Bármi, amit a figyelmünkkel megragadunk saját tapasztalatunkká válik – Isten valódi megtapasztalása

Angol verzió: Whatever your attention grasps becomes your experience – real experience of God

Megtalálni az összes tudatállapot egyetlen központját, az egyetlenegyet, ami mozdulatlan…- Isten valódi megtapasztalása

A létezéshez nincs szükség utakra, mi már most is létezünk… Élveznünk kellene a show műsort. Az élet csúnya és gyönyörű és sok minden más is, de nincs szükségünk arra, hogy bármilyen helyzetbe kapaszkodjunk. Sajnos azonban a szenvedésünk megpróbál tartósan megmaradni az örök változékonyságban. Tehát, nem kellene az elménken keresztül szemlélődnünk… Néhány tudatlan tendencia képes elvonni a figyelmünket, amik a mozgás állapotába vezetnek el minket. Hagyjuk el azokat a gondolatokat, amik azt sugallják, hogy mi hozzuk létre önmagunkat… Kerüljünk túl minden kapcsolódásunkon, amíg a személyes én-tudat nélkül, egyedüli térben nem maradunk. Létezik valaki, aki éli az életünket? Meg kellene találnunk ki az ily módon nézi a dolgokat. Alapesetben, azonosulunk a testünkkel, elménkkel és ezeket hisszük önmagunknak – Isten valódi megtapasztalása

Az éntudat a valótlan személyiségünk

A keresőnek ki kell fejlesztenie magában a megfigyelés képességét, nem azonosulva a jelenségekkel, amik felmerülnek elmeként, mert a bölcs elméje üres, mint a tér, és szabad a személyes, egyéni azonosulásoktól. Klasszul tudunk élni az elménk nélkül. Az elme okozza az összes bajt, sokféle kivetítés és vágy, amiknek sosincs vége… Ne képzeljünk el semmit, ne gondolkodjunk, csak figyeljük meg a létezést úgy, ahogy van: „én vagyok”, ami egy személytelen jelenlét. De idővel azonosulunk a testtel és érezzük, hogy „én ez vagy az vagyok”. Azt gondoljuk, mi magunk vagyunk az ego, ezért folyton akarunk valamit másoktól. A problémát nem önmagában a szerep okozza, hanem a beléje vetett hitünk.

Minden feljön az elme felszínére, nekünk csak meg kell figyelnünk mindezt. Ki az, az „én”, ki tapasztalja meg ezeket a dolgokat? Ez a valódi kérdés. Valami képes arra, hogy megfigyelje ezeket a dolgokat. Ki vagy micsoda ez pontosan? Meg kellene találnunk a forrásunkat, mert minden abból merül fel… Minden, amit meg kell tennünk sokkal eredményesebben történik meg, amikor az éntudat, a cselekedetek véghezvivője lehullik. Ne érintsük meg azokat az érzéseket, amik azt mondják, hogy bármit is elvesztettünk és, hogy nagy szabadságot fogunk megtapasztalni… Csak, történjen minden úgy, ahogy történnie kell.

A figyelmünk, mely máshova vándorol

Néha azt mondjuk: „Itt jól érzem magam, de a mindennapi életemben…” Nem, mert amik valójában vagyunk, az nem tud sehova elmenni. Csak a figyelmünk az, mely mindig máshova vándorol el. Létezik az, az egy, ami érinthetetlenül van jelen. És nincs szokás, ami erősebb lehet nálunk. Mikor már nem tud senki vagy semmi hatást gyakorolni ránk, akkor érezhetjük, hogy: senki sincs, aki csinálna, vagy nem csinálna bármit is – minden magától történik meg… Kontemplációra van csak szükségünk, mert meg kell találnunk ki az, ami nem más, mint az „én vagyok” valódi jelentése. Nem létezik senki, aki megmondhatja, hogy mi az a létezés. Nincs a létezésnek térképe. Az élet táncol és nem igényel mesélőt – ami az elme -, és ez nagyon egyszerű.