Minden-ki készen van…– harmónia elérése, elméletek, gondtalanság, boldogság elérése, elégedettség
Forrás: Mooji, Writing on water
Erről a témáról már írtam:
Azért nem vagyunk szabadok, mert hitünkkel és képzeletünkkel ezt erősítettük meg… – harmónia elérése, harmónia elméletek
Mikor úgy érezzük, hogy nem vagyunk boldogok, elkezdünk keresgélni, akár az interneten… Kapunk recepteket, elméleteket, de ez nem a mi saját tapasztalatunkon alapszik, így csak elhisszük, azaz hit a számunkra. De, ha őszinte és intelligens keresők vagyunk, akkor nem állunk meg félúton és próbálkozunk tovább – harmónia elérése, harmónia elméletek, gondtalanság, boldogság elérése, elégedettség.
És amikor már mindent megtettünk, de nagy változást nem tapasztaltunk, akkor egyszer csak meghalljuk ezeket a szavakat: Nem kell semmit létrehozni, megváltoztatni, jobbá tenni, már most minden készen van. Egy dologra van szükség: a valóságról alkotott téves elképzeléseinknek kell búcsút intenünk. Mert saját gondolatainkat (amit ténynek veszünk) vetítjük ki a valóságra, lásd projekció. Tehát nem a valóságot látjuk és arra reagálunk, hanem a rá kivetített képre (gondolataink, érzéseink, hangulataink stb.). Ennél racionálisabb dolgot nem tudok, mint hogy olyannak lássuk a valóságot, mint amilyen. Tisztán…
Ha abból indulunk ki, hogy sokat kell fejlődnünk, akkor nagyon hosszú utunk lesz, mert először rá kell jönnünk, hogy ez a téves elképzelés választ el az igazságtól. Olyan, mintha abban hinnénk, hogy nem vagyunk képesek táncolni vagy szeretni. Annyira komolyan vesszük ezt a gondolatot, hogy a végén el is hisszük azt…
Sokat segít, mikor nincs az életben elvárásunk, ahogyan az étterembe sem saját étlapunkkal érkezünk meg.
Nem csinálunk ekkor már introspekciót elemzéssel, azaz nem feltétlen lesz szükség komoly gyakorlatokra, vagy megfigyelésre sem, hanem inkább észrevesszük, hogy az elme mely része figyel…
Gondtalanság, boldogság és elégedettség elérése
Nem azonosulunk semmilyen ideával, bármilyen csábító is, így valódi lényünket nem korlátozzuk.
Megfigyelhetjük, pl. azt a tévhitet is, amikor elhisszük, hogy: ,,Most meditálok és most vissza kell térnem a mindennapi életbe, ami sokkal rosszabb…”
Bármilyen tapasztalatunk van a mélynek tűnő spirituális élményektől a „kicsit stabilabb vagyok”-ig, az mind el fog menni, mert ami megszületik, az egyszer meg is fog halni. Minden. Nem erre kell figyelnünk, hanem a mögötte lévő megfigyelőre, szemre, mely nem láthatja önmagát és kifejezhetetlen. Mi az, ami állandó? Ami ugyanúgy ott van mikor boldogságot, depressziót, pánikot vagy stresszt élünk meg? Az a valódi lényünk.
És valamennyi meditáció, segíthet fellazítani az elmét, de nem attól kell a megváltást várni, hanem a felismeréstől, hogy mi nem azok vagyunk… Ezt nem elméletben kell tudnunk, meg kell látnunk.
Mikor a vízbe mártjuk az ujjunkat, akkor felkavarjuk a vizet, aztán újra lecsendesedik, ha kivesszük az ujjunkat a vízből. Ugyanígy működik az elme is. A víz a valódi lényünk is, ha nem hisszük magunkat ÉN-nek…
Nem a bennünk felmerülő kérdés a lényeg, hanem ami mögötte van, aki mindezt megtapasztalja és felteszi a kérdést. Ha ezt el kezdjük megvizsgálni, akkor minden, mint egy földrengés megváltozik.
Érdeklődés hiányában a felmerülő gondolat nem válik ténnyé…
Természetesen az elme is mi vagyunk, ahogyan a kezünk is hozzánk tartozik. De először túl kell rajta lépnünk az elme egyik részével gyakorolva (az elmével szembe állítjuk az elmét) és meglátnunk, hogy már ott vagyunk, ahova meg akarunk érkezni, és nem is létezünk ÉN-ként. Utána úgy fogjuk látni (amikor már nincs ÉN-nünk), mintha a kegyelem tette volna mindezt. Mert már nincs ego, minden egy… És ekkor is van személyiségünk, használjuk is, de tudjuk, hogy a valódi lényünk ennél sokkal több…
Ez könnyű, az a nehéz amíg idáig eljutunk…
A megoldás
Létezésünket nem kell létrehozni, mert az már adott. Maradjunk itt. Maradjunk a „vagyok” létezésében. Még mielőtt ez a „vagyok” azonosulna pl. azzal, hogy „nő vagyok”, vagy „férfi”, pontosabban „okos férfi vagyok”J, vagy, hogy „öreg vagyok” stb. Térjünk ide vissza, a „vagyok” hoz. Ez megmutatja azt a stabilitást, ami a valódi lényünk, amire nem figyelünk és, ami egyre erősebb lesz, ha elkezdünk rá figyelni. Így ki fognak kopni az életünkből a többi múlandó dolgokkal történő azonosulások, a téves identifikáció. Nem a lelki békével, stabilitással kell azonosulnunk, mert az is egy tapasztalat, ami megjelenik a tudatban. Hanem a valódi lényünket kell megtalálnunk (a tudatot magát), ami mindig velünk van, így teljesen abszurd, hogy nem látjuk, illetve elhisszük, hogy nem látjuk őt. De ezt nem elhinnünk kell, hanem meg kell tapasztalnunk. Eleinte elhisszük, ahogyan azt is elhiszem, hogy ha lemegyek a boltba akkor tudok pizzát venni magamnak. Aztán meg is tapasztalom… Ez az út. a Ha Ha
Szóval, ha a „vagyok”-ra figyelünk, akkor ez felerősödik és nem a többi múlandó dolog erősödnek fel helyette (érzés, gondolat – mely ténynek tűnik -, és hangulat). Ezek mindig fájdalmat hoznak, mert a jót mindig rossz követi és fordítva, tehát ha a jó tetszik nekünk, már borítékolva van a szenvedés is számunkra…
Közben hiába próbálnak a gondolataink (elménk) mást elhitetni velünk, kitartunk emellett, hogy ezzel a gyakorlattal észre fogjuk venni, mi a valóság és nem kell holnap egy teljesen más útmutatást követni, ami összezavarna minket. Ha ma előre teszek egy lépést, holnap meg hátra, akkor nem fogok haladni… Tehát, nincs mit elérni, jobbítani, csak el kell csendesedni, hogy a valóságot megtapasztaljuk, ami állandó. Ami mindig létezik. Ezt ne felejtsük el, még akkor is, ha néha nehéz ezt elhinni. Így a buta tévképzeteinket kell elengednünk azzal, hogy nem vesszük komolyan, rá se nézünk gondolatainkra, érzéseinkre és nem pedig gyakorlatokkal valamit elérni! Tehát még bele se gabalyodunk abba, hogy az elmét kövessük, hogy ezt a problémát megoldjuk, hanem elé megyek a „vagyok” megoldással… Még mielőtt az elme és azzal együtt a probléma felmerülne…
Ha megvan a „vagyok” akkor csak tartsuk rajta a tekintetünket, azaz figyelmünket. Az elején lázadni fog az elme, de csak a megszokás miatt. Ez el fog múlni… Ha nincs akadály köztem és az igazság között, akkor mi takarhatná azt el tőlem?
A megvilágosodásról, megszabadulásról alkotott elmés elképzeléseinket el kell dobnunk, mert az csak az elme leírása, mellyel a békéről elviszi a figyelmet, ami már folyamatosan létezik. A felfújt leírásnak semmi köze a valósághoz…
Keresztes Attila, a cikkek írója
A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.
20 év munka, több, mint 800 cikk (köztük van több 30 oldalas írás is), mely letesztelt, gyakorlati megoldásokon alapszik. Segítesz egy nemes ügyben, hogy minél több embernek segíthessünk megtartva az objektivitást?
