A világ, vagy az attitűdünk okozza a szenvedést? – boldogtalanság, paranoia, patológia, betegség, ego

A boldogtalanság és boldogság viszonyáról kialakulásáról és az egóról

A boldogtalanság egy mentális-emocionális járványszerű betegség. És a problémát az okozza, hogy az ego képtelen különbséget tenni a:

– helyzet
– annak értelmezése
– és a helyzetre adott reakció között

Figyeljük meg magunkat és ezt meg fogjuk tapasztalni. Pl. azt mondjuk, hogy milyen szörnyű ködös idő van kint. De a köd sem nem jó, sem nem rossz. A köd az köd. Mikor azonban azt mondjuk, hogy ez szörnyű, akkor a belső ellenállásunk szökik szárba. És ez az ellenállás hozza létre a negatív érzelmet és nem a köd… – boldogság, boldogtalanság, paranoia, patológia, betegségek, ego

És sajnos a gyakorisága miatt természetesnek tekintjük ezt és elnézzük a türelmetlenséget, boldogtalanságot, stresszt stb. Már-már természetesnek tartjuk. De jó dolog természetesnek tartani a szenvedést, csak amiatt, mert sokan élik azt meg? Idővel ez „alattomos módon” a háttérben húzódik meg hangulat formájában. Ilyen abszurd gondolatok rontják el egész életünket: „Régen történt valami, amiatt haragszom, ha nem úgy lett volna, most boldog lennék…” „Olyan történik, aminek nem lenne szabad megtörténnie. Emiatt nem lehetek boldog.”

Ezek mind a belső ellenállásunkat tükrözik, mely létre hozza a boldogtalanságunkat. „Bánt, hogy ezt nem teszed meg, emiatt vagyok boldogtalan.” És maga a figyelem a pszichés energia egy formája. Minden élőlény szereti a figyelmet. De ezen kívül a bennünk élő szenvedés (diszfunkcionális elmeműködés) is szereti azt. Így tud létezni, megerősödni. Így elkezdünk öntudatlanul szerepeket játszani, egyfajta formaidentitást létrehozva, ami felerősítheti identitásunkat, és figyelmet csikarhat ki mások részéről is.

A megoldás az ellenállásunk feloszlatása

Mi a megoldás? Eggyé válni az élettel. Így feloszlanak az akadályozó tényezők. Az élet a táncos, mi pedig a tánc vagyunk, ami folyton változik. Az élet „ilyenségét” Buddha tatata-nak nevezte. Muszáj felelősséget vállalnunk belső állapotunkért. Tegye fel a kedves olvasó most  a kérdést: Van bennem ellenállás ebben a pillanatban? Mi játszódik le bennem éppen most?
És ha megvan a negativitás az nem kudarc, hanem siker. Végre nem menekülünk előle, és tudjuk kezelni azt. Megtalálhatjuk a stratégiát a sikerhez, boldogsághoz.

A kóros, patológiás, paranoiás állapotok megközelítése

A különféle kóros állapotok ugyanúgy az ego túlzott diszfunkcionalitására utalnak. Pl. a paranoid skizofrénia (paranoia), üldözési mánia, mind-mind az ego eltúlzott formációi. Egy fantáziált történetet hozunk ilyenkor létre, ami megvédi egónkat az összeütközéstől. Így azt tudjuk kezelni látszólag, hiszen bármit mondhatunk, akármit kitalálhatunk. A kényszeres hazudozó is több akar lenni, de az enyhébb változat, mikor a történések közötti „réseket” kicsit átszínezzük, hogy kedvezőbb színben tűnjünk fel (lásd konfabuláció, mint elhárító mechanizmus) is ebből az elgondolásból táplálkozik. Kérdés, hogy milyen mélyen merülünk ebben el. Minél üldözöttebb, vagy különlegesebb valaki, annál erősebb a léttudata, hogy ő a világ középpontja. Annál fontosabbnak tartja magát. Pl. az áldozat, akit sok ember bánt az könnyen válhat különleges áldozattá vagy hőssé. Erről eszembe jut a messianisztikus téveszme (doxazma). Amíg valaki magát többnek tartja, nem több valójában.

A valódi igazság az, hogy minden egy… Ez kezdetben meditációban tapasztalható meg. A különleges ember, így nem tartja magát különlegesnek, talán éppen ezért tartjuk mi annak. És ő rá akar mutatni arra, hogy a Buddha természet nem egy ember csupán, hanem az mindenkiben benne van… Vajon mi számít pontosan paranoiának, ami nem más, mint egy félelem? Pl. törzsek kollektív egója (paranoiája), mikor úgy érzik szemben állnak a gonosszal az idetartozik? A hidegháború, a boszorkányégetés és a hosszú közel-kelet konfliktus ide tartozik? Ezek a „makro szintű veszekedések”, mind abból erednek, hogy a gondolattal identifikálódik (azonosul) az éntudat. Ilyenkor a tudatlan emberi tudat tettlegessé és őrült tettekké is válhat:

Pol Pot 1 millió szemüveges ember ölt meg tévedésből. A bűnről, ítélkezésről, bűntényekről és a bűntudatról

Vegyük észre, hogy ilyenkor nem önmagamat, hanem az arról alkotott gondolatot védjük meg valójában. A kettő nem ugyanaz. Így létrejön az agresszivitás, tettlegesség, védekező, mérges állapot. A zen azért mondja azt, hogy: ,,Ne keresd az igazságot! Csak hagyj fel a vélemények dédelgetésével.” Mikor eggyé válunk azzal, amit teszünk meditálva egy új világot hozunk létre.

A betegségek oka

Sok esetben a betegségek a téves mentális folyamatok eredménye. Gondoljunk arra, hogy beleharapunk egy citromba. Ilyenkor elindul a nyálelválasztás. Tehát a testünknek mindegy, hogy valami a valóság része, vagy csak gondolati folyamat eredménye. Milyen gondolataink vannak? Mert az ezek szerint azonnali hatást vált ki testünkben, lásd pszichoszomatika. Mikor panaszkodunk erősítjük az egónkat. Ha ilyen, vagy olyan komoly betegségben szenvedek, amire szép latin elnevezés is van, akkor tudattalanul végre tudom ki vagyok és ez erőt ad. Biztos, hogy ilyen erőre van szükségünk? Természetesen a betegség csökkentheti is az egónkat, hiszen a szervezetnek csökken az energiája, így kevesebbnek is érezhetjük magunkat.