Az igazság tanulással elérhetetlen. Önmagunkba kell zuhannunk – vélemény, szabad akarat, spirituális gyakorlatok

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket orvosi, szakpszichológiai írásoknak.

Szemelvények – vélemény, szabad akarat, spirituális gyakorlatok

Túl sokat gondolkozunk az életről… Abba hagyva a gondolkodást inkább csak legyünk…

Ha átadjuk magunkat a Legfelsőbb Létezésnek, akkor nem kell többet túl sokat gondoskodnunk magunkról.

Nincs semmink, a szüleink, gyerekeink, barátaink bennünk jelennek meg…

Ez a pillanat magától kibontakozik, ha nem erőlködünk.

Nem a sok cselekvésben, hanem elmehasználatban fáradunk el. Ki mondta, hogy erre a sok tevékenységre, cselekvésre szükségünk van?
Miért kellene több időre vagy gyakorlásra szükségünk, hogy lássuk kik vagyunk valójában? Ez csak egy újabb gondolat, ami eltakarja azt, ami van.

Úgy kell élnünk, mintha nem léteznénk…

Szabad akarat?

Ha mindig mindenben szabad akaratunk lenne, akkor elég egósak lennénk és mindig megváltoztatnánk, amit akarunk, mert hiányozna az elfogadás. Így nem lennénk boldogok és megragadnánk a dackorszakban „Ezt akarom, azt akarom!”. De akkor miből tanulnánk? Valamennyi akaratunk van látszólag, de valójában a tudatosságnak van egyfajta ereje és mikor az a szándékkal találkozik, akkor megszületik az akarat, de ez azonosulást hozhat létre, ami elcsúszást eredményezhet.

Megragadást. De valójában a figyelem előtti hely a béke helye. Az annyira mély, hogy onnan nem tudunk semmit sem kijelenteni. Ott érdemes maradnunk. Aki békében él, elfogadásban miért akarna mást? Miért választaná azt a frusztrált állapotot, melyben mindig valami más után rohangálunk elégedetlenül, mely vágy csak addig a pillanatig ad örömet, amíg be nem teljesítjük az éppen aktuális vágyunkat, de az odavezető út rengeteg energiát emészt fel.

A vélemény messze van az igazságtól

A gondolkodás nem tudás, mikor pl. gondolkodunk valakiről, vagy valamiről, ahelyett, hogy látnánk őt. A vélemény nem egyenlő az igazsággal. Sok véleménnyel, gondolattal van tele a világunk, de egy igazság létezik csupán, ami elillan, ha megpróbálunk róla beszélni.

Ha nem helyezzük magunkat semmilyen pozícióba és nyitva marad a figyelem, akkor bármit meghallhatunk.

Ha elcsendesedünk, akkor önmagunkban megtaláljuk a válaszokat, így nem kell bármiről is olvasni, vagy kutakodni, véleményt formálni.

A túl sok önmagunkkal, spiritualitással, pszichológiával kapcsolatos agyalás és meditáció helyett – a spirituális gyakorlatok lehetséges átka

A meditáció jó dolog, mely kilazítja a dolgokat a tudatban. De nem jó, ha komoly munkának véve túl sokat dolgozunk önmagunkon. Ezzel inkább csak az egonkat erősítjük és a „komoly gyakorló vagyok” image-el azonosulunk, aki büszke önmagára. Fontos az egyensúly. Így inkább hagyjuk lenni, azt, ami (már) van. És ne azonosuljunk a sok felmerülő helyzetekkel. A személyes identitás instabil és valójában nem az élmény instabil, amit megélünk spirituális törekvésünk alkalmával. Az identitásunk csupán gondolatok, illetve azokkal történő azonosulása a tudatnak. És mivel a testen keresztül tapasztalunk, ettől függetlenül a bölcsek beszámolnak arról, hogy mi nemcsak a test vagyunk és, ha a testtel azonosulunk, akkor megfeledkezünk a valódi forrásról. Ennek köszönhetően elcsúszik minden.

Megoldás

Vegyük észre a gyakorló ÉN-en kívül, aki csinálja a meditációt azt, hogy megfigyelhető-e maga a gyakorló is. Ha nem így lenne, akkor hogyan lennénk ennek tudatában? Hogyan láthatnánk őt? Ha ezt meglátjuk, akkor véget ér az, hogy meditálunk, vagy talán inkább koncentrálunk és a tudatban felhalmozott energiának köszönhetően élményeket élünk meg aztán minden elszáll, mikor a hétköznapokban dolgozunk, vagy mikor két hétig nem tudunk meditálni.