Miért menekülsz önmagad elől?

Te nem a benned felmerülő érzés és gondolat vagy…

A szenvedés alapja, hogy nem vizsgálódunk intelligensen. Pedig az igazság mindig elérhető számunkra. Gyerekként rácsodálkozunk a világra. Nem analizálunk, így nincs jó s rossz a számunkra. Aztán elkezdjük kimondani a gondolatainkat és elkezd idomítani a társadalom, vallás és a szülők (tisztelet a kivételnek). Leszidnak, ha negatív gondolatainkat, érzéseinket megéljük.

Ezért szép lassan megtanuljuk, hogy mi vagyunk felelősek a gondolatainkért. De, vizsgáljuk meg ezt picit jobban. Te meg tudod mondani, hogy a következő egy órában mire fogsz gondolni? Én, nem. Úgy értem nem azt nem tudom, hogy Te mire fogsz gondolni:), hanem azt sem, hogy én mire fogok gondolni.

Itt ülök, végtelen tér… És közben leírom, ami felmerül bennem. Honnan jön? Fogalmam sincs. Az is csak egy gondolat, hogy pontosan tudom, hogy honnan jön és ki vagyok én.

Az élet dualitása idővel egyértelmű lesz számunkra. Lesz nappal és éjszaka, yin és yang… De, tessék mondani biztos, hogy mindennek van ellentéte? Vagy csak a korlátozott gondolkodáson alapuló nyelv utal erre, amivel pont a lényeget nem lehet megragadni? Mi az éppen a háttérben daloló madár ellentéte?

Rárakunk még egy lapáttal a szenvedésre…

Tehát valódi önmagunkat, a folyamatos, állandó tudatot összekeverjük a jövő-menő gondolatokkal, érzésekkel. Ami ebben merül fel. Összekeverjük magunkat a tapasztalatokkal. Közben érezzük, hogy kell lennie valami állandónak. Ezért bele kapaszkodunk a gondolatokba, érzésekbe. De azok ideiglenesek csupán.

És azt hisszük, ha túl sokáig maradnak itt ezek a negatív impressziók, akkor azzá válunk végérvényesen.  Ezért feszültek leszünk. Te meg tudsz tartani akár csak 12 óráig egyetlen gondolatot vagy érzést folyamatosan? Én nem.

És azt látom, hogy a végtelen térbe bármi belefér. Ha szenvedek és el akarom hesegetni az egyik, másik gondolatot, érzést, azzal csak még jobban beleragadok. Úgy hívják elfojtás. Tehát, mi a megoldás? A háttérre figyelni, ami állandó és sosem változik. Ez minden tapasztalás előtt itt van. És itt volt. Csak a figyelmünket lenyűgözi és elviszi egy pozitív vagy negatív érzés, gondolat, esemény.

Erről szeretjük még elterelni a figyelmet eseményeken való részvétel, e-mail írások, drogok, zabálás stb. segítségével…. Hogy ne kelljen meglátni azt, hogy szenvedünk. Én azt mondom ez az első lépés, hogy szembenézek saját magammal. Őszintén. Objektíven megvizsgálom önmagamat, hiedelmeimet… És nem menekülök többé önmagam elől.