyarán, amikor csak az ártatlanságot akarod látni mindenben, az a megfelelő megoldás és nincs kivétel. Nem lehetséges csak egy részét alapul venni és csak bizonyos embereket úgy látni, hogy ártatlanok. Mindenkit, mindent annak kell látnod. Ez a gyakorlatokra is vonatkozik, hogy nem szabad szelektálni, ítélkezni. Mindent be kell vonni a gyakorlásba.

 

 

A valódi könyörületesség

… akkor is meglátni a másikban az isteni minőséget, ha magunkban még nem is látjuk azt meg. Ez érdekes tanítás, mert az advaita bölcsek is általában arra mutatnak rá, hogy ha az elkülönült éntudat megszűnik, azután másokat is egységben látunk és nem elkülönült személyként. Mindenesetre Jézus csak egy kis hitet kér és ez úgyis lángra fog lobbanni és érezni, látni fogjuk, hogy működik.

Miért ne hallgatnánk a szívünkre az ego helyett. Törjük meg hipnotikus álmunkat és kezdjük el végre tisztán a valóságot látni. Így jönnek létre a csodák. A valódi tudás a Csodák Tanítása szerint nem a szubjektív érzékelés. Ha Istent nem fogadjuk el, akkor önmagunkat sem…

 

 

Az ihletettség állapota

Mikor a valódi igazsággal foglalkozunk, óriási energiát érezhetünk, lelkesedést, de az ego mindent elkövet, hogy hasztalan dolgokkal foglalkozzunk, mással töltsük az időnket, elterelve a figyelmet a valódi igazságról.

 

Az ego alkotja az ördög fogalmát

Az ördög olyan birodalmat épít fel, hazugsággal félrevezető módon, ami Istennek ellentmond. Ez egy álomvilág, amit csak sok energiával, erőszakkal lehet  fenntartani. Ez az elkülönültség hiedelme. A hamisság azonban könnyen összedől, mert az alapja hazugság, így lerántható a lepel róla.

 

 

A szellem nem kommunikál az egóval. A szellemnek nincs, de az elmének szüksége van a tanulásra. Az ego pedig fél a megsemmisüléstől, ezért védi magát, de mi és nem Isten teremtette a félelmet. Maga az örömtelen állapot pedig azért van, mert elhagytuk őt. Nem a gyakorlás miatt vagyunk értékesek, hanem azért, mert Isten teremtett meg minket.

 

Mindenki megalkot egy egót az általa érzékelt emberek számára is. Az ego csupán egy gondolat, nem tény. Úgy viszonyulsz az egóhoz, ahogy Isten hozzád. Szeretettel óvod. A lényeg, hogy minek hiszed magad és nem az, hogy hogyan reagálsz az egóra. Adj, hogy te is kapj. Az egót az összehasonlítás élteti.

A testi vágyak, nem testi eredetűek. Heves vágyak, jutalmazó mechanizmusok magukban foglalják többek között a szexet, biztonság iránti vágyat, evést, alvást stb. ösztönöket. Valójában minden vágy az ego megerősítése.

Az ego sajátjának gondolja a testet és ezáltal törekszik arra, hogy megélje a vágyat, amire rábólintottál. Tehát minden vágy hamis. Hiányból ered…

A tartós örömöt a külső világ vágyai nem hozhatják el, mert ilyenkor odaadod magad valaminek, ami alacsonyabb rendű nálad.

Létezik vágy a mennyországban? Nem, mert nincs rá szükség, mert a Mennyországban semminek nincs hiánya, az maga a teljesség. Tehát ez egy emberi találmány, lásd vágy.

Az elme nem támogatja az egót. Az ego nincs tudatában a szellemnek, csak valami nála nagyobbat érzékel.

Mivel nehéz lenne bizonyítani, hogy az ego már a test előtt létezett, ezért azzal azonosítjuk.
A szellem pedig halhatatlan. Az ego nem fog soha megvilágosodni, mi nem ezek vagyunk…

Az elkülönültség hitét azért tarjuk fent (ego), mert jutalmat kapunk érte cserébe. Mikor egóval azonosulunk, akkor nem hisszük el, hogy Isten szeret minket.

Nem az ego hozta létre a hamisságot, hanem mi. És az ego a kapuőr. Csak te magad tartod itt magad, senki más. Vár Jézus, hogy igaz és tiszta szívvel őt válasszuk.

Jézus kéri, hogy ne legyenek más Isteneid, mert nincsenek más Istenek.

Amikor mindent felszámoltunk ami hamis, amikor nem védekezünk többé, akkor a Szentlélek elvégezte a munkáját, megjelenik Isten és magához emel. Ez nem tanulás, emlékezés és kikoptatása annak, amik nem vagyunk valójában (felépített hamis énkép).

Jézus kéri, hogy újabb elméket is készítsünk fel, azaz mással is osszuk meg mindezt a tudást.

Ahol minden te vagy ott már nincs értelme a birtoklásnak, mert minden egy…

 

Az ego vagy eltorzítja a gondolatokat vagy nem akarja elfogadni őket. A testet választotta otthonának és a fenyegetettség mértéke alapján ítéli meg a dolgokat. Gyűlöli a testet, mert nem tökéletes otthona, de elhiteti, hogy nem Isten teremtette meg azt.

Az ego meg is tesz mindent, hogy megölje a testet, ugyanazt vetíti ki rá, mint amit a Szentlélek kapcsán érez, őt tartja felelősnek sok mindenért és rávetít ki sok valótlanságot.

Az Isteni gondolatok azok, ami az ego nemlétére utalnak, mely elkülönültséget hoz és kitörli az igazsággal kapcsolatos gondolatinkat, érzéseinket, de minden más múltbeli lényegtelen dolog emlékét megőrzi számunkra.

Az örök érvényű dologgal ego nem foglalkozik, helyette a lényegtelen dolgokat választja és a mélyen alvó ember ezt észre sem veszi.

Mi az adott dolog célja, amit csinálsz, gondolsz éppen? Az ego mindig le akar kötni valami hamis tevékenységgel. Igaz?

Az ego a hűségednek köszönheti, hogy hatalommal bír feletted, de ha behódolsz, uralod, megbünteted az nem megoldás. Vizsgáld meg a különbséget, ha az egóra vagy Szentlélekre hagyatkozol.

 

Ha éppen negatív hangulatod van

Vizsgáld meg, hogy mit tettél, nem tettél, gondoltál, nem gondoltál ami ezt okozta. Változtasd meg az elmédet, mert ez a kulcs. Nézd meg, hogy Isten mit gondolna, mit tenne, javasolja Jézus a Csodák Tanításában. Valójában minden mondat Jézustól az álmodó énnek szól és segít neki, hogy elérje Istent.

Ha szomorúak vagyunk, akkor úgy érezhetjük, hogy valamitől megfosztottak, de ezt is mi választottuk. Fontos, hogy az igazsággal, megszabadulással kapcsolatban kérj tőle, ne pedig ezt az ideiglenes álomvilágot próbáljuk kijavítani.

A szorongást Jézus az elme szeszélyének tartja. Éberen megláthatjuk, hogy hogyan oltalmazzuk mindezt, így véget is vethetünk neki. Jézus azt kéri, hogy hagyd rá az ego bűneit, add át a Szentléleknek és felejtsd el.

Ha nem az örömteli állapotban vagy, akkor valami másnak hiszed magad, mint aki valójában vagy. Nézd meg, hogy milyen állapotban vagy és hogy elhiszed-e azokat a gondolatokat amiket az ego mutat meg neked. És ne hallgass az egóra, mikor elhiteti veled mitől leszel boldog.

A valódi tudás az, hogy Jézus eljött az elmédbe és meggyógyította azt. Mi lehet ennél fontosabb egy átmeneti világban, ahol idővel minden elenyészik?

Jézus nem támadja az egót, csupán a Szentlélekkel foglalkozik. Krisztus második eljövetele az ego uralmának vége, és az elme meggyógyítása.

 

Egyetlen veszélyt tartogathat a könyv, ill. Csodák Tanítása tanulócsoport…

Ez nem a könyv hibája, de könnyen egy spirituális egót építhetünk fel észrevétlenül, véleményem szerint, ami pont a megszabadulás ellentéte. Elkezdhetjük mindenre a szépet, jót erőltetni, hogy önmagunk (és a csoport tagjai) előtt tetszelegve, egy jó nagy spirituális egót építsünk fel. Valaki az egyenrangúságot, ítélkezésmentességet hirdette. Mikor feltettem egy ártalmatlan kérdést a könyv egy mondata kapcsán, mindennek elmondott, de nem válaszolt a kérdésre. Kibuggyant a sok elfojtott feszültség és negativitás véleményem szerint. „Ez csak mozi” jegyezte meg valaki, mire rákérdeztem, hogy akkor mire fel ez a nagy feszültség, indulat, melyre mások is rákérdeztek, akik szintén megdöbbentek. Valaki más elkezdte magasztalni az illetőt, ekkor a bálványimádat és szekták jutottak eszembe. Ez az illető pedig eltűnt, aki azt tanítja, hogy mindenkiben csak az Istent lássuk meg és felelősek vagyunk cselekedeteinkért, gondolatainkért. Nyilvános véleménye szerint a többi rendszer alacsonyabb szintű (buddhizmus, jóga, advaita vedanta, vallások), melyben nem találta a meg a legvégső igazságot és aki kilép a csoportból, az még nincs ezen a szinten, nem bírja ezt a mélységet. No comment…
Ezért az advaita bölcsek sok esetben nem írtak le semmit és azt az instrukciót adták, hogy „maradj csendes”, lásd Papaji üzenetét. Óriási bölcsesség, az értelmetlen emberi játszmák és felesleges szavak, vitatkozás helyett…

Ja, a kérdésem ez volt, ami kiverte a biztosítékot és sértéseket generált:

A CST szerint a testi betegség értelmetlen, annak felbukkanása az elme diszfunkcionális működése miatt van és azon a szinten gyógyítható. Hogyan lehetséges, hogy megszabadult bölcsek mind rákosak voltak: Ramana, Nisargadatta, Robert Adams (neki Parkinson-kórja is volt), Papaji pedig magas vérnyomására szedett gyógyszert, Mooji cukorbeteg, Seung Sahn zen mester szívbeteg volt?  A fiatalok általában egészségesek, de attól még nem biztos, hogy megszabadultak és aztán idővel jelentkezhet betegség, ami talán annak tudható be, hogy idővel „elkopik” a test. Az elején “jól csinálják”, aztán rosszul? Az öregkori betegség nem a test elmúlásának a következménye? Más részről, akiben nincs bűntudat az azt hiszem nincs is itt, de mégsem testi beteg mindenki. Mi a véleményetek?

 

Egy másik tanulságos és szórakoztató story a spirituális egóról és szekta, bálványimádatról

Számtalanszor találkoztam érdekes emberekkel csoportokkal jó értelemben, mikor például egyik hallgatóm invitált egy buddhista elvonulásra a “jövő héten” vagy mikor ügyfeleim javasoltak különféle utakat. Egyszer elmentem egy ezoterikus rendezvényre, mely arról szólt, hogy a gonosz meg akar támadni, de ehhez tanulnunk kell, hogy megpucoljuk magunkat.

A végén végrehajtottam a gyakorlatot, amit tanultam, de az illető azt mondta, hogy nem jó, csináljam meg még egyszer. Félrevonultam, de nem csináltam meg. Újra ellenőriztettem magam. “Most már jó” – mondta és megpróbált mindenféle kiegészítő kütyüt eladni. Közben elejtette véletlenül, hogy hol lakott, a hosszú beszédében. Rákerestem a Google térképén és megnéztem a házat.

Később odamentem hozzá és mondtam, hogy láttam a házát. Ő úgy értette, hogy a “belső látásommal”… Mondtam neki, hogy 2 fenyő van az udvaron és amerikai konyhás a ház. Ez utóbbit csak azért mondtam, hogy ne legyen túl gyanús a dolog és úgyis 50%, hogy ez is igaz. 🙂 Elámult és azt mondta, így van és amerikai konyhás volt, de most nem az. Utána odahívott, hogy segítsek egy emberen, érezzek rá, hogy mi a probléma vele.

Visszatérve a könyv minden fontos kérdésre választ ad

Hogyan működik az elme és az ego? Hol és hogyan érhető el a végső igazság, tudatállapot? Mi a test és hogyan működik? Milyen gyakorlatok, imák működnek és melyek nem? Mi a betegség és mi értelme van? Lesz-e a világágnak vége egyszer és mi a valódi reinkarnáció? Mi a mágia? Kiderül, miért szenvedünk és ez hogyan szüntethető meg nemcsak a megfelelő jóvátétellel, hanem annak kiterjesztésével a mindennapokban. Miért jött létre a világ és miért kezdtünk el szenvedni? Mi a valódi oka mindennek? Miért téves az ok és az abból eredő okozati összefüggés? Mi a valódi feladatunk azután is, miután felébredtünk? Miért nem Isten teremtette az értelmetlen világot és szenvedést?

 

A Csodák Tanítása, leegyszerűsítése, értelmezése mások által

Dr. David R. Hawkins pszichiáter is a Csodák Tanítását tanította, de például Elengedés című könyvében azt írja, hogy az érzések képesek sok száz gondolatot létrehozni. Emellett beszámol arról, hogy a gondolatokat milyen módon tudjuk elfojtani. Még maga a megélésük is ezt erősíti meg.

Valójában a Csodák Tanítása alapján minden egy gondolatból születik: ez a világ, az érzelmek stb. Így nem azon kell dolgoznunk, de ha felmerül magától egy-egy érzés, akkor azt megfigyelve engedjük meg a létezését, hogy minél hamarabb kifuthasson és továbbmehessen, megszüntetve magát tudatunkban.

Nem elég ébernek lenni, mert ezzel csak egy éber tudatállapotot hozunk létre, amibe beleragadhatunk. A cél, hogy ebből az álomból kilépjünk és mindent engedjünk lerombolni, amit a világnak, vagy önmagunknak hittünk.

Főleg az út elején, amíg kiveri mindez a biztosítékot, jó megoldás lehet ezt a könyvet elolvasni. Egy újabb alacsonyabb lépcsőfok gyanánt…

 

Alan Cohen 35 év tapasztalata után megírta a Csodák Tanítása könnyedén című könyvét. Alan nagyszerűen rávilágít a Csodák Tanítása egyik lényeges pontjára: mikor agyalunk, hogy ezt vagy azt választjuk, valójában a szeretet és a félelem közül tudunk csak választani. Egy barátjához betörtek és rajtakapta az illetőt a barátja, aki visszahívta a betörőt és megkérdezte mi történt vele, akit kirúgtak és nem tudta fizetni a lakbért. Kávéval és egy kis pénzzel is megkínálta. A szeretetet választott a félelem helyett. Erről eszembe jutott Ramana Maharshi bölcs, akinek az ashramába betörtek és lazán le tudták volna fegyverezni őket, de Ramana kérte, hogy adják nekik oda, amit akarnak, nincs jelentősége… Erről Robert Adams advaita bölcs számolt be.

Mi történne, ha ez a világ ilyen békés lenne és eltűnne az erőszak, félelem stb.? Semmi. Megszűnne létezni, mert ez a világ a bennünk lévő elviselhetetlen és kiprojektált bűntudatból épült fel.

 

A gondolatok ereje hatalmas, mondja a Csodák Tanítása, ha a hipnotizőr megérint transzállapotban egy ceruzával és azt mondja ez tüzes rúd, akkor a bőr felhólyagosodik. Ha tűzön jársz és megfelelő állapotban vagy, nem ég meg a lábad.

Ahogy Osho is mondta, minél többször ismétlünk egy gondolatot, annál inkább elhisszük. A tudattalan pedig nem tesz különbséget, így amiben hiszünk (akár csak fantázia révén) azt valósnak tekintjük.

 „A valóság illúzió, bár elég ragaszkodó fajta.” „A nagy szellemekkel mindig erőszakosan szembefordultak a kisszerű elmék.”
Albert Einstein

„Amikor színre lép egy igazi zseni, arról lehet őt felismerni, hogy minden ostoba összefog ellene.”Jonathan Swift

Az ego a bűntudat kivetítését javasolja, ami mindig szenvedéssel jár. Gondoljunk a héber nemzetre, akik a sivatagban az Ígéret Földjét keresték. Belefáradtak, elfogyott a hitük. A pap egy kecskét hozott és azt mondta: adjátok ki rá a bűneiteket és aztán kikergették. Innen ered a bűnbak kifejezés, de ma is ugyanúgy másokra vetítjük ki bűneinket folyamatosan.

A haragot, bűntudatot, félelmet Istenre is kivetítjük, pedig ezek emberi érzelmek, nem méltó egy Istenhez. Még ma is egyes természeti katasztrófákat neki tulajdonítunk, büntetésként. Mi sem bántjuk gyerekeinket, ő miért tenné?

Voltaire nem véletlenül mondja: „Isten a maga képére teremtett minket és mi viszonoztuk a kedvességét.”

De szellemes ez az idézete, amit ki lehet egészíteni: „Isten halott.” Nietzsche
Nietzsche halott. Isten

Érdekes, hogy sok tanító vallja, hogy csak hiteles mester segítségével történhet meg a tudatváltás. Azonban Buddha azt mondja: „Ha önmagadtól nem kapod meg, honnan fogod megszerezni?”

A Csodák Tanítása is ezt vallja, hogy csak te tudod önmagad akadályait feloszlatni, hogy megtudd ki vagy valójában. Nem új dolgokat kell tanulni, hanem a sok ránkrakódott hazugsággal átitatott réteget kell megsemmisíteni, illetve felismerni, hogy az nem a valóság.

Egyes embereket, embercsoportokat devalválhatunk (lenézhetünk) vagy magnifikálhatjuk (felnagyíthatjuk) jelentőségüket. Mindkettő téves elképzelés.

Nem a fájdalmat okozó cselekedet számít, hanem az, hogy hogyan értelmezzük. Az Önvalót (ahogy például Ramana utalt az abszolútra) semmi nem érintheti meg. Felejtsük el, hogy a cselekedetek alapján meghatározott szubjektív tapasztalatok révén beleragadunk egy képzeletbeli világba. A Csodák Tanítása kéri, hogy lépjünk túl azon értelmezésen, amit a múltban a testvéreink tettek.

Nem kell Istennek megbocsátania, mert nem tartja számon a bűneinket. Pontosan a bűntudattól kellene végre megszabadulnunk. Megszoktuk, hogy ha rosszat teszünk, büntetést kapunk, ezért már előre elkezdjük büntetni magunkat, de ennek semmi értelme sincsen.

A sok felesleges verseny pedig csak békétlenséget szül. Semmi értelme sincsen, mert csak neurotikus embereket teremt.

„Az összehasonlítgatás az öröm halála.”  Mark Twain

Ezzel szemben Isten tökéletesnek tart bennünket és nem lesz elszámoltatás. Aminek hitted magad, nem is létezik. Nyugodtan elfelejtheted…

Akit bántanak, az másokat is bántott. Aki másokat bánt, az önmagát is bántja. Ez nem jelenti azt, hogy a bűnözőket szabadon kell engedni, csupán máshogy kezelni a helyzetet. Például, ha valakit bántunk az nem bűn, hanem a szeretet hiánya. A szeretetet vagy a félelmet választhatjuk, nincs más alternatíva.

Mikor a Csodák Tanítása csoport összegyűl és együtt gondolkodva elkezdik magukévá tenni a tant, akkor a Szentlélek rajtuk keresztül jelenik meg. Ugyanúgy, ahogy a buddhizmusban egy dharma beszéd létrejön a térben.

Mikor börtönökben kezdték bevezetni a meditációt, végül két börtönt be is zártak, akkora hatással volt az emberekre.

A Csodák Tanítása alapján mindenki Isten tanítója és próbálnak másoknak is segíteni, ha azok nyitottak rá. Hasonlóan a buddhizmusban, ahol a mahajána vonal ugyanígy cselekszik. A bódhiszattva meglátta az igazságot, de elhatározza, hogy addig marad itt, amíg az utolsó lelket is megmenti. A Gyémánt-szútra is kimondja a buddhizmusban, hogy valamennyi jelenség üres és káprázat csupán.

 

A vége happy end

Nincs miért aggódnunk, mert végül mindenki megszabadul. Tehát már minden le van játszva előre. De az időt lerövidíthetjük, ha elmélyítjük a valódi tudást gyakorlással és másokkal is megosztjuk ezt. Minden pillanatban tanítunk a Csodák Tanítsa szerint, egyedül a témát választhatjuk meg. Ugyanis amit gondolunk, teszünk, az hat a környezetünkre.

Ezért folyamatosan teremtünk a gondolatunk által és ezekért mi vagyunk felelősek az érzékszervek által tapasztalt dolgokkal együtt, melynek mi adunk értelmet. Ráadásul nincs elkülönültség, így közösek a gondolataink, tapasztalataink, emiatt sem mindegy mire gondolunk.

Richard Bach a Jonathan, a sirály című írásában azt írja a test a gondolataid látható formája, írja Alan utalva a Csodák Tanítására, miszerint egészséges marad a test, ha megfelelőek a gondolataink. Pontosan leírja könyvében, hogy hogyan oldható fel a betegség. Például fejfájás (x családtagom rémes volt), ízületi probléma (feleségem korlátoz), hátfájás (sokat kell dolgoznom, hogy eltartsam a családomat) stb. Ki az a nálad hatalmasabb ember, cég, hatalom, akinek átadtad az erőt és elhiszed, hogy ő irányít téged?

Ha találkozunk negatív tulajdonságú emberekkel Alan azt javasolja a jó oldalukra vagy arra figyeljünk, hogy negatív dolgaik által mennyit fejlődhetünk. A bölcsnek a sértés is bók, ahogy mondják mert, ha megtanul nyugodt lenni miközben sértegetik, akkor sokat fejlődhet általa. Csak magunkat tesszük tönkre, ha másokat megítélünk.

A Csodák Tanítása szerint nem a viselkedést kell megváltoztatni, hanem észre kell vennünk, hogy az életünk filmje nem a valóság és mindenki isteni részünk. Ahogy a megvilágosodottak is mindenben Istent vagy Buddhát látják.

 

Sokan azt gondolhatják, hogy a Csodák Tanításaként nem Jézus szólal meg, mert ő a bűntudat és a félelem nélkül kommunikál, idézi a Bibliát. Helen a könyv írnoka pedig névtelen maradt volna, ha társai nem fedik fel kilétét. Az is érdekessége a dolognak, hogy mindenféle marketing nélkül szájról szájra terjedt el a könyv és fogyott el több millió példányszámban.

 

 

Irodalom

Dr. Helen Suchman, A csodák tanítása

Dr. David R. Hawkins, Elengedés

Alan Cohen, a Csodák Tanítása könnyedén

A Course In Miracles, The Forgotten Song, The Voice of Professor Helen Suchman, Glynis Johns

Csodák tanítása tanulócsoportokban történő tanulás