Belépés a boldogságba MOST az önismeret segítségével

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket szakpszichológiai írásoknak.

Az önismeret segítségével egyre boldogabbak leszünk, most 2 lépésről számolok be, mely azonnali felismerést hozhat el életünkben. Készen áll a kedves olvasó a boldogságra?

A boldogság akadálya, mely a kultúránk része?

Sokszor halljuk, hogy a boldogság döntés kérdése. Játszunk el ezzel a gondolattal. És nézzük meg, hogy mi akadályozhat ebben minket tudattalanul, amit esetleg észre sem veszünk. A gyermek számítóvá válik azáltal, hogy azt veszi észre, hogy ha sír, akkor jobban felfigyelnek rá, megvigasztalják őt – tisztelet a kivételnek. Fontosnak tartják. Ezért elkezdi manipulálni a környezetet, mert így több törődést, figyelmet kap. Ez pedig örömmel tölti el, mert „valakinek” érezheti magát.

A gyermek ártatlanul születik meg és még mélyebb kapcsolatban áll a testével is. Pl. könnyen hatni tud rá, ha pl. nincs kedve iskolába menni. Amikor pedig a szülők figyelméért ácsingózik a gyermek és megkapja ezt a figyelmet, akkor megerősödik a személyiség, de hamis én tudatot hoz létre. És függőséget. Így kialakul az, hogy ha boldogtalanok vagyunk, akkor mindenki minket vigasztal. Együtt van velünk. Nem vagyunk immár egyedül. Szükségünk van a másikre. Ha pedig örül a gyerek, akkor rászólunk, hogy ne viháncoljon, ne legyen idétlen, és azt mondjuk neki: ,,mikor nő már végre be a fejed lágya?” – tisztelet a kivételnek.

Ezáltal a boldogtalanság természetessé válik, az ok nélküli boldogság pedig hibává, amit csak a süvölvények éreznek. Ez egyfajta betegség, amit ki kell nőni. Később, ha lóg az orrunk (felnőttként), akkor azonnal megértő embereket látunk maguk körül, akik örömmel megvigasztalnak, mert addig is tudatosul bennük, hogy ők boldogabbak. De, ha az utcán táncolunk az esőben, vagy netán énekelni kezdünk, akkor lehet, hogy kihívják a mentőket. A többség létrehozza a „normális” fogalmát. Pedig sok ember is tévedhet és a konformitás kapcsán rengeteg pszichológiai kísérlet van, mely bebizonyította a birkaszellemet. Vajon miért ítéljük meg természetes állapotunkat, a boldogságot? Csak a rossz „idomítás”, neveltetés miatt?

Tilos mosolyogni? Mi történik a boldogságunkkal?

Elfojtjuk és megfeledkezünk róla. Miért gondoljuk azt, hogy ha valaki mosolyog, az gyanús, biztosan probléma van ezzel az alakkal… Azonban, ha szakítani akarunk ezzel, akkor újra gyermekivé (nem gyerekessé) kell válnunk. Aki nyitott és spontán tud örülni a dolgoknak… Aki nem kalkulál. És ez már döntés kérdése. Persze az elején úgy tűnhet, hogy ez hamis boldogság lenne, megjátszott. De elképzelhető, hogy ezt csak a bennünk lévő hibás programozás mondatja velünk. Nem véletlen, hogy a Biblia is beszámol arról, hogy csak gyermeki ártatlansággal lehet a mennyországba bejutni. És ez nem jelenti azt, hogy soha nem lehetünk szomorúak, ha azt teljes totalitással tesszük még egyfajta szépség is megjelenik benne, mert őszinte és teljes.

A valódi önismeret és boldogság egyéni szinten – 2 lépés, mely áttörést hozhat

A tudomány arra tanít minket, hogy az ok okozatot szül, de sok esetben az élet nem logikus és megcsalja ezt a csupán fejünkben lévő elképzelést. Próbálja ki a kedves olvasó a következőt. Először legyen ok a boldogságnak. Pl. vannak barátaink, így ez boldogsággal tölt el.

Az ok, megszüli az okozatot. Utána próbáljuk ki azt, hogy előbb az okozatot éljük meg. Tehát boldogok leszünk és elvárás nélkül figyeljük, hogy mi történik. Lehet, hogy így is lesznek barátaink? Szerintem több az esélye, ha szeretetet tudunk adni a másiknak, ha teljesek vagyunk, mintha csak felhasználjuk a másikat szükségleteinkre és folyton panaszkodunk.
Ez egy érdekes gondolat és valóban kiderült, hogy nem a pszichológiai problémák okoznak boldogtalanságot (a boldogság keresés és a jó pszichológus, mint ösztönző erő), erről már írtam is egy cikket…

Eszembe jutott Ephraim Kishon papája, aki a háború kellős közepén kitárta az ablakot és azt mondta: „Ma is egy gyönyörű napra ébredtem, köszönöm istenem!” Így döntés kérdése az, hogy boldogok vagyunk-e. Ezért olvashatjuk a Bibliában, hogy előbb isten országát keressük és utána minden megadatik nekünk.

A boldogság miért rajtunk múlik? – a 2 lépés

Ha szakítunk a beidegződött múltunkkal, hibás neveltetésünkkel (ha esetleg így neveltek minket), akkor megtettük az első lépést. Ezután egyéni szinten az önismeret segítségével megtehetjük a következő lépést. Mégpedig azt, hogy a boldogságot választjuk akkor is, ha ez eleinte megjátszásnak tűnik. A jó színész idővel azonosul a szereppel. Hallottam egy történetet, mikor a színészmesterséget oktató tanár a növendékeivel Otello operáját próbálták. De baleset történt és az egyik színésznövendék megfulladt, mert a jelentben megfojtották. A rendező csak azt mondta: „Még, még, jobban szorítsd, hogy hiteles legyen’”. A növendék így is tett és megfojtotta a másikat ennek következtében. A másik meglátásom, hogy nem a dolgokkal van a baj, hanem azok elfogadásával.

Aki elfogadja azt, ami van az boldog. Mert az van, ami van, nincs más, de az ellenállás nagyobb akadály sokszor, mint, ami van. Ezt pedig mi hozzuk létre. Hiszen, ha nem cipelek magammal egy sérelmet, akkor elengedve jól fogom érezni magam. Hányszor teremtjük meg pletykával újra a szituációt, ami már régen elmúlt? De ezt a képességet, mely segít ezen túllépni, meditációval tanulni lehet. Fejleszteni. Ezért van az, hogy van olyan ember, aki az influenzában meghal, a másik pedig a rákból is kigyógyul. Rajtunk múlik, hogy hogyan éljük az életünket a boldogsággal vagy anélkül.