A boldogság művészete és a hinajána koreai zen-buddhizmus, mely az advaita és jóga tudománnyal is összecseng

A boldogság művészete

Számomra az egyesítés nem azt jelenti, amit Gandhinak jelentett, hogy találok egyező dolgokat a szent iratokban, amiket kiragadok és felhívom rá a figyelmet. Hanem jómagam úgy tapasztalom, hogy létezik egy tér, ami túl van a gondolkodásokon, elmén, ahol minden egy… És ez a túlzott gondolkodás csak illúziónak tűnik. De ezt innen nem lehet megítélni, mert erre csak onnan lehet rálátni valójában… Hiába a sok elemzésen alapuló terápia… Ez túl lép az elemzéseken, a sétáláson és a repülés segítségével szárnyalásba kezd, mely szóval le nem írható, de megtapasztalható – hinajána buddhizmus, koreai zen-buddhizmus, a boldogság művészete

Hasonlóan az advaita megközelítéshez a buddhizmus hinajána irányzata (lásd pl. koreai zen-buddhizmus) is tudatosítja a tisztátalan dolgokat. Amikről most bővebben írok, így kérem, ha éppen étkezik, akkor gyorsan fejezze be, vagy utána olvassa tovább a cikket.:) Tehát, a 9 testnyíláson sok tisztátalan dolgok áradnak ki: genny, vér, ürülék kering. De a tisztátalansághoz tartozik az 5 vágy:

– vágy az anyagi jólétre

– szexualitásra

– hírnévre

– életre (a pszichológia beszél az élet és halál ösztönről)

– alvásra (a jógatudomány az érzelmek kialakulást 4 alapvető ösztönből eredezteti, ami hasonló ezekhez a vágyakhoz, lásd Swami Rama)

Seung Sahn zen mester arra hivatkozik, hogy nem elfojtani kell ezeket a vágyakat, hanem megtalálni az egyensúlyt, a tudatosságot mindezekben. A neveknek nincs formája és „én természete”, mégis könnyen azonosulunk vele és a gondolkodásunkkal ezeket magnifikáljuk (felnagyítjuk).

A külső jelenségek jellemzői – hinajána koreai zen-buddhizmus

– felmerülés

– stabilitás

– hanyatlás

– megsemmisülés

– ok-okozat (elsődleges ok a függő keletkezés következményeként). Vagyis a jó ok más következményhez vezet, mint a rossz ok.

Az elme szemszögéből

– keletkezés

– stabilitás

– differenciálódás

– kialvás

– szamszára

A zen-buddhizmus és karma tana

Azt is elmondta ez a kiváló, pajkos zen mester:), hogy a karmát úgy kell értelmeznünk, hogy ha valaki pl. sokat zenél, akkor a lét forgatagában (szamszára) legközelebb elképzelhető, hogy egy zene kedvelő családban születik meg és olyan képességekkel rendelkezik, amivel pár évesen alap esetben nem rendelkezhetne. Gondoljunk pl. Mozártra. Ha egy elsődleges ok van a tudatunkban, akkor ezt a gondolkodás hozza létre. Ilyenkor egy bizonyos feltétellel találkozik és egyfajta eredményt hoz létre. Vegyük alapul mondjuk az alkoholistát. Az alkohol iránti vágy az elsődleges ok. És a feltétel az alkohol megszerzése… És minél többet iszik, az elsődleges ok annál erősebb lesz. És mikor elhatározza, hogy leszokik, akkor lemond a feltételről és az elsődleges ok alá merül. A buddhista mester szerint akkor megy valakinek ez könnyebben, ha jó a karmája.

A megfelelően irányított elme a boldogság letéteményese

Fontos, hogy megfelelő elménk legyen, mert a szenvedést a rossz elme működésünknek köszönhetjük, melyet nem tanultunk meg irányítani pl. a meditáció segítségével. Mi hozzuk létre a valóságunkat. Ha pl. egy félénkebb hölgy lát egy egeret talán sikolt egyet félelmében, ha a macska látja meg az egeret, akkor boldog lesz és elkezdi üldözni őt…

Minden relatív…

De ezt csak akkor vesszük észre, ha objektívan figyelünk. Ha nem nézünk az égboltra, mikor szivárvány jelenik meg rajta, akkor nem vesszük észre… Mindenki más szivárványt lát, de kell hozzá a vízpára, fény, szem, tudat stb. A világot, időt, teret mi hozzuk létre. A vízcseppben pl. több száz baktérium él, de túl kicsi ahhoz, hogy ez problémát okozzon nekünk… Ez a vonatkoztatási rendszerünk játéka, hogy milyen szemszögből nézzük a szivárványt és hogyan gondolkodunk róla. A Föld messziről nézve pici, innen szemlélve nagynak tűnik stb. Az idő valamikor lassan, valamikor gyorsan telik… tehát mi hozzuk létre saját világunkat. Ami nekem bal, az a velem szemben állónak jobb stb.

A szenvedés megszületése

Az idő a buddhizmusban az elsődleges okot irányítja. A tér pedig a feltételeket. A kettő mindig összekapcsolódik. Ha „erősen tartjuk” a helyzetet és a feltételt, akkor az elsődleges ok nem tud eltűnni, így létrejön a szenvedés. Ha pl. valaki bánt valakit és nem engedi el ezt a tapasztalatot, akkor az elsődleges okká válik. A beszéd is lehet elsődleges ok, mikor már nem látjuk a valóságot. Ahogy korábban is írtam az idő és a tér együttesen létrehozza a szenvedést. Ha nem ragaszkodunk a feltételekhez, véleményekhez, nem hozva létre ok-okozatot, nem ragaszkodva a helyzethez, megőrizve a nemtudó elmét átlépünk a valóságba… Ez a valódi boldogság. Így kitágul tudatunk és a galaxis perspektívájából nézzük a dolgokat. Egyszer voltam egy csillagvizsgáló intézetben. És megszállt az érzés, hogy milyen végtelen minden, és a tudatom fókusza csupán egy ponton van, ahonnan ezt látom, de el is mozdulhat onnan, ha nem ragadok le a gondolkodásommal a spontánság segítségével. Hihetetlen élmény mindez.