A buddhizmus tanai: nem az eredendő bűnt, hanem a jóságot keresi bennünk – buddhizmus alapjai, kialakulása, vallás

Forrás: Seung Sahn, a zen iránytűje

 A filozófiai tételek pl. Szókratész ugyanazt tanította, ami a buddhizmus alapjai

Mindig szeretek olyan emberrel találkozni – akár könyveken keresztül -, akik a tapasztalatuk, megélésük után próbálták leírni az igazság felé vezető utat. Mivel a szavak korlátozottak, így ezt lehetetlen megtenni, de mégis segítségünkre van abban, hogy a megfelelő irányba haladjunk. Seung Sahn (Szung Szán) koreai zen-buddhista mester volt, aki 2004-ben halt meg – buddhizmus alapjai, buddhizmus kialakulása, buddhizmus tanai, buddhizmus vallás.

És nagyon jól összefoglalta a gyakorlatias, mély pszichológiai tanulmánynak is felfogható buddhizmust, mely összefügg és nem csupán zsákutcákat eredményező pszichológiai okfejtéseket alkot, hanem egy komplett rendszert. Miért lett mégis vallás a buddhizmus? Mert a reinkarnációt is belevette a tanításába. Erről már írtam korábban:

A racionális buddhizmus összecsengése a pszichológiával és a végtelen boldogság elérése és megtartása – buddhizmus vallás- tibeti buddhizmus- buddhizmus kialakulása, buddhizmus tanai, buddhizmus alapjai

“Öld meg a Buddhát!” A csodálatos, gyakorlatias, lényegre törő zen és jóga egyesítése – zen buddhizmus lényege, zen buddhista, buddhista könyvek, zen buddhizmus könyv I.

A zen, mint az örök nyugalom megtestesítője, mely mindent áthat. Dogen-zenji, és Bodhidharma zen buddhista mesterek bölcsessége – zazen, zen buddhizmus lényeg

Egy ateista világvallásról és a balgáról, aki fejlettnek látja társadalmunkat – keleti vallások, buddhizmus, buddhista tanok

Seung Sahn felhívja figyelmünket arra, hogy szabadságra vágyunk miközben mi játsszuk a zsarnok szerepét pl. a természettel szemben. A túlnépesedés világát éljük és egyre több a természeti katasztrófa… Okosnak hisszük magunkat, miközben a legfontosabb, legalapvetőbb dolgokat sem tudjuk: Kik vagyunk valójában? Honnan jövünk? Mi a dolgunk? Csak az önfenntartás és szaporodás, mint az állatoknál? És hová megyünk? Kikért létezünk? A gyerekünkért? Munkánkért? Párunkért? Jó életszínvonalért? Hogy jókat ehessünk? Lenézzük az állatokat, pedig ők tudják mi a dolguk és összhangban élnek… Miért nem tanulunk tőlük többet? Nem ismerjük igaz önmagunkat, így szenvedést hozunk a földre. Mindent gyorsan meg akarunk oldani, miközben boldogtalanok vagyunk.

Nem attól leszünk boldogok, hogy fejlesztjük a technikát, ha pl. mosogató gépet használunk. Hanem, ha felvállaljuk magunk után a felelősséget és a mosogatást is meditációnak, szertartásnak éljük meg, mint pl. a zenben, mikor az evés után ujjukkal elmosogatnak a szerzetesek és megisszák teaként a megmaradt morzsákat is, úgyis egy helyre megy minden… Szókratész ugyanazt tanította, mint a buddhizmus. „Ki vagyok én? Ki vagy te?” tette fel a kérdést Szókratész. És mikor egy tanítvány megkérdezte, ,,te meg tudod mondani, hogy ki vagy?”, Szókratész így felelt: ,,Nem tudom ki vagyok, de én értem ezt a nemtudom-ot.” Mikor az ember belekerül a nemtudó állapotba, le nem tudja ezt írni, de tudata kitágul és mindennel eggyé válik, vallja a buddhizmus. Utána a nagy szeretet és részvét is szárba szökken (dae ja, dae bi írásjelek fejezik ezt ki).

A buddhizmus kialakulása

 Kínában, Koreában a Buddha szobor arany színezetű, Thai Földön, Srí Lankán pedig fehér színű, míg Japánban nincsenek kifestve a Buddha szobrok. De mik az azonosságok a buddhizmus irányzataiban? A buddhizmus vallása, tana egyébként nem az eredendő bűnt, hanem jóságot keresi bennünk…

Indiában 2500 évvel ezelőtt egy Gautama Sziddhártha – közel 30 évesen -, akinek gyönyörű felesége és gyereke volt, herceg volt, tehát mindene megvolt, erős késztetést érzett arra, hogy rábukkanjon az igazságra és a mulandóság mögé tekintsen.Gyermekét ,,Akadálynak” hívták. Király lett volna belőle, mégis lemondott a pénzről, hatalomról, jólétről. Nem akart meglévő vallást követni, egy őszinte kereső volt, aki az aszkétizmustól kezdve mindent megélt a következő 6 évben. Aztán a felismerés megszabadulttá tette, így felébredett, azaz Buddha lett belőle és 40-50 évig tanított, amíg meg nem mérgezték és meg nem halt… De általában a jó embereket, tükröket vagy keresztre feszítjük (lásd Jézus), vagy megmérgezzük (lásd Buddha, Szókrátész) vagy lelőjük (lásd Gandhi). Mielőtt Gautama, a történelmi Buddha meghalt, egyszer dharma beszédet síri csöndben ülte végig és felemelt egy virágot. Senki nem értette mi ennek az oka, miért nem beszél aznap tanítványaihoz, ahogyan szokott, csak Mahákasjapa mosolyodott el ennek láttán, így ő vitte tovább a tant… És a mai napig levezethetők a mesterek a buddhizmusban, lásd pátriárkák. Seung Sahn is egy pátriárka volt. Itt nem osztogatják csak új a mesteri címeket, hanem a tényleges tudás dominál.

Találkozom olyan úgynevezett x szinten lévő mesterekkel, akik segítséget kérnek, de még a dohányzásról sem tudnak leszokni, mégis mesteri címet adományoztak nekik. De ők mikor lesznek önmaguk mesterei valójában? És mi értelme ennek? Ez nem a minőség rovására megy? Ez olyan, mintha az kezdene orvosként praktizálni, aki még csak a tartalomjegyzéket látta az anatómia könyvben… Vagy a fehér öves harcművész megkapná a fekete övet. Másik oldalról a bölcs mindenkitől tanulhat… De nálunk azt emelik piedesztálra, aki tanít, nem pedig azt, aki tanul…

Visszatérve az eredeti gondolatmenetre, fontos a tradíció, a hiteles átadás… Jóllehet mások is elérnek különféle magas szinteket, ha nem is ismerjük azt el, mert a szabadság és tudás mindenkiben ott lapul.