A szubsztancia és Abszolútum jelentése, fogalma és a buddhista filozófia
Forrás: Seung Sahn, a zen iránytűje
A buddhista filozófia csak előétel, és pl. a zen-buddhista meditációval meg is kóstolhatjuk azt, amiről az étlap szól
Sokat írtam a buddhizmusról, most kicsit mélyebbre szeretnék menni és a valódi célokról írni. Sok gyakorlással, meditációval immár nem zavar már minket, ha a nagy tömegben úgy érezzük át kell verekednünk magunkat, mert a hegy tetejéről nézve, nem bonyolódva bele a játékba minden tiszta marad és tökéletes… – szubsztancia jelentése, szubsztancia filozófia, szubsztancia fogalma, abszolútum jelentése, abszolútum fogalma, buddhista filozófia
Mahajána buddhizmus 6 páramitá gyakorlata
– bőkezűség (nemcsak a családon belül, hanem az összes ember kapcsán)
– szabályok betartása (előírások követése a tiszta elméért, de ha tiszta az elme nem kell már szabály)
– állhatatosság (fogadalmak pl. számtalan érző lény van, fogadjuk, hogy mindegyiket megmentjük)
– szamádhi (mély meditáció), így mindent olyannak látunk amilyen… a nem-mozgó elmét nemcsak meditációban, hanem a mindennapokban is megtartjuk
– lelki erő
– bölcsesség
Az Abszolútum és szubsztancia fogalma, jelentése, filozófiája, vagyis a buddhizmus célja és annak leírhatatlan, végtelen létezése
A cél a szubsztancia, azaz Abszolútum (egyetemes, mindennek a szubsztanciája) felismerése. Ez maga a szubsztanciája a Napnak a szubsztanciája, a fáknak a szubsztanciája, az embereknek a szubsztanciája stb., mely egy. Ebből ered minden és ide is tér vissza… Ám mivel a beszéd, a nyelv ellentétekben tud csak megnyilvánulni, így azzal le nem írható mindez. Ezért mondta egy zen mester, hogy: ,,Még a Buddha említése is olyan, mintha ürüléket raknál a fejedre.” Az igazság tehát a beszéden és szavakon túl van. „Az igazi forma szavak nélküli.” Az igazság tehát nem mozog, de amint elkezdünk róla beszélni elillan… Ezért szokták mondani, hogy: „A némaság jobb, mint a szentség.” De mi az, ami mozdulatlan? Ezt kell felismernünk. Ez maga az egyetemes szubsztancia. Száraz, amit cikkemben írok, de ennek megtapasztalása a legmélyebb, legnagyobb dolog, amit valaha megtapasztalhatunk. Ezért kell szorgalmasan meditálnunk, hogy ezt ne csak intellektuálisan fogjuk fel, mert az semmi…
Igaz természetünk a beszéd és szavak előtt van, a gondolkodás előtt. A meditáció segít ezt felfedni, ahogyan ebben az állapotban időzzünk folyamatosan, a nem-gondolkodó elme segítségével. De ez leírhatatlan, ezért szokták azt mondani, hogy: „A néma, aki gyönyörű szépet álmodott…” Így nem hozunk létre semmit, máris teljesek vagyunk, erről szól a zen-buddhizmus. Ennek felismeréséről. A lényegről, nem elveszve a szent iratokban (szútrákban), azaz étlapokban… „Igaz önmagunk elérése, nem függ a megértéstől és nem függ a meg nem értéstől. A megértés illúzió; a meg nem értés puszta üresség.” Nam Cheon kínai zen mester
A valódi lényünket fogalmak és gondolkodás sosem fejezheti ki. A szerelmet sem tudjuk leírni, csak utalni rá… De vajon szerelmesek leszünk-e attól, ha látunk egy festményt a egy szerelmes párról, vagy elolvasunk róla egy szép költeményt? Vajon jóllakunk, ha látunk egy festményt egy ízletes szendvicsről? Dok Sahn szútramester azt mondta: ,,Lehetsz a legmélyebb filozófia mestere, mindez olyan, mint egyetlen hajszál a hatalmas égen…” Ezután elégette a Gyémánt-szútráról írt magyarázatait. Hiszen mit ér a tudás tettek nélkül? A halálban mit ér a tudás? A sok bemagolt információ?
Mikor egy másik szútramestert – aki kívülről tudta a szent iratokat -, arra kérték, hogy mondjon egy igaz szót, ami az ő tapasztalata, azonnal összezavarodott. Csak ide-oda keringtek a gondolatai. Őt Guji-nak hívták és ezután a „nem-tudó” állapotban meditált és végül Cholyong zen mester segítségével megvilágosodott ő is és rájött, hogy szavakkal semmi lényegeset nem lehet kifejezni. Így mikor kérdeztek tőle valamit a tanítványok, csak felemelte az ujját… Érdekességképen hozzá fűzöm, hogy miután ezek a zen szerzetesek megvilágosodtak még az volt a szokás, hogy tovább gyakoroltak kicsit, ezt fejezi ki a kínai bo in. Így érlelte meg őket ez a fajta tudatra ébredés. Tehát a szútrák az elméről, ragaszkodásról, a gondolkodásról szólnak. Ha meditációban eltűnik az elme, akkor a problémák is eltűnnek, így nem kell róla tanulnunk. „Amikor az elme megjelenik, megjelenik a dharma is; amikor a dharma megjelenik, megjelenik a név és a forma is; amikor a név és a forma megjelenik, a rokonszenvek és ellenszenvek, a keletkezés és elmúlás, a boldogság és szomorúság is mind megjelennek. De, ha a dharma eltűnik, ezek mind eltűnnek…”
Így, ha a Dharma (tanítás) eltűnik nem lesz szükség Buddhára, dharmára, mely a gondolkodó elmének szól csupán.