Felejtsük el önmagunkat és fedezzük fel a Self-ünket – boldogság, öröm, ego, szenvedés

Angol verzió: Forget yourself and discover your Self – happiness, joy, ego, suffering

A valódi boldogság és öröm, mely nem függ semmitől sem

Felismerni azt, ami nem jön s nem is megy tovább… mely képtelen menni… Minden dolog, amit megtapasztalunk a meditációnkban, azok nem mi magunk vagyunk. Ezek mind tapasztalatok, melyek a tudat forrásából bukkannak fel, de nem stabilak. Nem kellene azonosulnunk velük, sem megítélnünk őket. Nem kell semmit tennünk csak lennünk. Még a boldogsággal, örömmel stb. sem kellene azonosulnunk. Ne dobjuk el, de ne is azonosuljunk velük. Lesz ott egyfajta boldogság, öröm, mely nem valakihez tartozik. Az öröm a mi tiszta Self-ünk. De először el kell felejtenünk önmagunkat. A boldogság, a létezés öröme nem megy el, mely forma nélküli és nem valaminek az eredménye… Minden más örömnek, boldogságnak el kell mennie, mert a személy nem maradhat itt – boldogság, öröm, ego, szenvedés

„Úgy érzem, hogy mindent el fogok veszíteni” – ne érintsük meg az egónkat

Mikor megpróbálunk találkozni az igazsággal, akkor gyakran találkozunk néhány „alvó” hajlamunkkal, tehát bármi felbukkanhat a felszínen. A valótlan előjön és ez nem túl szép, nem édes érzésekről van szó, de ez normális. Ebben a megtapasztalásban minden elég amik nem mi magunk vagyunk. Mindenki megpróbálja megmenteni az ego identitását, megpróbáljuk megérteni azt, analizálni, mi volt rossz, és megkérdezzük, hogy „Mi történik velem?”. Az ego valóban teljesen haszontalan, de mi magunk Self-ként teljesen szabadok vagyunk. Csöndben kellene maradnunk. Az ego megpróbálja megvédeni magát és áldozatnak éljük meg magunkat a saját elme-kreált sztorinkban. Csak legyünk nyitottak. Felejtsük el önmagunkat és legyünk boldogok! Az élet nemcsak egy személyes utazás. Ki tudja, hogy hogyan kell menedzselni az életünket?

De mikor a személyiség elképzelése, a lekorlátozott self (ego) egyesül az univerzális létezéssel akkor a valódi élet kezdetét veszi. Csak a tiszta hallgatás által, mikor a figyelem a formanélküli létezést fürkészi.

A megoldás, a gyakorlat, mely segíthet nekünk – szenvedés

Mikor nem egóként létezünk, akkor akként létezünk, aki látja ezt az összehúzódást. Tehát könnyen hintázhatunk a triviális dolgok világában egóként, küzdve, hogy távol tartsuk ezt a mélyebb szemtanú spektrumából. Pihenjünk meg tudatként – semleges és érinthetetlen tudatként. Bármikor, bármire irányul a figyelmünk, hozzuk vissza a megváltoztathatatlan Self-re. Fokozatosan meg fog maradni erőfeszítés nélkül. Az igaz Self semleges, nincs szüksége gyakorlatokra… de az egónak sok gyakorlatra van szüksége, hogy valakivé válhasson. Bárhova kell az egónak mennie nem tagadhatja ezt meg, mert mi vagyunk a forma nélküli szemtanú, az érinthetetlen realitás a mozgó elme mögött. Sok ember hallott és olvasott erről, de erre az igazságra való rámutatás gyakran csak elmében az intellektus által történik meg. Nem kellene egyre több tudást gyarapítani e téren. Mit tapasztalunk meg pontosan? Hol vagyunk most?

Ha Istenben hiszünk, akkor ez babona vagy képesek vagyunk őt megtapasztalni? Az igazság közvetlen tapasztalat által létezik… Felül kellene múlnunk az ego identitását és ez befolyással van a létezésünkre. Az „egy”-gyel, aki tudja ezt, semmi nem történik. Csak el kell távolítanunk az összes arroganciát.

A boldogság, öröm nem egy koncepció

A boldogság, öröm nem egy koncepció, ez az, ahol minden koncepció véget ér. Van valami bennünk, ami erőfeszítés nélkül létezik. Ezt kellene felismernünk. Ezt nem próbálással kell létrehozni, hanem ez önmagában létezik. Az összes dolog belül a létezésből, ami felmerül nem mi vagyunk. Mi azok vagyunk, akik tudatosak erre. Bármi, amit az elme létrehoz időleges. Mi az, az érzelmi állapot amiben benne vagyunk éppen és a holnapi nap és tíz perc múlva? Képtelen vagyunk az összes gondolatunkra emlékezni. Minden átmeneti. Ne kapcsolódjunk össze vagy ne egyesüljünk magunkkal és semmi mással sem. Ez nem egy tevékenység amit megteszünk, hanem ez már itt van, mielőtt felmerül a „létezés” ideája. Mi magunk láthatjuk ezt.

Kezdjük a koncepcióink elején az utazást, amit tanultunk, amiben hiszünk… Összegyűjtöttük ezeket a képeket az elménkben. Az összes kivetítéseinket, szeretett álmainkat, memóriánkat is el kell távolítanunk. Távolítsunk el mindent!