A jövő működő egészségkultúrája

Forrás: dr. Lenkei Gábor előadása

Hasonló cikkek a témában:

Pontosan mennyi dolga van a lenyűgöző testünknek? A test átlagéletkora országonként változó? A nap és a bőr

Az emberi agy csodálatos működése

 
Valójában a betegségekért kell megdolgoznunk

Egy olyan egészség kultúrában hiszek, ahol már a gyermekeknek megtanítják, hogyan kell egészségesen élni a sok lexikális, sokszor feleslegesnek tűnő információk helyett. Megtanuljuk megelőzni a betegségeket, megtartani az egészség állapotát, és, ha mégis felüti a fejét egy-egy betegség, akkor tudni fogjuk mit kell tennünk vele.

Megtanuljuk továbbá, hogy hogyan kezeljük az érzelmeket, gondolatainkat, hangulatainkat, vagyis az elmét, mely diszfunkcionális működése a testre is kihat (lásd, pszichoszomatika). Tudni fogjuk kezelni, ha csalódás, szomorúság, párkapcsolati válság stb. ér minket. Rájövünk, hogy ez fontosabb, mint azt tudnunk, hogy történelemben pontosan mi történt több ezer évvel ezelőtt, vagy mire gondolhatott a költő… Egy új oktatási program, mely örömmel és értelemmel, bölcsességgel tölt el minket

Az orvosi egyetemen nemcsak a betegségről, hanem az egészségről is tanítani fognak, mert a betegség, nem csupán az egészség hiánya. A prevención (megelőzésen) lesz a hangsúly, ahogyan a keleti orvostudományban több ezer éve így van. A páciensek nem passzív módon, számukra érthetetlen latinul megírt leletekkel, anamnézisekkel (ami róluk szól, mégsem tudják mit jelent) fognak rohangálni egyik helyről a másikra, hanem tudni fogják mit kell pontosan tenniük. Tudni fogják mit írtak róluk a nagy tudású orvosok, gyógyítók akik megtanítják őket helyesen élni.

Az emberek megértik, hogy a betegségnek üzenete van (pszichoszomatika), mely egy bölcsebb élet irányába terel minket és nem ellenségként kell rá tekintenünk, hanem álruhába öltözött barátként, eltekintve talán néhány sorsszerű, karmikus jelenséget. A test-lélek immár egységben áll egymással és nem analizáljuk túl egyes területeit, hanem egészként tekintünk rá.

Többé nem a tünetkezelés, hanem a valódi oki terápia lesz a hangsúlyosabb. Nem söpörjük a problémákat a szőnyeg alá, mely valahol máshol jön elő később nagyobb hangsúllyal. Nem kísérletezünk és nem alázzuk meg az embert többet, felvállalva a tévedés lehetőségét.

A páciensek aktív résztvevőként, partnerként változtatnak életmódjukon követve az orvosok, gyógyítók tanácsait, hiszen annak kell lefogynia, akinek túlsúlya van és nem pedig a tanácsadónak… Ő ezt nem tudja más helyett megtenni.

Az emberek külön választják az egészséget és a betegséget, mely nem feltétlen egymás hiányából keletkezik. Egy állandó dinamikus egyensúlyra törekednek majd a páciensek és rájönnek, hogy a dolgok egyszerűek. És nem csodálkoznak majd, ha sosem ápolt kertben előbb utóbb gyomok kezdenek el burjánzani. A kert szimbolizálja az egészséget, a gyomok pedig a betegséget.

A gyomírtók szimbolizálják a gyógyszereket, melyekre szükség lehet, de az egészséghez kiegészítésként táptalajra (vitaminok, nyomelemek, ásványi anyagok), és egyéb dolgokra pl. gereblyére, megfelelő tudásra is szükség van, mert a gyomírtó nem tud összegereblyézni helyettünk… Így látni fogjuk, hogy a betegség elmulasztása önmagában nem állítja helyre az egyensúlyt, egészséget. És többé nem állunk majd a kiszáradt kertünk fölött kérdőn az orvosok, gyógyítok előtt, nem tudva, hogy miért ütötte fel a fejét a betegség. Ahogyan a kertésznek sem mondjuk azt a kiszáradt kertünkre nézve, mely hemzseg a gyomoktól, gaztól, hogy fogalmunk sincs mi történhetett és mi miatt fest így a kertünk. Ápolni fogjuk saját kertünket még akkor is, ha ajándékba kaptuk, ingyen, és sajnos az ilyen dolgokat nem szoktuk megbecsülni, csak ha már baj van…

Nem fogjuk megvárni a durva jeleket, mely testünk elváltozásával jelez végső elkeseredésében, hanem figyelni fogunk az apró jelekre is. Szeretni fogjuk saját testünket, összhangban élve vele. Így kevesebb energiával megelőzhetjük a problémákat és a betegség fájdalmas nevelő szándékát, mely ismét az egyensúlyt próbálja előállítani bennünk.

Folyamatosan ápolni fogjuk testünket, hogy a kert virágokkal, kultúrnövényekkel benépesítve hozza el számunkra a lelki békét. A gyomnak szélsőséges körülmény, míg a kultúrnövények ápolt környezetre van szüksége. Ez nem bonyolult, sőt nagyon egyszerű. Nem hagyjuk, hogy a félelem elhatalmasodjon és a végén túlzásba vigyük a testünk oltalmát.

Merünk élni, de közben vigyázunk önmagunkra is. Elhisszük, hogy a betegségek 80 %-a kertünk ápolásának hiánya, amit immár megtanítanak nekünk a szakemberek és látni fogjuk, hogy csak a többi 20 % tudható be a rossz életvitelnek, hajlamoknak stb. Észlelni fogjuk, hogy az egészség mikor hanyatlik, azzal párhuzamosan növekszik a betegség, így nem elég csak a betegség megszüntetése. Ahogyan nyugaton már láthatjuk régóta (pl. Németországban) egy tudatosabb világban, az orvosok munkáját kiegészítik a természetgyógyászok és egymás mellett fognak rendelni, egymást segítve, nem pedig egymást támadják majd.

„Ésszel és ne túl sok orvossággal gyógyíts!”

Az emberek lelki békében élnek majd és rájönnek, hogy ez mindennél többet ér és feleszmélnek, hogy mindenben ezt keresték eddig közvetett módon. Így nem a verseny és az ehetetlen pénz hajszolása lesz majd a fő cél, mely érdekében bármire képesek embertársaikkal szemben, hanem az összefogás lesz a legfontosabb. Ez többé nem naivitás lesz…

Így nem lesz rá szükség, hogy 1,2 millió magyar ember több, mint 10 féle gyógyszert szedjen be rendszeresen nap, mint nap. Tudni fogjuk, hogy nem létezik mellékhatás, hanem a gyógyszerek 40-50 féle hatása mind érvényesülhet, még akkor is, ha mi csupán egyet emelünk ki belőle, amire éppen szükségünk van. A gyógyszerek sokat segítenek majd nekünk, de azért nem fogjuk túlzásba vinni azok használatát, és legelőször természetes, mellékhatások nélküli megoldásokat keresünk (a természetgyógyászat szelíd megoldásai). Felfogjuk, hogy azon a betegségen, amin 4-5 gyógyszer nem segített 10-12 sem fog. És belátjuk, hogy ha ilyen sok gyógyszert veszünk be rendszeresen, akkor a végén az is megtörténhet, hogy már azt sem tudjuk mi volt az eredeti betegség és mit okoztak az esetleges mellékhatások.

Tudni fogjuk, hogy a test fájdalommal és egyéb módon jelzi a problémát, mint egy gyerek aki sírással fejezi ki pl. aktuális fájdalmát. Így kommunikál. Megfogjuk ezt hallani és hálásak leszünk érte és nem pedig azonnal elnyomjuk, hogy ne érezzünk pl. fájdalmat, de a probléma attól még megmarad… Bölcs megfontolások alapján szedjük be a gyógyszert és, ha valóban szükséges megszüntethetjük a fájdalmat, de attól még a probléma valódi okát is meg fogjuk oldani minél hamarabb.

Látni fogjuk, hogy ha valaki pl. emésztési problémákkal küszködik és székrekedése van, akkor nem vonunk ki a testéből még több vizet, hogy segítsünk neki ilyen jellegű gyógyszerekkel, mely csak a bajt tetézi, hanem vizet fogunk neki felkínálni. Még akkor is, ha ezért nem kérhetünk pénzt tőle.

Nem fogjuk egymást különféle kutatási eredményekkel becsapni a profit érdekében. Nem fogjuk az embereket összezavarni azzal, hogy egyszer A-t mondunk, aztán B-t nekik, ellentmondásosan rávilágítva arra, hogy mi jó az egészségnek, boldogságnak és mi nem az. Ehelyett örömmel tekintünk a másik emberre, akiben önmagunkat látjuk, hiszen mindannyian egy tudatból eredünk és nem a formán van a hangsúly…

Őszinte nyitottság és boldogság

Tiszteljük majd a természetet, mely oly’ természetes, összhangban működő egységként. A játékos, „viccelődő” állatokkal együtt táncolunk és nemcsak különféle videókat küldözgetünk róluk egymásnak. Beleértve a gyermekeket is, akik energikusak, játékosak, örömteliek, érdeklődőek, őszinték, lazák. Nem szomorkodnak, élcelődnek, gúnyolódnak stb. A túlzott komolyság fog majd betegségnek számítani. A sok-sok elméletet felváltja a tapasztalatszerzés, gyakorlat… Nem biztos, hogy tudni fogjuk miért működik, de működni fog és ezt határozottan érezni, tapasztalni fogjuk intuíciónkra hagyatkozva. Észrevesszük majd, hogy a gyermekek nem keresik a boldogságot éppen ezért boldogak, csak önmagukat adják, természetesen….

Érdekes mellékhatásként, ha mindezt betartjuk, a 70-75 éves átlagéletkor 120-140 évre növekszik majd, melyet a genetikai programunk lehetővé is tehet számunkra. Sok sportra, mozgásra, és a kertünk ápolására, egyensúlyra, belső elvonulásra, kitárulkozásra, meditációra, jógára stb. helyezzük majd a hangsúlyt és boldogan, egységben, szeretetben élünk egymással.