Nem mi éljük az életet, hanem ő él minket – advaita, Assisi Szent Ferenc, lelki tükör és dolgok fájdalom ellen

Hogyan lehetne a forma hatással a formanélkülire? – lelki dolgok

Sokszor azt mondjuk, hogy ez vagy az nem igaz. Ez vagy az nem működik. De hogyan nem tudna működni a valóság, az igazság? Ez csupán egy téves azonosulás: a porszívóként mindenféle egymással is ellentétes viszonyban álló gondolatokat begyűjtött elmén keresztül történő látásmódja a valóságnak. Ez egy zavarodott látásmód. Mintha törött üvegen keresztül néznénk mindent és sosem kérdőjeleznénk meg ezt a fajta üveget… – lelki fájdalom ellen, lelki tükör, lelki dolgok

Vagy olyan, mintha egy piszkos szemüvegen keresztül nézve tagadnánk a fény jelenlétét. A megoldás: megpróbálunk a szemüveg (elme) nélkül nézni a valóságra. Anélkül kapcsolódni hozzá. Amihez egyébként mindig kapcsolódunk, ha akarjuk, ha nem. Ha észrevesszük, ha nem. Azért mert becsukom a szemem, vagy fekete szemüvegen keresztül nézve semmit nem látok, attól még a valóság nem fog eltűnni, igaz? Még, ha én ebben hiszek, akkor sem. Becsaphatom vele magamat, de ez csak illúzió. A pszichológiában sok ilyennel találkozni, mikor pl. tagadjuk a másik ember halálát és ugyanúgy megterítünk neki, mintha még élni (mumifikáció, ami elég kóros dolognak számít). De ennek enyhébb változatát folyamatosan megéljük, amíg mindenfélét projektálunk a valóságba, lásd elhárító mechanizmusok.

Ha elkezdünk gyakorolni, akkor kitisztul a látásunk. Így nem kell semmit létrehoznunk, csak látnunk azt (de tisztán), ami már létezik. De a szemüveg nem lehet hatással a dolgokra… A forma nem lehet hatással a formanélkülire, melyből minden forma megszületik. Szóval nem kell semmi újat létrehoznunk, vagy felépítenünk.

Az advaita út egyesítése a Bibliával és Assisi Szent Ferenc tapasztalatával

A lényeg megfogalmazása, avagy a valóság meglátása, ha nem hordunk semmilyen szemüveget:

„Amit keresünk az már ott van, ahonnan keressük.” Assisi Szent Ferenc

Vagyis téves elképzeléseink hitetik el velünk, hogy keresnünk kell, mintha egy sötét szemüvegen keresztül a világot akarnánk megváltoztatni és önmagunkat, ahelyett, hogy levennénk a szemüveget a fejünkről. Hogyan tudjuk ezt levenni? A cikk végén lévő megoldás ebben fog segíteni nekünk. De most menjünk tovább és nézzük meg mi áll a Bibliában, ami számomra ugyanerről szól:

„Csendesedj el, hogy tudd te vagy Isten” Biblia

Mikor nem az elmét (gondolatok, érzések, hangulatok) követjük, hanem elcsendesedünk, akkor automatikusan érezzük, hogy a végtelenség (Isten) részei vagyunk. Hogy minden egy… nem egyenrangú, hanem egy. Ilyenkor nem mi éljük az életet, hanem az élet él minket…

Együtt áramolni az élettel ellenállás nélkül – lelki fájdalom ellen

Tekintsünk vissza eddigi életünkre: jól érezzük magunkat, vagy vannak problémáink? Mi lenne, ha pár hétre stratégiát váltanánk, ha több tíz évig gyakorolt megoldás már nem működik? Aztán ráérünk eldönteni, hogy kívánjuk-e tovább folytatni a gyakorlást vagy sem. Mit veszthetünk és mit nyerhetünk? Nem kell, hogy elképzelésünk legyen arról, amit még nem tapasztaltunk meg. Ez csak az elme trükkje, aki mindent mindenkinél, mindig jobban tud.

Ha még nem ettünk abból a csokiból, hogyan tudhatnánk előre, hogy pontosan milyen az íze? Ha nem tudjuk mindezt, akkor hogyan akarjuk eldönteni, hogy preferálni fogjuk-e vagy sem? Tehát, nem az a lényeg, hogy megértsük, le tudjuk írni mindezt, hanem, hogy megéljük, megtapasztaljuk. Mert a leírás egyfajta elemzéssel járhat, mely miatt újra bekapcsol az elme és ismét azon keresztül (sötét szemüveg) látjuk a valóságot és a porral együtt kidobjuk a lényeget is…

Ha már meguntuk a sok szenvedést, akkor itt az ideje, hogy feladjuk az állandó megváltoztatási kényszerünket és csak együtt áramoljunk azzal, ami van. A valósággal. Mi lehet ennél racionálisabb? Ha nem képzeletben éljük meg a valóságot, mikor akár órákig a fejünkben párbeszédekkel azonosulunk, mintha valakivel beszélgetnénk, hanem hagyjuk, hogy alászálljon a valóság, a valódi ellenállás nélküli tapasztalás, mely a béke letéteményese.

Egy lehetséges megoldás, mely azonnal működik

Ha csak megfigyeljük, ami lejátszódik bennünk, akkor nincs ÉN-tudat, csak a sok érzés és gondolat váltakozása teremti ezt meg bennünk. Ha csak kívülállóként tekintünk minden történésre (gondolatokra, érzésekre, hangulatunkra), akkor nincs ÉN, aki mindezt megéli. Az érzés az csak érzés ezután…. A gondolat csak gondolat… Semmi több… De olyan, mintha nem hozzánk tartozna, így nem is kell belekapaszkodnunk, megoldanunk.

Ezután, hogy már nem azonosulunk vele, megkeressük azt, hogy ki látja mindezt. Magyarán ki veszi észre, hogy a szenvedő csupán egy gondolat? Egy érzet, amit hibásan személyként, ÉN-ként dekódoltunk önmagunkban. Valójában ez hozza létre a szenvedést. Ezen kell kontemplálnunk. A végén nem marad senki, aki létezne, aki leírható lenne. Már nem is kell leírnunk, csak rá figyelnünk, vele maradnunk. A valódi „Én”-ünkkel, a szemtanúval, aki mindent lát, de ő maga nem látható és soha nem érinti meg…

Ha nem tetszik ez a megoldás – a valódi lelki tükör

Ha nem tetszik ez a megoldás, az többnyire azért van, mert az elme szeretne egy megoldást, mert nem tudja a helyes választ és szenved. De nem vesszük észre ravaszságát, hogy félig meddig még is úgy tesz, mintha tudná, különben hogyan utasíthatja vissza azt, amit nem is ismer? Ezzel csak időt akar nyerni, hogy fennmaradhasson a szenvedés. Még egyszer leírom: az elmén (sötét szemüveg) nem találhatjuk meg a lelki békét. Csak, ha nem foglalkozunk vele és a már meglévő valóságra figyelünk.