Meditációk fajtái és zen válaszok – meditációs fajták, buddhista gyakorlatok otthonra, letöltése 2/2. rész

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket szakpszichológiai írásoknak.

A cikk első része 2/1. rész itt olvasható el: meditációs gyakorlatok otthonra, meditációs fajták

Külső meditáció

Szufi, tao, new age, jógameditáció, holisztikus egészségmeditáció, Isteni fény meditáció stb. Ezek arra valók, ha egy jó elmeállapotot akarunk létrehozni magunkban. Ázsiában konfuciánus, tao, hindu meditációk segítenek ebben. Sokan „szent teret” hoznak létre, de mivel minden változik, végül a legjobb érzés is meg fog változni, ellentétévé alakul. Így vigyáznunk kell, hívja fel a figyelmet Seung Sahn zen mester, hogy ne kábítószerként használjuk ezeket a meditációkat. Hiszen mikor boldogságot hozunk létre, akkor az ellentétét is megteremtjük, ha ragaszkodunk egy tárgyhoz, vagy elmeállapothoz. Így, ha nem kapjuk meg az áhított tárgyat vagy nem tudjuk megtartani, akkor szenvedni fogunk tőle.

.
Közönséges meditáció

Egyes tevékenység javításában játszik fontos szerepet. Ezt szokták koncentrációs meditációnak is hívni. Pl. van egy több danis karate mester ismerősöm, aki ennek segítségével szokta kijavítani pl. a rúgásokat, ütéseket. Azt mondta, már 30 éve ismeri pl. az egyik rúgást és gyakorolja, kezdi lassan látni a lényegét és a meditáció segítségével még jobban elmélyíti tudását. De használhatják ezt művészek is, ha nem tudnak róla akkor is, spontán módon. Ilyen lehet a zenben a különféle tea vagy kalligráfia szertartása stb. De sokszor a terapeuta, szakpszichológus is a meditációval oldja meg a páciense problémáját, ami segít azt feltérképezni. Ez jobb, mint a semmi, a probléma akkor jelentkezik, ha az egót hizlaljuk általa: ,,én jobb akarok lenni”, mert az akar-valamit-meditáció mindig szubjektumot és objektumot hoz létre, vagyis jót és rosszat, így az ÉN még erősebb lesz, azaz a gondolkodás felhasítja a valóságot.

.
Hinajána meditáció

Ide tartozik pl. a vipassana meditáció, mely segít belelátni az állandótlanságot és tisztátalanságot, hívja fel a figyelmet Seung Sahn zen mester. Nagyon érdekes tapasztalat a lehető leglassabban sétálva megfigyelni objektíven, gondolkodás nélkül önmagunkat. Ez is egy nagyszerű meditáció. Akár be is csukhatjuk a szemünket és eggyé válhatunk a lassú mozgással. Erről a tai chi jut eszembe. Rengeteg út van… A hinajána buddhizmusban pl. találkozhatunk szabályokkal (síla), megvalósíthatjuk a mozdulatlan elme megtartását (szamádhi), ezen kívül a bölcsesség (pradzsnyá) is nagy hangsúlyt kap és a nirvána „elérése”, azaz a megvilágosodás.

Mahajána meditáció

A mahajána buddhizmus megközelítése 6 belátáson alapszik

– dharmák létezése és nem létezése
– forma és üresség
– létezés és középút
– jelenségek természete
– minden jelenségek kölcsönös egymásba hatolása
– jelenségek = Abszolútum

Tulajdonképpen ez az Avatamszaka-szútra tanításának a lényege, hogy mindent az elme hoz létre. És, ha mindent az elme hoz létre, mi hozza létre az elmét?

A zen-buddhista meditáció részei

Ez számomra inkább a nem-csinálásról szól. A nem-gondolkodásról. Csak vagyunk… Talán 3 féle megközelítés szerint vizsgálhatjuk ezt:

– fogalmi, tudományos, intellektuális megértés
– Tathágata zen (az üresség megtapasztalása, az elme és a világegyetem azonosságának észlelése) a Tathágata az igaz természetünkre utal
– pátriárkai zen (minden úgy teljes és igaz, ahogy van és ez maga az igazság)

A zen meditációt csak a megértés miatt osztjuk fel részekre, de az összes magyarázat semmi, a meditáció megtapasztalásához képest. Jómagam étvágygerjesztőknek szánom e cikkeket, hogy minél többet meditáljunk felismerve (nem létrehozva) saját valódi természetünket.

A zen-buddhista meditáció szintjei és a furcsa zen válaszok elemzései és igazsága

– Elméleti szint: „A forma üresség. Az üresség forma.” Vagyis én te vagyok, te én vagyok… Erről eszembe jut egy koreai mondás: ,,A dolgokat csupán úgy megérteni mint ezt, nem jobb annál, mintha rákosok lennénk.”
A meditációnak egyébként ezt a szintjét viszonylag könnyű megtapasztalni, sok művész vagy kábítószeres ember is megéli. Ez amolyan konceptuális tapasztalat csupán. Túl kell ezen a szinten mennünk, nem ragaszkodva semmihez sem. Különben olyanná válik számunkra, mint egy rossz betegség.

– Tathágata-zen: Itt már nincs forma, és nincs üresség. Én ugyanaz vagyok, mint ami felmerül. A Maháparinirvána-szútra szerint ,,minden formáció állandótlan”, ez a felmerülés és eltűnés törvénye. Az elme üres. Megjelenik benne valami, majd eltűnik. Ez a tökéletes nyugalom. Az elme előtti állapot. Ezért Lin Chi zen mester minden kérdésre így válaszolt: „Csatt!” Guji zen mester pedig felemelte egyik ujját, válaszként… Mert fejben nem lehet ezeket megoldani. Hogyan lehet egy vaknak elmagyarázni a piros szint, aki soha nem látott színeket? Vajon érdemes próbálkozni? Az „olyan, mintha” nem egyenlő a helyes válasszal. Ahogyan a vajas kenyér sem a marcipános palacsintával.:)

– Pátriárkai zen (megvilágosodás zen): „A forma forma. Az üresség üresség.” Minden ugyanaz a szubsztancia a világegyetemben: nincs neve, nincs formája. Még akkor is, ha mindennek specifikus feladata és funkciója van. Így ezt további 2 részre oszthatjuk fel:

– Metafizikai típusú funkció: amikor az elme tükörként visszatükrözi azt, ami van. Ez az igazság egy általános kifejezésére utal. Pl. nem azt kérdezi meg, hogy „Mi a Buddha?”, hanem hogy ,,Mi nem a Buddha?”. Ez sokkal tágabb fogalom.

– Konkrét funkció: mikor egyhegyű konkrét kérdésre, egyhegyű válasz érkezik. Pl. Mikor megkérdezzük, hogy mi ez (?) és közben egy csészére mutatunk. Ha azt mondjuk, ez egy csésze, akkor a formához ragaszkodunk. Ha azt mondjuk ez nem csésze, akkor pedig az ürességhez ragaszkodunk. Mi a helyes válasz a kedves olvasó szerint? Ha azt válaszoljuk ,,az ég kék”, az igaz, de nem ehhez kapcsolódik. A jó válasz az, ha felemeljük a csészét és iszunk belőle egyet. Ez a zen. Nézzük meg egy másik példát. A zen a szent iratokon kívül mindig teszteket is használ. Ezzel méri le a tanítvány tudatállapotát. Ha valaki elérte a teljes megvilágosodást, csak utána kapta meg az inkát (pecsétet). A kérdés a következő: ,,Mi az óra?” Ha azt mondjuk „az óra fa, és a fa óra” akkor csak elméleti választ kaptunk. Ha azt mondjuk erre, hogy a „hajad fekete”, az kifejezhet általános igazságot, de nem a helyes válasz. A helyes válasz ez: Ránézünk az órára és azt mondjuk, „ó, most fél három van.”