A létezés és közöttünk mi a távolság? – mester, igazság, szerelem, szeretet, lelki szabadság idézetek

Mókuskerék vagy lelki szabadság?

Az ember, mint egy őrült folyamatosan csinálni akar valamit. Nem tud öt percig, csak létezni. Nyugodtan. Teljesen megszállottak lettünk. Folyton akarunk valamit. Ha beteljesült a vágyunk, akkor örülünk neki egy percig és folytatódik a feszült keresés. Ha nem teljesült be a vágyunk, akkor frusztráltak maradunk. Meddig kell még a fejünket a falba verni, hogy észrevegyük, hogy ott nincs ajtó? Meg kéne állni. Hogyan? A cikk végén van egy megoldás annak, aki nem akar tovább szenvedni… – mester, igazság, szerelem, szeretet, lelki szabadság

Mi értelme ismételni azt, ami ugyanolyan eredményt hoz? Mi ragaszkodunk a szenvedéshez és nem ő, mihozzánk. Ez csupán egy rossz szokás, amit elhagyhatunk, ha megismerjük az elme diszfunkcionális működését és felismerjük a valódi lényünket. Ezt bármikor megtehetjük, ha ki akarunk lépni a mostani mókuskerékből. Ha nem a félelemmel, stresszel, idegességgel és rossz hangulattal azonosulva szeretnénk létezni… Mit veszíthetünk, ha néhány fogást átültetünk a gyakorlatba?

„Lelki szabadság idézetek” a valódi mesterről, igazságról, szerelemről, szeretetről azoknak, akik nem egy fájdalomcsillapítóra, hanem a szabadságra vágynak

A gondolatok, érzések egyenlők. Mi adunk nekik erőt azzal, hogy az egyiket jobban, a másikat kevésbé preferáljuk. Így alakul ki a diszharmónia.

Idő kell ahhoz, hogy észrevegyük, hogy az időtlenségben létezünk.

A mester nem tanár, mert nem tanít ismereteket, képeket rólunk, hanem rá mutat arra, akik valójában vagyunk, hogy a felismerés bekövetkezzen.

Mikor bárkinek a szemébe nézünk láthatjuk, hogy a jelenlét (valódi lényünk) mindenki szemében ott van, de ez nem a személyiség, nemiség vagy neveltetés – amit bárki magáévá teheti, ha lehetősége van rá-, hanem ami mindenen túl van.

Egy guru van és sok forma. Fel kell ismernünk önmagunkban a gurut.

Minden állítás, csupán az igazság egyik oldala. Az igazságot akarjuk látni, vagy csupán a végtelen oldala közül az egyiket? A könyvet akarjuk elolvasni, vagy csupán a tartalomjegyzéket?

Mi azelőtt létezünk, hogy emlékszünk erre vagy nem emlékszünk rá…

Nem szabad elhinnünk, hogy valamit csinálnunk kell ahhoz, hogy megszűnjön az ÉN-nünk és azzal minden probléma… Ha ez felmerül, akkor el kell dobnunk ezt a gondolatot is és akkor mögötte megjelenhet a béke. Dobjunk el minden gondolatot és érzést… Hogy lehet eldobni? Úgy, hogy nem törődünk vele és nem gondoljuk tovább.

Ha nem tudunk csak létezni, nem azonosulva a gondolatainkkal, érzéseinkkel, akkor legalább ismerjük fel, hogy ami felmerül azok nem mi vagyunk, csupán gondolatok, érzések, hangulatok jönnek s mennek a tudatunkban.

A szerelem választ, a szeretet felismer. Felismeri a Mindenséget, így választás helyett, mindent befogad, elfogad.

AZ nem tud átalakulni, megváltozni, ez csak az elme (számítógép) képzelgése… AZ mindent magában rejt…

Aki azt álmodja, hogy felébredt, az még az álmon belül van.

A kegyelmet nem a mestertől kapjuk meg, hanem spontán merül fel a jelenlétből, ami mindenkiben ott van.

A megoldás

A helyes út, mikor mindent használunk, de semmihez sem ragaszkodunk. Azt mondom tehát: „Nem az én házam, nem az én autóm, nem az én kedvesem, nem az én érzésem, nem az én elmém stb.” Ez nem felelősségpasszolás, hanem a ragaszkodás (szenvedés) megszüntetése. Én nem az vagyok, amit látok, amit megtapasztalok. Csak tudatában vagyok mindezeknek. Erre a tudatra érdemes figyelni, nem pedig a folyton felbukkanó, változó érzésekre, gondolatokra, tapasztalatokra.