A tudat és az élet értelme a buddhizmusban – karma, Szamszára, létkerék, hat világ, gondolkodás, álom 2/2. rész

2/1. rész: buddhizmus gondolkodás

Érdekes, hogy Swami Rama (Szvámí Ráma) a jógi is hasonló állásponton volt, mikor az ösztönök hatására kialakuló érzelmekről beszélt és azt mondta, hogy mikor egy az egyben követjük ösztöneinket, akkor olyanok vagyunk, mint az állatok.

Egyébként ez lehet a magyarázata annak is, ha valaki egészen fiatalon nagyon tehetséges pl. a sportban, zenében, művészetekben, vagy tudományban, hogy a tároló tudatában fellelhető ez az információ tudattalanul. Pl. Mozart hogyan tudta hatévesen ilyen kiválóan improvizálni és egészen fiatal gyerekként felnőtteket megszégyenítő módon komponálni? De talán Bruce Lee az óriási harcművész sem véletlenül tudta olyan fiatalon nunchaku-jával meggyújtani a repülő gyufaszálat, vagy lazán pingpongban megverni a másikat, illetve eloltani ezzel az eszközzel a cigarettáját valakinek. Ekkor pár cm-es tévedés is drámai lett volna… Hihetetlen eredmények ezek, jóllehet Bruce Lee rengeteget gyakorolt.

A buddhizmus ez alapján, a karma tana szerint beszél a sport, zene, művészet, harc, harag, szex, illetve bóddhiszattva karmáról (mikor másokat szolgálunk és vezetünk el a megvilágosodáshoz), illetve arról, mikor a többi érző lény érdekében tevékenykedünk. Ugyanis a buddhizmus célja, hogy megvilágosodjunk és utána másnak is segítsünk ebben.

A létkerék a buddhizmusban és annak jelentése

Mikor teszünk valamit, annak hatása lesz, következménye. Mindig. Ez logikus. Ez az ok-okozati összefüggés. Ám fontos hozzátennünk, hogy mikor a Buddha átlátta ezt a világot megvilágosodása után, hogy ezt a jelenséget mind a gondolkodás hozza létre, akkor elkezdte ezt megtanítani az embereknek is. Ez alapján, ha felhagyunk a gondolkodással, akkor megszűnik ez a világ, melyet 3 részre osztott fel:

– emberi létezés
– állati létezés
– éhes szellemek (démonok) világa

Így ahogyan megtartjuk az elménket olyan lesz a következő életünk is. Ezáltal a buddhizmus a születés 4 formájáról beszél:

– anyaméhből történő születés (tehén, disznó)
– tojás (madár, hüllő, hal)
– nedvesség (amőba, baktérium)
– átalakulás révén (szellemek így jelennek meg az egyik világból a másikban)

Az érző lények tehát születést és halált tapasztalnak meg, miközben ezen a 4 ajtón belépnek ebbe a világba. Ám Buddha tanítása szerint már maga a megszületés is „hiba”, azaz egyfajta karma eredménye. Mert csak az tud ebbe a világba jönni, ahol vagyunk, akinek van karmája.
Ezáltal az érző lények az élet és halál ciklusában vándorolnak. Ám, ha megértjük saját eredeti természetünket, akkor kiszállhatunk mindebből. Így a pokol és menny itt van ebben a világban, amit a gondolkodásunkkal hozunk létre. És, ha nem irányítjuk a karmánkat pl. a meditáció segítségével, akkor lehúz minket a mélybe…

A karma létrehozza az örökös körfogást és újra és újra meg kell születnünk valamilyen formában (lásd Szamszára létforgataga), ami a szenvedésre utal.

A buddhista Szamszára 6 útja – buddhista hat világ

– Menny
– Aszurák
– Emberek
– Állatok
– Démonok
– Pokol

Jó cselekedettel a Mennybe jutunk. De mi számít jónak? Lehet, hogy ha pl. valakit meggyógyítunk, akkor beleavatkozunk a karmájába, a természet rendjébe, hiszen valamiért neki ezt most meg kellene tapasztalnia? És ezzel hátráltatjuk őt? A buddhizmusban azonban fontos, hogy ennek ellenére a többi lényért vagyunk és nem Istent követjük. A boldog elme állapot azonban idővel eltűnik, hiszen elmúlik a felhalmozott jó cselekedetek karmája is. Minden folyton megváltozik… A Mennyben jól érezzük magunkat, de nincs kihívás, így nem fejlődünk, és csak az emberi létben lehet a szenvedés forgatagából, a Szamszárából kilépni.

Az aszurák birodalma a harcoló elmére utal, ami sem nem jó, sem nem rossz. Emberi testet kapni pedig a buddhizmus szerint nagy kegynek számít. Ezen kívül az állatok birodalma azért van tele szenvedéssel, mert bármikor megölhetnek minket, vagy étel és szállás nélkül maradhatunk. Nagy félelem ez, hiszen mindig vadásznak ránk… Ezek alsó birodalmak, itt a dharmát nem haladhatja meg egyik állat sem. Saját kármáját kell követnie, nem tehet mást. Nincs tudatuk, amivel az emberek rendelkeznek, így nem tisztíthatjuk meg magunkat a meditáció segítségével. Így az állatok első célja az lehet, hogy emberekké váljanak, hogy gyakorolhassanak, meditálhassanak. Így emberként lehet lelkileg a leggyorsabban fejlődni. És utána tudunk megvilágosodni. A démonok birodalma pedig más szóval éhes szellemek világára utal. Ezek az erős „elme-emberekre” is vonatkoznak, mikor erős vágyelmével rendelkezünk. Nagyon vágyunk megszállottként valamire, így nem kapjuk azt meg. Sok szenvedést szül ez a ragaszkodásunk…

Ám hangsúlyozom meditációval, a gondolat nélküli állapotban időzve ki lehet kerülni ezekből a világokból. Ilyenkor már nincs azonosulás sem jóval, sem rosszal és ez a felosztás, illetve ez a világ nem is létezik számunkra. Csak a megértés miatt van szükség elemezni őket és részekre osztanunk.

De, ha nem gondolkodunk (folyamatosan a nem-gondolkodás meditációs állapotában vagyunk), akkor minden hely, a Pokol is Mennyország lesz számunkra. Ha pedig gondolkodunk, akkor azonnal a Pokolban találhatjuk magunkat, ahogyan a cikkem első mondatával ezt kifejeztem.