Az összes „miért”-re megvan a válasz… maga a „nem-gondolkodás” – társadalom, emberiség, miért, megoldás 5/5.
Forrás: Eckhart Tolle, Új Föld, ráébredni életed céljára
Előzmény, 5/4. rész
Miért alakul ki mindig új társadalmi szerveződés, mely idővel hanyatlásnak indul, mintha nem találnánk meg a megoldást?
Mert, ami igaz mikró szinten, az makró szinten is. Azzal, hogy magunkra erőltetjük a jót, még nem biztos, hogy jók leszünk. A már bennünk élő jót kell a figyelem segítségével felismernünk. Pluralizmus, demokratizmus, szocializmus, fasizmus stb.? Van valódi megoldás, vagy csak újabb címke, újabb kísérlet, hogy a cél szentesíti az eszközt alapon akár legyilkoljuk, megkínozzuk az embereket, hogy megfeleljünk egy eszmének, ami fantázia, nem a valóság? – társadalom, emberiség, miért, megoldás.
Mi értelme megfigyelőként felhagyni a túlzott gondolkodással?
Mert megterheli a vegetatív idegrendszert és elégedetlenséget, haragot, szomorúságot, sértettséget, féltékenységet, depressziót stb. szül. Elvonja a figyelmet és nyomorulttá teszi életünket, elvesztve az egyensúlyt. Kutatások bebizonyították, hogy a nagy tudósok munkamódszerükben csak elenyésző részét fordítják gondolkodásra. Archimédesz a fürdőkádban volt, mikor híres tételét kitalálta… A gondolkodás jó, de nem a nap 24 órájában, hiszen az álmok is gondolatok egyvelege…
Az emberiség fejlődik napról napra…fontos, hogy tudjunk gondolkodni
A technikai fejlődés fontosabb, vagy a lelki? És mi a helyzet az önismereti fejlődéssel? Ha a technikai fejlődés butasággal és kegyetlenséggel társul még nagyobb bajt okozunk. Az ősember a bunkós botjával pár embert tudott lecsapni, de a technikai fejlődésnek köszönhetően (lásd maghasítás) egy gomb nyomással egy bomba Hirosimában képes 140 ezer ember életet elvenni. Ezek tények, megtörtént dolgokról beszélek, és akkor még az utóhatásokról nem is beszélek.
De akkor honnan tudom ki vagyok ÉN?
Nem kell tudnunk, kapaszkodni egy leírásba, elég, ha megéljük. Az igazán nagy dolgok leírhatatlanok. Le tudjuk írni a fájdalmat, szerelmet? A kutya tudja magáról, hogy kutya? Nem, mégis az… Ha leírod milyen ízű volt az ebéd, az egyenlő vele? A receptes könyv egyenlő a finom vacsorával? A gondolat nem egyenlő a valósággal, mégis megszámlálhatatlan mennyiségű háborút vívtak emiatt egymással az emberek, hogy ráerőltessék a másikra igazukat és legalább ugyanennyi kapcsolat futott zátonyra ennek köszönhetően.
Miért?
Mert egy hamis identitástudat, fantomén uralja életünket, amit a figyelem és meditációk segítségével tudatosíthatunk önmagunkban és így végre beköszönthet a béke.
Akkor most szembesíteni kéne az embereket ezzel kapcsolatosan és megmondani nekik ezeket a dolgokat?
Logikusnak tűnik, de nem működik, mert csak azt halljuk meg, amit már értünk belül. Ezeket a sorokat is akkor tudjuk elolvasni, ha már ismerjük az abc-t. Akit hidegen hagy az igazság, az még valószínűleg mélyen alszik. Ha elmondjuk nekik mindezt, az ego elkezdi megvédeni magát. És még erőteljesebb fokozatra kapcsol, így ez egyfajta erőszak lenne és ennek ellenkezőjét érnénk el vele. Az erőszaknak nincs értelme, bíznunk kell az intelligenciánkban és másokéban is, használva az „élni és élni hagyni” szlogent. Ez általában a segítők művészete, hogy hogyan nyitják ki az embereket. Annyit adnak, amennyit elbírnak. A túl sok gyógyszer méreggé válhat…
Mi a valódi megoldás?
Figyeljük meg a fejben lévő gondolatokat címkézés (pozitív és negatív) ítélet nélkül folyamatosan. Ne elemezzük, csak legyünk tudatában. Ne azonosuljunk a gondolatokkal, szerepekkel. Ne definiáljuk magunkat, mert az címkézés, csak éljük meg azt a kifejezhetetlen valamit, ami minden mögött felsejlik. És ne akarjuk ezt megérteni, leírni, elemezni, hanem inkább csak figyeljük meg. Olyan szépen fogalmazta ezt meg Szent Pál: ,,isten békéje, mely minden értelmet meghalad.” És ezen kívül meditáljunk vagy imádkozzunk minden nap, ez feloldja az egót.
Nem könnyű feladat…
Lehet, de nem is lehetetlen. Próbáljuk meg a létre és nem a személyes élettörténetünkre figyelni. Az esszenciális identitásunkat tudatként érzékeljük és ne veszítsük el önmagunkat abban, ami éppen velünk történik. A figyelem segíteni fog.
Erről itt írtam bővebben: A depresszió, kedvetlenség, rossz kedv, levertség, fáradékonyság, fáradtság egyik hatásos ellenszere, amit azonnal kipróbálhat a kedves olvasó
Mikor gyakoroljuk a figyelmet, egy teret fedezünk fel, melyből minden forma létrejön. Így felismerjük idővel minden forma múlandóságát, de nem csak intellektuális tudásként (gondolatként), hanem megtapasztalva mindezt és így keletkezik egyfajta állandóság. Ezt hívta Jézus örök életnek. Ami nagyon fontos, hogy megismerve ezen ismereteket, ne csak elméletben tudjuk mindezt, mert az édes kevés és így csak egy álvallást hoznánk létre. Hanem kezdjük el gyakorolni a figyelmet és a meditációt. Erről is sokat írtam:
És ne másokban keressük a hibát, vagy, hogy mások milyennek látnak, definiálnak minket, inkább önmagunk viselkedését, gondolatait vegyük górcső alá, ha fejlődni szeretnénk. Jó gyakorlást kívánok, remélem ténykedéseim egyre több emberben felerősítik a tüzet, a belső forradalom iránti vágyat, mely egyre több gyakorlásra ösztönzi őket és egyre boldogabb, harmonikusabb világot hozhatunk létre együtt, közös erővel.