A jelenések, látomások, üzenetek az elme mély tudatállapotából származnak a keleti tanítások és a zen-buddhizmus szerint

A pradnyá a zen-buddhizmusban

A jógatudományban a pradnyá (mély alvásra utal), pontosabban a delta tudatállapotra, lásd bővebben, de a buddhizmusban is találkozhatunk ezzel a fogalommal. A zen-buddhizmusban én azt szeretem, hogy lényegre törő. Az igazságra mutat rá közvetlenül. Elég az elme előtti állapotban tartózkodnunk, pl. a nem-tudó állapotban, melyről sokat írtam már. Ez minden. Ez mélyül el. És nem kell bonyolult gyakorlatokat csinálni, vagy a kiművelt elménknek túl sok ételt adnunk, szórakoztatnunk őt stb. – jelenések látomások üzenetek

Csak hagyni, hogy lassan – de maradandóan -, kikopjanak a dolgok, amik téves azonosulást szülnek élethelyzetinkkel. Így végre meg tud nyilvánulni egy magasabb intelligencia, mely mindig gondoskodik rólunk, ha nem aggódunk emiatt, akkor is. A 3 pradnyá olyan szellemi megvalósításra mutat, ami az ürességen túl a „varázslat” birodalmából származik, lásd Seung Sahn zen mester magyarázatát a 270 fokos körnél: a kör szimbolikus jelentése a zen-buddhizmusban. Röviden arról van szó, hogy igaz természetünk – a gondolkodáson túli tartomány -, ebben értelmezésben szimbolikában a 360 foknak felel meg, tehát ez egy fajta tudatfejlődés 0-tól 360 fokig. Ám a 270 fok a mágiának felelhetne meg talán. Innen származnak a zen idézetek: : ,,Föld, ami nem világos és nem sötét.” ,,Fa, aminek nincs gyökere.” ,,Völgy, amiben nincs visszhang.”

És mint tudjuk, minden relatív, „Legyen hited szerint.” Mondja a Biblia. Valaki az influenzában meghal, valaki a rákból meggyógyul. De egy szinten túl minden az, ami (360 fok), és mégis minden teljesen más, mert már nem ragaszkodunk a gondolkodáshoz. Nincsenek varázslatok, maga a létezés egy varázslat, már nincs egós megváltoztatási szándék… Minden úgy jó, ahogy van…

Az igazság folyamatosan itt van, mégsem látjuk?

Hogy takarhatja el egyetlen felhő a Napot? Tipikus zen kérdés ez is… És mivel saját igazságunkhoz, eszmékhez, erkölcsünkhöz stb. ragaszkodunk, így nem látjuk meg a tényleges igazságot. Mikor nem gondolkodunk, az elme tiszta tükörré válik, mint egy tiszta szemüveg, így mindent annak láthatunk, ami. Ezáltal eggyé válunk mindig azzal, ami van. Ahogy a zen-buddhizmus mondja: ,,Jön a tavasz, a fű nő magától.” ,,A kék hegy magától nem mozog.” Ma Jo tanítása is utal arra, hogy a jelenben, elme nélkül kell léteznünk, melyet egy mérges kígyóval szemléltet. A keleti filozófia lényege egyébként, hogy ne azonosuljunk a testtel, ami betegeskedhet, majd meghal. Helyette arra kell figyelnünk, ami állandó és örök. Ezt kell megtalálnunk és nem pedig élethelyzeteinkkel azonosulni, melyek folyton változnak. Ma, mit tettünk azért, hogy ezt megleljük? Ez nem egy elvont dolog, hanem a lényeg. A többi dolog, amit teszünk, általában az a lényegtelen ebből a szemszögből nézve… És a valódi lényünk ugyanaz, intenek a bölcsek. Ahogyan minden üdítő más színű, ízű, formájú, de mindegyik H20 (víz) az alapja. Mi hozzuk létre az ÉN-t a gondolkodással és különülünk el a valóságtól és igazságtól…

Csak a jelen szabadíthat fel minket – jelenések, látomások, üzenetek

Buddhának és mindennek ugyanaz a szubsztanciája. Ezt kell meglátnunk és máris szabadok vagyunk. Erre utal a buddhista idézet: ,,A három világban, a múlt, jelen és jövő összes buddhája egyszerre éri el a megvilágosodást.” A jövő s múlt csak az elmében létezik és más az én múltam, mint a kedves olvasóé. És máshogyan is éljük meg a dolgokat. Így csak a jelen létezik. A jelenben éljük meg a múltat és a jövőt is, ami egyfajta fantáziálás, mert nem biztos, hogy úgy volt, vagy úgy lesz, ahogy elképzeljük stb. És amire figyelünk azt a világot teremtjük meg önmagunk számára. Ráadásul mire elkezdünk gondolkodni és kimondunk valamit, már a múltban vagyunk… A gondolkodás hozza tehát létre az időt és a teret is.

Azt mondja a buddhizmus: ,,A tíz létszint minden élőlénye ugyanazon a napon lép be a nirvánába.” Ebben a tíz létszint az összes élőlényre utal, lásd arhatok (megvilágosodott személy, aki nem tanít), sadahanok (tökéletes személy, aki csak egy élet erejéig jön vissza világunkba), mennyei lények, aszurák (harcoló elme tudatállapotban levők), állatok, emberek, éhes szellemek, pokollények stb. Mindenki más-más szinten van emberként, azaz elméjét tekintve agresszív, másokat segít vagy bánt stb.

A 270 foknál (a kör szimbolikus jelentése a zen-buddhizmusban) megjelenik Buddha, vagy Jézus, ha erősen gondolunk rá. De ez elméből származik. Ilyenkor vérzik a Jézus szobor stb. Ezek a jelenések, látomások. Sokan meglátogatják, de nem történik meg újra. Csodálatos gyógyulások jönnek létre, melyet a tudat hoz létre. Hiszen valójában minden a tudatban történik, a gondolkodás és a jó és rossz dolgok megnyilvánulása is. És bármi megtörténhet. A zen-buddhizmusban erre utal és a „270 fokos világra” mindez: ,,Szobornak is van szeme, némán peregnek könnyei.” ,,A fiú a sötétben szótlanul szipog.” De az emberi küldetésünk végső célja az, hogy megtudjuk kik vagyunk valójában. Nem az életünket vagy a testünket kell imádnunk, hanem az életet. A keleti tanítások szerint ugyanis, az a valódi énünk.
Tehát a 270 fok egy nagyon magas szintje a tudatnak, de ezután van még egy lépés, hogy eljussunk a 360 fokhoz. A végső szabadsághoz… Amikor már nem akarunk mást, mint ami van. Nincs vágy, így szenvedés sincs, minden úgy jó ahogy van. Nagyon bölcsen mondja Jézus: „Legyen meg a Te akaratod.” Hiszen előbb vagy utóbb úgyis megtapasztaljuk azt, amit meg kell tapasztalnunk. Lehet, hogy ideiglenesen pl. meggyógyítjuk magunkat, de a lecke elől nem lehet elmenekülni… Nem a külsőség számít, hanem, hogy mit tanultunk az eseményből.