Elképzelt valóságból, álomból a valódi valóságba – érzékelés észlelés, percepció, érzékszervek II.

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket orvosi, szakpszichológiai írásoknak.

Forrás: Szvámí Ráma, Az örömteli élet művészete – Kelet üzenete, A boldogság az élet beteljesült állapota, rajtunk múlik akarjuk-e…

A környezet helyett önmagunkat kellene megváltoztatnunk – elképzelt valóságból és álomból valóságra ébredés

Első rész: észlelés, percepció

Egyszer egy császár a bölcs szolgálójához intézte a következő mondandóját: ,,Nagyon fázik a lábam, mikor a palotán kívüli részen sétálok, kérlek terítsd le vastag szőnyeggel az egész birtokomat, hogy ez megszűnjön.” Ekkor még a mese szerint nem létezett a cipő. Erre a szolgáló így reagált: ,,Drága uram, mit szólna ahhoz, ha inkább az ön lábának megfelelő méretű szőnyegdarabot készíttetnék el és azt kedvére hordhatná télen. Nyáron pedig egy mozdulattal levehetné lábáról?”

Sokan esünk abba a hibába, hogy zajmentes tökéletes helyszínre vágynak, hogy könnyen tudjanak meditálni, imádkozni. Ez könnyen utópisztikus szindrómát hozhat létre. Hogy ez mit is jelent? Erről itt írtam bővebben: Létezik-e szabad akarat? – sors és önismeret, emberi sors, karma, horoszkóp, jóslás, asztrológia

Ezután a kifogásra fogva mindent nem csinálunk semmit racionalizálva (lásd elhárító mechanizmusok a pszichológiában). Azzal kell dolgozni ahol vagyunk lelki értelemben és természetesen fizikai értelemben is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem vonulhatunk el soha rövidebb időre (vagy akár hosszabb időre), de az a lényeg, hogy a mindennapokban is helyt tudjunk állni és ne elmeneküljünk a valóság elől. Kérdés kinek mi a dolga, küldetése? Van olyan himalájai bölcs, aki néhány lámát oktat (pl. a Bengáli Baba mestere). És a lámák pedig több millió embert tanítanak…

Mikor nem arra vágyunk, ami most van, mert az rossz hangulatot, érzést és gondolatot kölcsönöz nekünk, akkor nem elmenekülni kell ez elől, hanem még inkább közelíteni felé, hogy a megértés segítségével feloldhassuk azt. Így a mögötte lévő boldogság automatikusan beköszönt életünkben. Hasonlóan ahhoz, hogy ha a felhő eltakarja a napot, akkor nem a felhőt kéne feloszlatnunk, ahelyett, hogy elmenekülünk a nap és a felhő (lehetőségek) elől egyaránt?

Tehát nem az a megoldás, hogy becsukjuk a szemünket és csak arra koncentrálunk amit akarunk, hanem, hogy az, ami most van azt feloldjuk, megkérdőjelezzük és elkezdünk együttműködni vele. Felfedezve, hogy csupán ellenállásunk okozza a problémát nem pedig az adott helyzet.  Ezzel kapcsolatosan már írtam konkrét módszerekről, amit bárhol bármikor alkalmazhatunk, nem kell hozzá plusz időt igénybe vennünk:

Mi az, ami két millió eurónál is sokkal boldogabbá tesz minket és bárki bárhol, bármikor megkaphatja? Egyszerű teszt-gyakorlat a cikkben és megoldás a legvégén – boldogság, most, jelen, most hatalma, Eckhart Tolle, a most hatalma a gyakorlatban I.

De most térjünk vissza az eredeti témára az észlelésre. Ha valami folyamatosan mozog, akkor a tudat képtelen teljes spektrumában rögzíteni azt. Ezért van az, hogy a régi videó filmek 24 képkockát (fényképet) tartalmaztak másodpercenként mégis olybá tűnt, mintha mozgás történne. Ugyanígy meditációban egy módosult tudatállapotban több dolognak lehetünk tanúja (a fényképek mögé tekintünk), így mélyebb tudást sajátíthatunk el, mely egész létezésünk alapjait változtatja meg. Emellett a fizikából  megtanulhattuk, hogy folyton minden mozgásban van. A formák folyamatosan változnak, emiatt nem szabad ragaszkodni hozzá (szimbolikus példánkban a fényképet értem ez alatt).

A külső világ mozgását tehát nem tudjuk megállítani, de tudatunkat megtisztíthatjuk meditációval. Így teremtünk a jógatudományban fellelhető manas, chitta, ahamkara és buddhi között összhangot, melyek az elménk részeit képezik. Erről bővebben itt írtam:

A lelki harcművészet önmegvalósításának útja az elmén túlra: a jóga és pszichológia, pszichoterápia segítségével az örök boldogság országába, az elme megismerésével és uralásával I.

A nevek és formák világában élünk, melyek folyton változnak. Nem jellemző például, hogy valaki azt mondja egy öreg embernek, hogy ,,édes kis bogaram” és puszilgatja, mint egy kis gyermeket, pedig régen ő is gyermek volt. Tehát minden formára nevet aggatunk. De minden ki van téve a változásnak. A tudat pedig (ha nem dolgozunk rajta, azaz meditációval nem tisztítjuk meg), akkor zavaros marad és képtelen megfelelő döntést hozni.

Erről bővebben itt: „Nem tudok dönteni.” Az elme és azon belül a tudattalan megismerése és edzése, mely áthidalja ezt a problémát – döntés, döntéshozás, döntésképtelenség, dönteni

Összefoglalás – a tudat és észlelés működése és korlátozottsága

Tehát amolyan összefoglalásként 3 ok miatt nem tudjuk tudatunkkal rögzíteni a dolgokat tökéletesen:

–    érzékeink nem tökéletesen érzékelnek
–    a külső világban minden változó és múlandó
–    a tudat zavaros, így képtelen rögzíteni a valóságot. Mikor pl. a kötelet kígyónak látjuk a tudás egyik (zavaros) megnyilvánulását hisszük a valóságnak.