A nyugtalanság, elkülönültség a fájdalomból ered – a most ereje, a tudatosság növelése, létezés, ne kövessük az elménket

Angol verzió: The restlessness arising from the pain and noise of separation ceases – the power of now, awareness raising, beingness, don’t follow your mind

Maradjunk továbbra is maga a tudatosság – létezés

A tiszta szemtanúság felülmúlja az elmét és így nem az elmében merül fel. Az elme a tiszta létezésben nyilvánul meg. Lehetetlenség itt letelepedni. Mi magunk vagyunk ebben benne, de amikor azonosítjuk magunkat egy önrendelkezésű „én”-nel, akkor nem tudjuk ezt megtapasztalni. Az ’én’, csak egy gondolat…– a most ereje, a tudatosság növelése, létezés, ne kövessük az elménket

Látható, hogy a gondolat nem tud erőfeszítést tenni, hogy „nem-gondolattá” váljon. Tehát mi magunk vagyunk az a tiszta állapot… Mi történik, ha nem azonosulunk vagy nem ítéljük meg érzéseinket, gondolatainkat, hanem egyszerűen csak hagyjuk, hogy ott legyenek? Maradjunk jelen, egyszerű tudatosságként. Semmi nem történik, illetve a történés maga a megtapasztalás, és ki kell lépnünk a test-elme aktivitásból. A figyelem vadássza a jövőt, múltat, gondolatokat, érzéseket stb. és mindez megadja a realitást az elmének. Mikor a figyelem a létezésben marad, akkor összeolvad vele és egységben marad vele, ami felülmúlja az összes gondolatot, érzelmet, és minden mást is… Ebben a térben erőfeszítés nélkül és természetes módon benne maradhatunk. Elérhetjük, mert már azok vagyunk.
A most ereje

Létezik az „én”, ami az elméből merül fel. Ezt el tudjuk kapni. Vagy képes egy jelenség tőrbe csalni minket? Miért? Nézzük a létezés szemszögén keresztül mindezt! Ott nincs rá szükség, hogy bármit mondjunk… A most maga a jelen, mely még a koncepciót sem ismeri erről, ami felmerül benne. Nem mi nézzük a létezést, hanem mi magunk vagyunk a létezés. Van egy „én”-nélküli tér benne, amely felülmúlja ezt… És nem kellene elfelejtenünk, hogy az összes koncepció nélkülözi az igazságot, mert nem teljes, csak egy gondolat. Emellett nincs szükségünk természetfeletti trükkökre, csak haza kellene mennünk… Ez a valódi cél az életünkben, az összes többi dolog nem olyan fontos… Minden más, csupán másodlagos. És az a mentális elképzelés, mely a világ egységre utal végső soron csak a mások létezésének érzetét táplálja… Már írtam erről. Meg kellene találnunk kik vagyunk valójában. Ez a felfedezés azonnali. Használhatunk néhány egyszerű gyakorlatot. Például így: We keep waiting for something to happen. Why? And who are you really? – 2 simple oeneness meditation technique

Ne kövessük az elménket

A Selfünk élvezi a manifesztációját mindennek, anélkül, hogy megpróbálna bármely tárggyal vagy céllal azonosulni. Ez a szabadság öröme… Hol és hova megy mindez, mikor realizáljuk ezt? A végtelen létezés megpróbálja önmagát kifejezni minden test segítségével, nemcsak az emberi testeknek köszönhetően, hanem minden érző lény felhasználásával. Ez a tudatosság azonosul a testtel, aminek szüksége van arra, hogy kifejezze önmagát. De mikor egy másik embert úgy látunk, mint egy ego identitás, akkor mi magunk vagyunk „ego-sak”. Valójában egyek vagyunk a természetes áramlás manifesztációjával, a kozmikus energia természetes táncával, mely ebben a testben nyilvánul meg. De, az elme összezavarodik, mert mindig próbálja ezt elkapni, megérteni, hogy meglegyen az „Én értem érzése.” Látható ez a fajta létezés, mielőtt még az erről megszülető gondolat felbukkanhatna… Ez egyszerűbb az egyszerűbbnél is. Az önvizsgálat egy tükröt tart elénk, mely önmagát, a létezést ismeri fel. Mikor ezt megtapasztaljuk, akkor nemcsak önmagunknak, hanem az összes többi létezőnek segítségére vagyunk. Tehát, találjuk meg mi az esszenciája annak, amit önmagunknak gondolunk.

Ebből táplálkozik és játszik az egész felbukkanó univerzum. Amikor ezt az egyet vizsgáljuk meg, mely érdekelődik az élet iránt a világban és felfedezzük, hogy az „egy” éppen úgy érzékelhető jelenség, mint a világ maga, valahogy ezen a felfedezésen keresztül a Self kinyilatkozik.