Egy ateista világvallásról és a balgáról, aki fejlettnek látja társadalmunkat – keleti vallások, buddhizmus, buddhista tanok

Dr. Sári László (kelet kutató)  előadásai nyomán

 Mi nyugatiak jól elvagyunk saját világunkban, de ha baj van, akkor sokszor mégis a keleti megoldástól várjuk a megoldást. Amit nem ismerünk teljesen. Sok esetben tehát – tisztelet a kivételnek – bevesszük a pirulát és minden rendben van, és nem gondolkodunk azon, hogy mi az oka a betegségünknek. Nem gondolkodunk azon, hogy miért és kitől kaptuk azt és, hogy mit tanulhatnánk belőle stb. Más esetben kirúgnak a munkahelyünkön és utána veszünk néhány spirituális könyvet, mely szerint rossz a karmánk… De mi lenne, ha komplexebben megismernénk a keleti megközelítést, hogy ne csak bajban fohászkodjunk feléje, a földünk úgy is gömbölyű, nem kell keletre és nyugatra osztanunk… De a bensőnket azonban teljes egészében meg kell hozzá ismernünk… – keleti vallások, buddhizmus, buddhista tanok

 A racionális buddhizmusról már írtam korábban cikkeket:

A racionális buddhizmus összecsengése a pszichológiával és a végtelen boldogság elérése és megtartása – buddhizmus vallás- tibeti buddhizmus- buddhizmus kialakulása, buddhizmus tanai, buddhizmus alapjai

,,Öld meg a Buddhát!” A csodálatos, gyakorlatias, lényegre törő zen és jóga egyesítése – zen buddhizmus lényege, zen buddhista, buddhista könyvek, zen buddhizmus könyv I.

Keleti vallások pozitív hatásai kontra nyugati világszemlélet

Keleten hiába találták fel az iránytűt nem használták arra, hogy világokat fedezzenek fel vele. A kereket sem használták, csak az asszírok kezdték el fejleszteni. A keleti embernek problémát okozott volna a kerék használata: minimum három kerék kell, utakat kell építeni hozzá, amiket fent kell tartani, sőt tető is kell, ha esik az eső stb. Inkább szamáron, gyalog vagy gyaloghintóval közlekedtek. Vagy a vízen, ahol siklani lehet… Nem azért mert buták voltak, hanem éppen ellenkezőleg. Inkább önmagukat ismerték meg a külső világ helyett. Hiszen minek a Holdra utazni addig, amíg önmagunkat sem ismerjük igazán?

Nyugaton elfordulva belsőnktől, szívünktől kifelé tekintünk, amerre az érzékszerveink nyílnak és az állandó fejlődés a cél. De hova? És, ha fejlett úthálózatunk van és modern autóink attól előrébb vagyunk vagy sem? Mihez képest? Mi a cél? Ezáltal boldogabbak vagyunk, vagy csak technikai fejlődésről van szó? Melyik fontosabb? A kelet nem feketére és fehérre osztja csak fel a dolgokat (ez a pszichológiában a hasítás, mint elhárító mechanizmusa), hanem több színt lát meg a világból… Nem  lehet valakit elítélni azért, mert hülyeséget csinál. Attól még ő nem biztos, hogy mindig hülye, csak éppen hibázott, mely mindannyiunkkal előfordul, igaz? A keleti attitűdben, lazaság van, természetesség, költőiesség és nem az állandó maximalista és fejlődés orientált hozzáállás olvasható ki belőle. Az optimálisra törekszik a keleti hozzáállás és nem a maximalizmusra. Ez egy betegség, hogy soha semmi nem elég és mindig, mindenből több kell, állandóan bizonyítani akarunk stb. Ez az elégedetlenség jele… Keleten tehát a fekete-fehér „válaszon” kívül kidolgozták a többértékű logikai rendszert, melyben négy válasz is létezik nemcsak kettő, a bináris „igen” és a „nem”…

Buddhizmus, buddhista tanok ereje

Buddha felhívja figyelmünket arra, hogy állandóan változik minden, így ezt kellene elfogadnunk és, hogy a szenvedés nem a világban, hanem ragaszkodásainkban, vágyainkban lelhető fel. Mi mégsem ezen dolgozunk, hanem hajszoljuk az újabb célokat, művi megoldásokat… De minden mulandó, változó… Hiába ígérjük meg, hogy szeretünk valakit, ha utána mi is és ő is és az érzéseink is megváltoznak. Ez természetes.
Vajon elítéljük azt a felnőttet, aki gyerekkorában masiniszta akart lenni, vagy babákkal játszott és most egyikhez sem hű? A dolgok változnak és mi is…

Keleten ezt elfogadják és nem üvöltöznek egymással amiért valaki húsz éve azt mondta, amit akkor gondolt és most ezt máshogy látja. Persze nem a megbízhatatlanságról ünneplése a célom. Ezt egyébként lényegre törően Gurdjieff példázza, aki nem szerette az újságírókat, így leleményes módon gyorsan elküldte újságíró látogatóját azzal, hogy bolondnak állította be magát előtte úgy, hogy az asszisztensétől kérdezett valamit és aztán meglepő választ adott rá:

–  Ma milyen nap van?
–  Péntek.
–  Te hazug idióta, tegnap meg azt mondtad, hogy csütörtök! Nem lehet benned megbízni, nem vagy normális…

Szóval mire megismerjük a világot, addigra annyit változik, hogy nem tudjuk megismerni a keleti tanítások szerint. És mivel minden mulandó, ha beleszeretünk valakibe, előbb vagy utóbb bajt hozhat ez a fejünkre. Bár ez sokszor nem is igazi szerelem, hanem csimpaszkodás csupán… Tehát mire elvégezzük az egyetemet, régi könyvekből tanulunk, mert öt év alatt annyit változik amúgy is a világ, hogy mire megkapjuk a diplománkat, kezdhetjük újra a tanulást…

És sok helyen a keleti tanítások sajnos csupán szertartásokban nyilvánulnak meg, már a szerzetesek sem a megvilágosodást, önmagukat keresik…

Mivel a világ mulandó, ezért nincs értelme ragaszkodni hozzá… Buddhának azt javasolták, hogy ne ilyen vallást hozzon létre, ami ennyire racionális, materiális és ateista, mert nem sok követője lesz.

Véleményem szerint Buddha, aki a minden érző lény iránti együttérzés fontosságát tanítja és azok megmentését – ez ugyanúgy megfeleltethető a Krisztusi eszméknek meglátásom szerint, ahol a másik emberen segítünk -, jól tudta, hogy létezik Isten, csak nem akarta azt, hogy a formával való azonosulás eltérítsen minket valódi célunktól. Hiszen mindenki mást ért Istenen. És mikor formára osztunk fel mindent jóra s rosszra, a gondolkodásunkkal, akkor már nem látjuk a valóságot. A gondolat nélküli állapot azonban, mely meditációval elérhető és aztán megtartható, melyben lassan eltűnik a meditáló segít nekünk az öröm, üresség állapotába lenni. Ez az üresség nem semmi, hanem minden… De amíg erről nincs tapasztalatunk könnyen összetéveszthetjük valami mással. Végső soron az üresség ad teret minden formának… De az üresség már túl van Istenen és Ördögön, jón s rosszan…

A keleti passzív, a nyugati aktív. De a keleti belül aktív valójában, mert szemlélődő és megfigyelő állapotban van folyamatosan. Mikor pl. valaki belül imádkozik, vagy mantrákat mondogat, az nem munka? Az nem aktivitás, hanem passzivitás lenne? Az nem koncentráció? Ha kívül nem látszik, akkor az nem is létezik? A keleti megleli a nyugalmat belül és csak annak fenntartásával foglalkozik, nem akar folyton tovább fejlődni, akár annak árán, hogy másokat kizsigerel… Ez egy örök nyugtalanságot szül amúgy is, hogy mindig többet akarunk, mint amivel rendelkezünk. Ezek a szavak annyira racionálisak, amit Buddha üzen nekünk és fellelhetőek a keleti vallásokban, miért nem vesszük ezt észre? Azért mert mások is máshogyan élnek? Ha valamit többen csinálnak, akkor több értelme lesz az adott tevékenységnek? Ha többen cselekszünk negatívan, akkor a negatív pozitívvá válik? Vagy csak a csordaszellem vezet minket ilyenkor?

Buddha 2500 éve járt földünkön

Sokunk számára most is szenvedés van 2500 év után, akkor milyen nagy változást értünk el a technikai fejlődésünkkel? Sokan az anyagi válságtól félnek, hogy mikor dől be a pénz, mások a természeti válságtól, a növekvő cunamiktól, hurrikánoktól, földrengéstől, hogy Japánban mikor robban fel az atomerőmű… Mások morális válságtól szenvednek, hogy a tv-ben valóság show-kat vetítenek, már semmi sem szent, régen ezek cenzúrázásra kerültek, nincs már nívója ezeknek a műsoroknak stb…

Mindenki egyre feszültebb, idegesebb, amin már senki nem lepődik meg, mert ez már természetes betegség a depresszióval és fóbiákkal együtt… És a pszichológia, pszichiátria egyre több betegség címkét alkot meg, hogy leírja ezeket, mint pl. internetfüggőség és beírja ezeket a BNO-ba, vagy DSM-be (kódrendszerek a betegségek osztályozására)…

Hol van fejlődés, miközben államok mennek csődbe gazdaságilag, emberek halnak éhen napról napra, szenvednek fizikai és mentális betegségekben és emellett sok állat pusztul el Földünkön?

Nem kellene végre észrevennünk mindezt és megváltoznunk? Felfedezni azt a kincsestárat belül, ami mindig is itt volt és itt lesz mibennünk? Melyet a gyakorlásokkal – meditáció, ima, jóga stb. – bármikor megtapasztalhatunk? Nem ez lenne az intelligens hozzáállás? Mikor valamilyen hibára hívom fel a figyelmet, mindig megoldással is szolgálok, mert kritizálni a legkönnyebb… Az én szándékom ezzel, hogy változást hozzak létre, nem pedig a pletykálkodás.

A cikk elején volt problémára (lásd betegségek) megoldás lehet, ha megismerjük a pszichoszomatikát, mely kapcsán infókat itt gyűjtöttem össze: pszichoszomatika.

A meditációt illetően és ennek a szemléletnek az elsajátításáról is sokat írtam, és ebben a cikkben is elhelyeztem ezek linkjeit, mely bárkinek segítség lehet. Ne felejtsük el, a szemlélődő derűs, kívülálló és együtt érző tulajdonságok kifejleszthetőek és egyáltalán nem ellentmondások…

A zen, mint az örök nyugalom megtestesítője, mely mindent áthat. Dogen-zenji, és Bodhidharma zen buddhista mesterek bölcsessége – zazen, zen buddhizmus lényeg