A negatív érzelmek, gondolatok feloszlatása, elűzése hatásos önvizsgálattal

Mit tegyünk a negatív gondolatok és érzelmek „ellen”?

Általában az érzelmeket, gondolatokat vagy elfojtjuk, vagy tovább gondolva, azonosulva vele fenntartjuk. A harmadik variáció az, amikor elkezdünk dolgozni önismeretünkön és felvállalva a felelősséget feloldjuk a bennünk lévő blokkokat. Erről szeretnék ma írni. Sokszor előfordul, hogy negatív érzés bukkan fel váratlanul életünkben, pedig semmi negatív dolog nem történt velünk éppen az adott pillanatban, sőt még az is lehet, hogy csak pozitív dolgok történtek velünk. Ez azért van, mert tudattalanban folyamatosan működik egyfajta hatásmechanizmus. Ezért, ha nem foglalkozunk a bennünk lévő érzelmi és fizikai blokkokkal, akkor bármikor felütheti a fejét akár váratlanul is egy-egy negatív gondolat vagy érzelem, mely a háttérben folyamatosan dolgozik.

[adrotate group=”4″]

A negatív gondolatok kezelése, elűzése, elengedése

A negatív gondolatok negatív érzelmeket szülnek. Ezért a legfontosabb, hogy a negatív gondolatokat tanuljuk meg kezelni elsősorban. A negatív dolgok elől általában elmenekülünk, mely csak olaj a tűzre. Pedig ez edz meg minket igazán. Menekülés mikor elfojtjuk a nem kívánt tudattartalmat, nem nézünk velük szembe, vagy nem veszünk róluk tudomást, esetleg egy másik attitűdöt, gondolatot erőltetünk magunkra.

Tapasztalataim alapján a legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldás, ha nem fojtjuk el az adott impressziót, hagyjuk felbukkanni, de nem azonosulunk vele. Egyszerű szemlélőként csak engedjük felbukkanni és tovább engedni. Nem ragaszkodunk semmilyen sémához, sablonhoz, mely csak görcsölést eredményezne az elvárások miatt. Úgy is mondhatnám, hogy nem a felbukkanó dologgal (előtérrel), hanem a mögötte lévő háttérrel azonosulunk, amiben felmerül az adott impresszió.

[adrotate group=”6″]

 

A negatív érzelmek kezelése, kiiktatása

A negatív gondolatok tehát negatív érzelmeket szülnek. Ha nem voltunk tudatosak a negatív gondolatokra, akkor felbukkannak negatív emóciók. De ilyenkor is van megoldás. Pl. feltehetjük a kérdést, hogy, ha beszélni tudna az adott érzelem, akkor mit mondana számunkra? Ezzel a módszerrel megtalálható a gondolat, mely az adott érzelmet megteremtette és éppen mögötte bújócskázik. Ezután fel tudjuk oszlatni a nem kívánt negatív gondolatot.

 

A gondolat sosem egyenlő a valósággal

Egy valóság van és a róla alkotott gondolat mindig csak egyfajta egyoldalú feltételezés, egysíkú látásmód több dimenziós világunkban, mely szenvedést szülhet. Más szavakkal: a gravitációt (valóság nimbusza e példában) nem érdekli, hogy mi mit gondolunk róla, nem fog ezáltal megszűnni, vagy megváltozni. És ahhoz sincs szükségünk folyamatos gondolkodásra, hogy a valósággal együtt áramoljunk.

Az embereken kívül az összes élőlény gondolkodás nélkül áramlik együtt a valósággal. Ha például sok apró bogár repül előttünk az erdőben és mi közéjük nyúlunk, vagy közéjük hajítunk egy tárgyat, azok azonnal egymással összhangban arrébb mennek. Tudják mi a dolguk gondolkodás nélkül. Nincs szükségük arra, hogy meetinget hívjanak össze stb. Összhangban vannak egymással és a valósággal. Ahogyan az égen a madarak, mikor együtt repülnek csapatostul… Nekünk sem kell gondolkodnunk, mikor szomjasan megiszunk egy pohár vizet. Nem kell tudnunk, hogy H2O volt poharunkban…

 

[adrotate group=”4″]

Vegyük észre, hogy folyamatos védekezésünkkel lemaradunk a valóságról

Nem bírjuk elviselni, ha egy vitában nem nekünk van igazunk. Ha valaki nem ért velünk egyet, vagy negatív véleménnyel illet minket. Folyamatosan fenntartjuk az önmagunkról alkotott „image”-et tudattalanul, mely nem egyenlő valódi önmagunkkal, csak a rólunk alkotott képpel. Mi okozza a megosztást, mely köztünk és a valóság között van? Mi okozz a védekezést? Mi határozza meg, hogy miben hiszek és milyennek látom önmagamat? Ez mind az önismeret szempontjából fontos kérdés.

 

A valósággal folytatott vita mindig megosztottságot és ezáltal szenvedést szül

Egy biztos, ha ítélkezést, haragot, félelmet élünk meg, akkor biztos, hogy a valósággal nem vagyunk egy hullámhosszon és ellenállásunk okozza a fenti problémát. Az elmében merülnek fel a gondolatok, érzelmek, hangulatok, de az elme csupán egy eszköz. De mi felnagyítjuk jelentőségét és ebben keressük önmagunkat. Ez csak egy eszköz. Ahogyan a kocsink is csak egy eszköz, ha mindig benne akarunk maradni, sosem mozdulunk ki belőle, akkor lemaradunk a valóságról…

Így a sok elemzés helyett tapasztalatra van szükségünk. Talán azt is mondhatom, hogy ebben a játékban nem a szenvedés megszüntetése a cél, hanem a valóság, igazság megismerése. De mi általában egy képhez ragaszkodunk, pl. folyamatosan nyugodtak akarunk lenni.

[adrotate group=”6″]

Az élet azonban változik pillanatról pillanatra. Ezért van, hogy a keleten van olyan istenség, mely haragvó. Mert nincs benne megosztottság, hiszen a harag is az élet része. A tavon úszó egyik kacsa megkapja egy pillanatra a másikat, de nem cipeli magával ezt a dolgot, nem bosszú vezérli, megfontoltság, nem pletykálkodik róla és azonnal el is tűnik ez az érzés. Csak egy kis „kisülés” plusz energia volt csupán… Másik példával élve leesik egy elszáradt kosza falevél a friss, harmatos fűre. A tökéletlenség hozza létre a tökéletességet…

 

A félelem valódi gyökere

A félelem valódi gyökere, hogy különbözőnek képzeljük magunkat. Nyaktól lefelé pedig a fejünkben lévő gondolatok testet öltenek. Ezért 40 év felett látni azonnal ki hogyan gondolkodik és érez. A szívünk pedig érzelmekre fordítja le azt, ami a fejünkben lejátszódik így létrehozva egy alternatív valóságot. Egy képzeletbeli világot, mert mindenki a saját képzelt világában álmodik. Így jön létre a sajátos test-elme rendszerünk. És amikor meg akarunk tőle szabadulni nem vesszük észre, hogy azzal tartjuk fenn létezését.

[adrotate group=”4″]

Tehát a megoldás a figyelem segítségével feltérképezni ezeket a blokkokat, mely a testünk energia rendszerében is nyomon követhető (lásd pl. akupresszúrás pontok segítségével történő stimulálás vagy irritálás hatásai) és utána hagyni felbukkanni és tovább engedni őket nem azonosulva vele. Szép lassan kitisztul a kép. Sőt, idővel azt is felfedezhetjük, hogy a különféle családoknak azonos hibarendszere van, mely tovább öröklődik. De ki fog ezzel dolgozni és feloldani őket, mely egy nagyszerű kaland is egyben?