Az igazság egy: mahajána buddhizmus lényege, szútrák, buddhista tanok, tanítások és a Gyémánt-szútra

Forrás: Seung Sahn, a zen iránytűje

A hinajána és mahajána buddhizmusról már írtam:

A kereszténység és a buddhizmus találkozása (Ázsiában) és ágazatai, ágazatok: hinajána és mahajána buddhizmus

A mahajána buddhizmus és szútrák lényege, mely 6 fő pontból áll – Laár András buddhista pap

A mahajána buddhizmus egyik legfontosabb tanítása a Gyémánt-szútra

A hinajána és mahajána utat is képviseli ez a szútra, de a bódhiszattva útra (mikor megláttuk az igazságot, de elhatározzuk, addig maradunk, amíg az utolsó érző lény is meglátja azt) helyezi a hangsúlyt. Ebben a cikkben tehát a Gyémánt-szútra lényegét fogom leírni – mahajána buddhizmus, mahajána szútrák, buddhizmus lényege, buddhista tanítások, buddhista tanok, Gyémánt-szútra

Valamennyi jelenség mind üres és káprázat csupán

Ezt mondja ki a Gyémánt-szútra. És, ha úgy tekintünk minden jelenségre, mintha azok nem-jelenségek lennének, akkor megláthatjuk a valódi természetüket a dolgoknak. Ezt nem kell elérnünk, csak észrevennünk. Ez elsőre ellentmondásosnak hangzik. De, ha nem azonosulva tudom szemlélni a meditáció segítségével a dolgokat, akkor vajon leszek-e objektív és elfogulatlan. Más szavakkal, ha megláttuk, hogy a mikulás nem létezik, akkor vajon el fogjuk-e ezt valaha felejteni és volt-e bármi, amit elértünk? Immár a vágyak nem visznek el minket…

Minden jelenség feltűnik és elmerül, de ezek mind egytől egyik amit látunk állandótlanok. Sőt, mi magunk is azok vagyunk (lásd hinajána buddhizmus tanítása). Természetesen itt azokról a jelenségekről és gondolatokról van szó, amivel azonosulva azt hisszük mi magunk vagyunk, melyek a szenvedéseinknek meleg ágya. Maga a végtelen tudat örök. Ha képesek vagyunk mindenre meg nem jelenésként tekinteni, akkor megláthatjuk igaz természetünket, a Tathágatát. De az állandótlan hogyan láthatja az állandótlanságot vagy az állandót? Mi és ki lát mit? Hogyan láthatjuk meg igaz természetünket? Főleg, ha folyamatosan minden megváltozik? Nem úgy, hogy gondolkodunk róla – egyszer ezzel, máskor azzal azonosulva -, hanem, hogy elvágjuk a gondolkodást, így ezeket a cikkeket, csak étvágygerjesztőnek szánom a megfelelő meditáció előkészítéséhez, a helyes útmutatáshoz.

A nem megfelelő fordítás itt könnyen elvihet minket… Az észlelés (percepció) az igaz természetünk. Ennek a világnak az észlelése, érintése, ízlelése stb. a valódi természetünk, ez maga az örök tanú, ami állandó. Így nincs valójában szubjektum és objektum a buddhista lényegre törő tanítások szerint. Az igaz természet arra utal, aki lát. Maga a tudat. Ez a valódi énünk és nem pedig az, amelyik az eseményekkel azonosul. De ki látja azt, aki lát? Azért fordítjuk félre, mert ami állandótlan, nem láthat valamit, ami szintén állandótlan. Így pontosabb Seung Sahn zen mester szerint: észlelni a valódi természetünket, valódi énünket. De ez nem a pszichológiai értelemben vett énünk… Ez maga az örök tanú, aki ezt nem tapasztalta meg, könnyen félre fordíthatja a buddhista tanokat… Az elme hogyan foghatja fel a végtelen teret?

Ne ragaszkodjunk semmihez, ami az elmében felmerül – a buddhizmus lényege

A csak gondolkodással felfogható világunk létrehozza a szubjektumot és objektumot, és az én-tudatot. De valójában a belső és külső eggyé válik – ha nem azonosulva a dolgokkal tekintünk a valóságra -, végtelen térre, mely csupán parányi részében merülnek fel a gondolatok, érzések, hangulatok, történések melyekkel folyton azonosulunk. Így a helyes hozzáállás: csak cselekszünk, agyalás nélkül. Hagyjuk a gondolkodást és nem ragaszkodunk semmihez. Csak észleljük és átéljük, ami éppen felmerül. Ez minden. Pl. süt a nap, ugat a kutya, elhalad egy kocsi stb. Ennyi. Sem nem több, sem nem kevesebb. Mi a probléma? Ez a ragaszkodás nélküli gondolkodás. Tehát ragaszkodás nélkül magától bukkannak fel az elmében a gondolatok és mennek tovább.

Ha a formát az Abszolútnak látjuk és hang alapján akarjuk megtalálni, akkor tévúton járunk és nem látjuk meg igaz természetünket – buddhista tanítások, buddhista tanok

Ha ragaszkodunk Isten, vagy Buddha meglátásához, az (mint elképzelés) elválaszt Istentől vagy Buddhától… Így kívül keressük azt, aminek mi is a részei vagyunk és bennünk található meg, egy általunk elképzelt elvárást és nem a valóságot követve… Közben csodára várunk és csalódni fogunk. Sokszor hasznos az ima, de meg kell látnunk, hogy Buddha vagy Isten mibennünk van, pontosabban mi a részei vagyunk, így nem hozzá kell imádkoznunk feltétlenül, hanem megtalálnunk saját magunkban, ahogy a Biblia tanítja: „Csendesedj el, hogy megtudd én vagy Isten.”

Érzések, észlelések, késztetések az öntudatban a külső tárgyakon keresztül folyton felmerülnek. Mindenféle formák… Ha azt hisszük a forma valóságosan létezik (ami csak kevés ideig igaz), akkor tévúton vagyunk a buddhista tanítások szerint. Mert a külső dolgok állandótlanok: név, forma, öntudat… A ragaszkodás pedig megfoszt minket a valódi észlelés lehetőségétől. Azt az illúziót szüli meg bennünk, hogy a dolgoknak van valamilyen külső világa, ami csak belül van. Így megszületik a belső és külső felhasított (hasítás, mint elhárító mechanizmus a pszichológiában) világképünk. Pedig ez csupán gondolkodás és ragaszkodás. Az Abszolútum nem egyenlő az objektummal, szubjektummal és nevekkel és formákkal… Minden az egyetemes szubsztancia része… Igaz önmagunkat kell meglátnunk, észrevennünk, hogy már minden készen van és igaz, nincs mit elérnünk, csak felkelnünk az álomból. És az igazság belátására a buddhisták használják a Szív-szútrát, Avatamszaka-szútrát és Lótusz-szútrát többek között.

Valamennyi összetett dologra, mint a harmatra és egyéb tünékeny dologra, kell tekinteni

A gondolkodás megszüli az ellentétek világát. Minden változik, mint az álom. Ne ragaszkodjunk az ellentétek külső világához, így létrejön a szilárd elme, mellyel láthatjuk a valóságot. Ehhez meditálnunk kell, nem csupán intellektuálisan megértenünk mindezt. Mindent az elme hoz létre (lásd Avatamszaka-szútra). A „nem-tudó” állapotból kell léteznünk, hogy mindent tudjunk és lássunk… Az ellentmondást csak az elme szüli.