A szabadság, mely mi magunk vagyunk – az elme tétlen

Angol verzió: Freedom is what you are – mind is idle

A jelenlét és az érzelmek játéka nem szolgálhat mértékül a tiszta létezés tekintetében, akik mi magunk vagyunk. Egyek vagyunk a megnyilvánult áramlásával, a természetes tánccal. Ez képes felbukkanni ezekben a testekben. A személyes emlékezettel történő azonosulás híján, az összes kondíció zaja feloldódik. De az elme össze zavarodik, mert próbálja megszerezni, megérteni, birtokolni az érzést, hogy „Én tudom, és én mindent értek”. De mi történik, ha nem használjuk az elménket? Ennek a megtapasztalása nehéznek tűnik, mert nem tudjuk elengedni azt az elképzelést, hogy meg vagyunk kötve. Hogyan értheti meg az elme ezt az alapvető egyszerűséget mikor az alapvető természete bonyolult, ám mindez már önmagában természetes?

Az önvizsgálat

Az önvizsgálat egy tükör, melyben a létezés felismeri önmagát. Ez nem csak a testünk, nem az, amit önmagunkról gondolunk, vagy amit mások mondanak rólunk… A Self-ünk nem egy tárgy, hogyan tudja az elme megtalálni vagy elérni ezt, ami nem egy tárgy? Egy gondolat teljesen az észlelés objektuma csupán, minden materiális dologgal, érzelmekkel, képekkel, emlékekkel és érzékeléssel együtt. Tehát minden jelenség tárgyakból áll. De hol van a világ nélkülünk, mert mi tudatosak vagyunk mindarra, ami előttünk felmerül? Mi vagyunk a gyökere és forrása minden tapasztalatnak. Van bármilyen tapasztalat nélkülünk?

Nem akarunk találkozni az igazsággal – az elme tétlen

Beszélhetünk az igazságról, de az emberek csak a saját kivetítésük kielégülését keresik valójában. A szabadság megöli a kondicionált elmét, ezért nem akarjuk a szabadságot. Az igazságért cserébe ott kell hagynunk mindent magunk körül felöltözetlenül az összes kivetítés, koncepció nélkül és nem szabad újakat felkapnunk magunkra…
A saját Self-ünk felfedezése egy közvetlen, azonnali felismerés. Mi az esszenciája annak, akit magunknak nevezünk? Nincs távolság, ami elfedi mindezt és, ami ismeri ezt a Self-et… Milyen paradox, hogy megtalálni az igazságot, hogy kik vagyunk valójában az milyen nehéz. Mindenki tapasztalt már békét, boldogságot néha, de ez sosem marad állandó. És rengeteg energiát teszünk a pozitív gondolkodás kerekének fenntartásába. De, ha csak egy rövid ideig pihenünk, elindul a visszaesés. Hol van a valaki, aki hajtja a kereket? Meg tudjuk ezt találni?

Nem látjuk valójában a világot. A saját kondicionáltságunkon keresztül látjuk csak a világot, ahogyan az megengedi számunkra, hogy észlelni tudjuk a dolgokat. Milyen félelmeink vannak? Mire vágyunk éppen? A gondolat önmagunkról támadás alatt tart a többiek gondolataival szemben, és ezek mind a mi elménkből szökkennek szárba. Az elme nem tud hozzáadni a létezéshez, vagy elvenni belőle. A létezés úgy tökéletes, ahogyan van. Miért kellene megváltoztatnunk? Abba kell hagynunk, hogy képeket alkotunk önmagunkról. Semmire nincs szükségünk, hogy létezhessünk.

Sikerült észrevennünk, hogy minden csak gondolat és nem a realitás? – Szabadság

Ne keressünk semmit, amin keresztül azt gondolnánk, hogy tudjuk… De az oktatásunk talán nem fogja mindezt támogatni. Mindent magára kellene hagynunk és egyedül maradnunk. És ott lesz valami, amit nem tudunk félre dobni. Láthatjuk, hogy minden csak gondolat és nem a valóság. A gondolat nem létezhet nélkülünk. Mi vagyunk a tanúi…Fedezzük fel mindezt és akkor sosem fog elhagyni minket.

A Self, a valódi énünk nem érintett az elme cselekedeti vagy test által. A tudatosság sem nem személyes és sem nem személytelen… Nincs megnyilvánulási helye. Egyek vagyunk a tudatossággal, de nem vagyunk senki apja, vagy anyja, vagy gyereke stb. Minden érzékelés, minden hangulat, gondolat az elméből csak egy hullám a felszínen.