Döntéshozás: az elme és a tudattalan megismerésével – döntés, döntésképtelenség, dönteni

Forrás: Szvámí Ráma, Szamádhi, A bölcsesség legfelsőbb szintje, A valóság megpillantása

Aki nem ismeri az elméjét, az konfliktusban fog élni

Egyszer biztosak vagyunk valamiben, máskor őrültnek látjuk önmagunkat. Egyszer eldöntöttünk valamit, aztán elbizonytalanodunk. De mi ennek az oka? A cikkből kiderül.
Ha megismerjük az elménket és utána elkezdünk ezekre figyelni, akkor a gyakorlatban is megtapasztalhatjuk mindezt – döntés, döntéshozás, döntésképtelenség, dönteni, nem tudok dönteni, tudattalan.

Ha elménk fókuszált, akkor megtanuljuk uralni a negatív gondolatokat és negatív érzelmeket is, mert a negatív gondolat negatív érzelmet szül. Az elme pedig olyan, mint egy majom. Folyton mással van elfoglalva, mindig csapong. Fókuszálttá kell tennünk, hogy elérhessük az örök üdvösség és boldogság birodalmát, mely túl van az érzelmeken és a kényszeres gondolkodáson.

Először nézzük át az elmét, hogy milyen részekből áll, erről itt írtam: Az elme valódi ereje és működése a modern pszichológia és ősi upanisad, isopanisad szerint az örök boldogság jegyében
Ismétlésként: buddhi (dönt, megkülönböztet és ítélkezik), a csitta (tudattalan, összes velünk történt eseményt tárolja), ahamkara (ego), manas (érzékszerveken keresztüli felfogásért felelős).

,,Nem tudok dönteni” – a döntésképtelenség oka a manas és buddhi alapján (Patandzsali ősi bölcsessége alapján)

A manas az érzékszerveken keresztül jut az információhoz, ha tudatában vagyunk ennek (pl. figyelünk valakire, akivel beszélgetünk), ha nem (pl. másra figyelünk, miközben hozzánk beszélnek). Minden információ a tudattalanba kerül és onnan a tudatos tartományba, de ez csak egy része a minket megcélzó ingereknek, azaz információknak, mindennek ugyanis nem lehetünk tudatában (pl. miközben beszélgetünk a háttérben halkan hallatszik egy repülőgép hanga, de mi mással vagyunk elfoglalva, így ez nem tudatos számunkra). És a pszichológia azt mondja, hogy a figyelem megosztható. Nyilván nehezebb egyszerre több dologra figyelni és ez a másik tevékenység rovására mehet.

A manas felteszi a kérdést minden hozzá eljutott információ kapcsán, hogy érdemes-e azt tovább gondolnia vagy sem. Pl. ,,Elmenjek sétálni vagy sem?” Tehát megkérdőjelezi a gondolatot, de dönteni nem tud. Ennek az oka az, amikor rágódunk valamin és képtelenek vagyunk dönteni. Mert a manas erre nem képes. Ilyenkor a vágyakozás és elutasítás egyszerre van jelen (mintha a gáz és fék pedálját egyszerre nyomnánk autónkon) elménkben (samkalpa-vikalpatmakammana). A szamalkapa (döntés) és vikalpa (döntésképtelenség) az ellentétes érzelmek okozta gyötrelmet indítja el.

,,Tanuljak most, bár nincs hozzá kedvem?” ,,Felesleges is, 2-esre úgyis tudom az anyagot.” ,,De mégis jó lenne átvenni, mi van, ha ez mégis kevés?” Ilyenkor kell a buddhinak átvenni az uralmat, ő a főnök az elmén belül. Ha ez elcsúszik, akkor diszfunkcionális a működése az elmének. Ezt kell fejlesztenünk, ha sikeresek akarunk lenni.
Tehát jön a buddhi és azt mondja: ,,Ha tanulsz, akkor jó jegyed lesz, de most fáradt vagy, így inkább reggel tedd ezt meg.” És véget ér a gyötrődés, energia pocsékolás. A buddhi ellenőrzi a manast és emellett az ítélkezés, megkülönböztetés és döntéshozás az ő hatásköre. Ez az intellektusunk. Az elme többi része alacsonyabb rendű. Nem képes igazgatni.

Látszólag jól gondolkodik, de… – aki nem tud dönteni az konfliktusba kerül, a jó döntéshozás

Ha filozofálunk, akkor lehetnek figyelemre méltó gondolataink, de ez nincs azzal összefüggésbe, hogy jó döntést tudunk hozni. Akad olyan is, aki vitába szál, de képtelen a végkövetkeztetésre. Ha nem képezzük magunkat, a hajlamok fognak dönteni. És hiába van nagy tudásunk, ha nem időben döntünk. Swami Rama szerint a konfliktus nem más, mint nem időben történő döntéshozás. Ha nem tudunk megkülönböztetni, elveszünk a konfliktusok tengerében.

Az életben egyre többet tapasztalunk, tanulunk mégsem tudunk dönteni

Mi ennek az oka? Az, hogy az élmény tárgya nem a megfelelő forrásból érkezik. Fontos, hogy az elme négy része (amit a cikk elején tárgyaltam) úgy működjön, ahogy a feladatok ki vannak jelölve és ne vegye át az egyik rész a másik munkáját, mert akkor minden felborul. A megfelelő csatorna tehát nagyon fontos. Ez máshol is igaz. Pl. a csatornában sem szoktak tejet folyatni. A megfelelő csatornát kell használnunk ez a viveka (a megkülönböztetett tudatosság) a szent iratok szerint. Treníroznunk kell erre az elménket. Ez a megoldás.

A tudattalan működése

Erről már írtam a többi tudatállapottal együtt, lásd tudatfeletti, tudattalan, tudatelőttes, „tudatalatti” stb.) De most bővebben szeretnék a tudattalanról írni. A tudattalanban fogalmazódik meg minden gondolat, mely akkor lesz tudatos, amikor abba a tartományba bekerül. De a tudattalan akkor is működik, mikor a tudatosat használjuk. Párhuzamosan. És a tudattalan erősebb a tudatosnál. Pl., ha szidják a barátomat és én akárhogyan tiltakozom a tudattalanba akkor is bekerül ez az információ.

És mikor az illető elmegy, aki korholta a barátomat akkor a tudattalanból visszaköszönhet az infó és elkezdhetem megkérdőjelezni a barátomat ez alapján. ,,Mi van, ha mégis igaz? Lehet, hogy nem is ismerem őt igazán, szomorú.” De egy másik példát is szeretnék felhozni, ez a szellem-mítosz: Ha valaki azt állítja, hogy szellemet látott a fa alatt és én kétségbe vonom, amikor később elsétálok alatta eszembe fog jutni, mert a tudattalanban tárolódott az információ.