A szexualitás, szeretet és szerelem pszichológiája

Angol verzió: The psychology of sexuality and love

Hogyan tekinthetünk az életre normális módon?

Ezen a módon: én vagyok a tárgya a keresésemnek és a kereső is én vagyok, ezek mind egyek. Csak nem tudom ezt. Így látható, hogy nincs mit megtalálni. Ez minden. Végre úgy látjuk ezt a világot, ahogyan van. De, ha az elménkkel, vagy a múlttal kapcsolatos bűntudatunkkal azonosulunk, aggódunk a jövő és a halál miatt akkor lemaradunk róla…

És mi a véleményed a szeretetről és szeretkezésről (angolul: make love, ami „szeretet csinálást jelent”)?

Úgy gondolom ez nem csinálással jön létre (lásd make love), mert a szeretet, szerelem isteni ajándék, bepillantás az öröklétbe, és nem egy áru vagy gyártmány. Ez nem jelenti azt, hogy képtelenek vagyunk szexualitásba kerülni valakivel, akit szeretünk. Ez a híd a lélek és test között. Az állatok esetében a szexuális vágy ösztönös és időszakos. Nálunk sokkal összetettebb ez, mert ritkán akarunk szaporodni, inkább csak jól akarjuk érezni magunkat. És ez teljesen rendben van, nincs vele semmi rossz, de mi a szexualitást keverjük „tulajdonjogi” kérdésekkel, romantikával, hatalommal, pénzzel stb. tehát, a szex egy játékká vált a fejben. Az elképzeléseink szerint a szexualitás az internetről, magazinokból, televízióból ered. Hány könyv, elképzelés öltött már testet ebben a témában? Rengeteg információ. De az információk csak az elméhez tartoznak, nem az élethez. A szexuális hajtóerő (libidó) korosztályhoz kötött, de a vágy nem. A vágy a fejben lakik.

Úgy érted, hogy van, ami jó és van, ami nem jó?

Nem, én nem vagyok semmi ellen sem. Ezt tisztázzuk. Én csak tudni szeretném, hogyan működik… Például egy haldokló férfi vágyhat egy utolsó szexuális aktusra, de láthatunk-e egy haldokló kutyát, aki szexelni szeretne?

Nem, ez érdekes, miért van ez így?

Mert sok elfojtásunk van. A szexuális gondolat felmerül bennünk minden hetedik másodpercben. A média által a szexualitás az alfája és omegája az emberi létezésnek…

A kérdés az, hogy miért vagyunk ennyire különbözőek: a párzási szokásaink miért különbözik más emlősökhöz képest? Miért nem szezonálisan vágyunk a szexre, miért fűt szinte állandóan minket ez a dolog?

A válasz egyszerű és mi mindannyian tudjuk ezt: a vágy miatt. Állandó vágyakozás… Nekünk a szexualitás örömöt jelent és sok esetben megszabadulást az unalomból. A 18 ébren töltött órából egy nap, mennyit töltünk a szex kíváncsiságával? Aztán a hiábavalóságára gondolunk és ez mind elpazarolt energia, mely elfolyik ebben a folyamatban. És ezen kívül elvesztettük az ösztönös párzási szokásainkat, mintáinkat, ezért meg kell találnunk a különböző „kódokat”, korlátokat, amiket megalkottunk és megismerni a libidó irányításának módját. Egy ilyen kód például az, hogy a moralitás nevében csak egy partnerrel lehet közösülni. És a szexuális elfojtás olyan, mintha dinamitot hozna létre bennünk, nap, nap után elhelyezve a pincénkben. Lehet, hogy évek vagy csak pár hónap kérdése, de végül felrobbanunk. Hacsaknem felébredünk előtte.

Ezért van az, hogy egy neurotikus társadalomban élünk, és ezért gyilkoljuk le a környezetünket.

Igen. És mikor látunk egy kívánatos nőt vagy férfit akkor nem esünk szerelembe, nem. Amit érzünk az csak a jó öreg vágy, melyet a biológia idéz elő. Ezzel nincs semmi baj. Nincs szükség bűntudatra. A szexuális vágy természetes, mint az éhség és szomjúság.

És segíthet a meditáció nekünk?

Igen, ez az, amit mellesleg a meditáció csinál: tudatossá tesz, lehetővé téve azt, hogy elkapd a vágyat, mely benned mozog. Tehát, eldönthetjük, hogy mit akarunk. Az elfojtásban maradni „szociális állatként”, vagy tudatos lénnyé válni. Úgy gondoljuk, hogy a szexuális energia átalakítható spirituális energiává.