A valódi elengedés. Az advaita vedanta tanítói: Ramana, Papaji, Mooji megoldásai 3/1. rész

Forrás: Mooji és Papaji satsangok (Hagyj fel a kereséssel)

Már csak fel kell ismernünk, hogy már ott vagyunk

Amikor nagyon sokat szenvedtünk az életben és már mindenféle megoldást kipróbáltunk, hogy ezt megszüntessük… És őszintén bevallottuk magunknak, hogy még mindig nem oldódott meg teljesen az összes problémánk, akkor egyszer csak elfogy az energiánk… Mentünk befelé, kifelé, lefelé, felfelé és talán oldalra is, de igazándiból semmi nem változott meg – elengedés, advaita vedanta, satsang, Ramana, Papaji, Mooji

Feladjuk az erőfeszítést, és ennek következtében egyszer csak rádöbbenünk, hogy maga az erőfeszítés takarta el a valóságot. Hogy már most itt van a valóság, mindig is itt volt és mindig is itt lesz. Csak mi félelmeinkkel, elképzeléseinkkel azonosulva nem vettük azt észre. Ezért fiktív ÉN-t hoztunk létre és ezen keresztül korlátozottan szemléltük a világot. Olyan ez mikor egy társasjátékot élet-halál harcnak élünk meg elfeledve valódi lényünket, akinek teljesen mindegy, hogy nyerünk vagy sem. Megfeledkezhetünk róla, de ő mindig is létezni fog… Mikor azt hisszük, hogy nem létezik, akkor is létezik.

Papaji üzenete

Többször írtam azokról a bölcsekről, akik mindezt felismerték, amit az előbb leírtam:

Keresők, akik nem újabb módszerre, hanem a szabadságra vágynak. „Módszer” a cikkben – advaita vedanta, satsang, Ganga 3/1. rész

Papaji a mostani pillanatra mutat rá, ami mindig itt van. És nem ad hozzá semmi felesleges dolgot. Pl. elméletet, nem kell megmagyaráznunk a naplementét sem, igaz? Csak a valóságra mutat rá, így nincs tanítás, nincs mester, nincs tanítvány… Csak észre kell vennünk, hogy tévesen azonosulunk mindenféle gondolattal, érzéssel és azt hittük ezek vagyunk. Ez okozza a szenvedésünket… Ezek kikopnak és akkor közvetlenül megtapasztalhatjuk a valóságot. Azért nehéz ezt elérni, mert olyan mélyen alszunk, hogy nem halljuk meg ezt az egyszerűbbnél is egyszerűbb üzenetet. Rögtön ellenszegülünk néhány gondolattal, melyekkel azonosultunk, de nem vizsgáltuk meg, hogy azok tények, vagy csak gondolatok formájában megjelenő vélemények.

Ha csak egység van, egy valóság, akkor hogyan lenne választási lehetőségünk? Ha nem különülünk el arrogánsan, akkor hogyan lehetnénk nem ennek az egységnek a része?

A buborék miért nem olvad fel a tóban, aminek ő is a része? Miért hiszi magát különállónak? Jobbnak, rosszabbnak? De ez a felismerés nem agyalással történik meg. Így minden szenvedés megszűnik. A gondolatok létrehozzák az ÉN-t, ez már maga egy téves azonosulás. És utána további téves azonosulás, hogy ez az ÉN csinál valamit, birtokol valamit stb. Utána ez „létrehozza” az érzékszerveket, ami megteremti a külvilágot.

Meditáció

Az a meditáció, mikor nincs elme. Ezt ne tévesszük össze azzal az erőszakkal, mikor erőfeszítéssel akarunk kiérdemelni egy másik állapotot. Ez inkább koncentráció… A meditáció nemcsak ülve történik meg, semmi köze a testhez, mert ez egy állapot…

3/2. rész