A jóról, rosszról, igazságról, bőségről, erőszakról, fájdalomtestről és a személyiségről

 A jóról, rosszról és az igazságról

Egy magasabb rend hat át mindent még akkor is, ha látszólag káosz van. Gyönyörűen fejezi ezt ki a zen: ,,Hull a hó, minden pehely a megfelelő helyre.”

A magasabb cél megvalósításának tudatos résztvevői lehetünk. A Biblia így mondja ezt ki: ,,Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt.” De mi a világ bölcsessége? Gondolati tevékenység. Elszigetelünk egy részt és azt mondjuk: ez jó. De minden pozitív és negatív dolog csak egy korlátozott szemszögből ered… Hiszen minden mindennel összefügg. Így az igazság időleges és relatív. A kozmosz így nem káoszban él, hanem egy rend szerint, mely szónak a jelentése is az, hogy rend. De a valódi okok kiderítéséhez a teremtésig vissza kellene mennünk. És ez a rend az elménkkel felfoghatatlan, de megélhető. J. Krishnamurti mondta, hogy ,,Az én valódi titkom az, hogy nem törődöm azzal, hogy mi történik.” – jó, rossz, igazság, bőség, boldogság, erőszak, fájdalomtest, személyiség

A boldogság forrása: összhangban lenni azzal, ami van

Ha tudjuk hagyni a dolgokat úgy, hogy vannak, akkor, előbb utóbb megszűnik a jó és a rossz… Vannak pl. olyan zöld sapkásoknál is komolyabb katonák, akiket megkínoztak a kiképzés alkalmával, hogy jól tűrjék azt, ha elfogja őket az ellenség és megkínozza őket. Idővel hozzászoktak ehhez és már szinte élvezték, ha megkínozták őket.

Ha túl növünk a jó és rossz ítélkezés korlátján, akkor elkezd az élet erősen támogatni minket. Így az eseményt nem tesszük személyessé, hanem hagyunk mindent úgy lenni, ahogyan van. Nincs ellenállás… Az ego hozza létre a jelen pillanathoz képest a hibás azonosulást. Ilyenkor eldönthetjük, hogy milyen legyen az életünk, mert a jelen az élettel való viszonyunkat tükrözi. Az ego üzemanyaga az idő. A buddhizmus szerint a tér, idő a gondolkodással születik meg. Vajon az állatvilág számára létezik az idő, vagy csak mi hoztuk létre? A múlt pedig létrehozza az éntudatot. És a jelen csupán akadály, ellenség, és csak a végcél elérésére használjuk fel. Sosem vagyunk itt a boldogságban, mert mindig valahová el akarunk jutni.

Hányszor játszottuk ezt el, évekig, tíz évekig, és semmit nem találtunk, mégsem hagyjuk abba mindezt. Miért nem teszünk meg mindent azért, hogy ezt a pillanatot a lehető legteljesebben megéljük? A múlton és a jövőn történő agyalás csupán fantáziálás, nem túl reális dolog… Figyeljük tehát meg hogyan viszonyulunk az élethez, azaz a mostani pillanathoz, melyből a következő pillanat is kinő. Úgy tűnik, mintha történnének a dolgok, de valójában csak a változás állandó. A múltra, jövőre történő szubjektív gondolkodás is most történik, nem igaz? Miért tűnik úgy, hogy sok pillanat van? Mert a jelen pillanatot összekeverjük azzal, ami történik, magával a tartalommal. Ha úgy érezzük több időre van szükségünk, akkor rossz úton járunk. Nem több időre, hanem egy mély felismerésre van szükségünk valójában. Egy megértésre. A ,,meg akarok szabadulni magamtól” és a ,,többet akarok” gondolatokat kéne megkérdőjelezni és nem azt csinálni, amit ezek a gondolatok követelnek tőlünk.

A bőség receptje

Abból kell adnunk, amire vágyunk, még ha kevesünk is van belőle. Jézus azt mondta: ,,Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe.” Valójában minden bőség nem kívül van, hanem része annak, amik vagyunk. Mikor pl. rámosolygunk egy idegenre, akkor is egy kis energiát adunk át, mely csodára képes. Jézus azt mondta: ,,Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tőle.”

Fájdalomtest, a probléma gyökere

A problémát nem az okozza, hogy piros a lámpa és emiatt nem tudunk haladni, vagy hogy várakoznunk kell a postán, hanem, hogy a tudattalanunkban felgyülemlik néhány negatív impresszió, ami utána egy fájdalom testet hoz létre, ahogy Eckhart Tolle nevezte el. Más fájdalomtestéből is szeretünk táplálkozni. Néha ez felbukkan, átjön a tudatos tartományba és egyik pillanatról a másikra rosszul érezzük magunkat. Keressük az okát, de az a múltban található, amikor begyűjtöttük és nem a jelenben. Tehát nem azért leszünk feszültek, szomorúak, mert piros a lámba, csak erre vetítjük ki problémánkat.

Valójában minden mozgásban lévő folyamat, energia, csak szemünk szilárdnak látja azt. De ezek apró molekulák és atomok folytonos tánca, mozgása. Gondoljunk arra, mikor a régi videó film alkalmával egy másodperc alatt valójában 24 db filmkockát, azaz fényképet percipiáltunk (észleltünk). És az agyunk átlagolta ezt és mozgó képnek láttuk a fényképek sokaságát. A tudósok kiderítették, hogy a gondolat magasabb frekvencián mozog. Ez szubtilisebb (finomabb) dolog. Így ez láthatatlan, de attól még létezik, ahogyan a levegő sem látható… A fájdalomtestet (lelki parazita) a pozitív és negatív gondolkodás élteti. Nem azért nem tudjuk leállítani, mert nem vagyunk rá képesek, hanem mert azonosultunk vele. Ez nagyon fontos. A negatív gombjaink megnyomásával is lehet a fájdalomtestet beindítani, de önmagától is aktív állapotba kerül reaktív állapotból.

Vannak kétarcú fájdalomtestek is. Pl. édesanya nem akarta gyerekét, így annak forró vágya van a szeretet iránt, de ezen kívül gyűlölet is munkálkodik benne, amiért édesanyja valamiért nem akarta őt. Eggyé kell válnunk azzal, ami van ellentmondások nélkül, ahogyan a víz is mindig felveszi a tárgy formáját. Gondoljunk Jézus szavaira: ,,Legyetek hát egészek, amint mennyei Atyátok egész.”

Személyiségváltás

Létrejön egy erőszakos cselekedet, aztán megígérjük, hogy többet ez nem fog előfordulni, de az egy másik „énünk”, aki ezt megígéri… Egy másik személyiség. A fájdalomtest szeret fájdalmat okozni és szereti is a fájdalmat elszenvedni, bármilyen hihetetlennek is hangzik mindez. Sok esetben olyan párt választunk magunknak, ahol jól kiegészítjük a fájdalomtestünket és szenvedni fogunk ebben a kapcsolatban ezzel megerősítve identitástudatunkat.

Erőszakos bántalmazások, félelmek

Ilyenkor örömünket leljük abban, hogy másokat bántalmazunk, mert identitásunk megerősödik. A híradásban is – tisztelet a kivételnek -, nem a hírek a fontosak, hanem a fájdalom és félelemkeltés. Sajnos sokszor még egy nagy tekintélyű és sok bölcsességgel és lelki gyakorlattal rendelkező egyház is képes „szent inkvizíció” címen 3-5 millió nőt megkínozni és megölni az eretnekség elfojtására. Ezek tények. Az országoknak is van kollektív fájdalommal átitatott éntudatuk pl. közel-keleten eléggé érezhető mindez. Kínában a tai chi lassan megtisztítja ezeket az energiákat, hiszen minden helynek és embernek van kisugárzása. Ha nem így lenne, akkor nem a tengerpartra, vagy hegyekbe mennénk nyaralni, hanem a temetőkbe…

Egyetlen gonosztevő van csupán…

Egyetlen gonosztevő van csupán, a tudatlanság. Sok esetben azt hisszük, hogy amit látszólag nem érzékelünk az nincsen… Pl. amit szubliminálisan (tudatküszöb alatti) érzékelünk, az is hat ránk. Hogy pl. egy másik emberben mi játszódik le. Sokszor mielőtt beszéltünk a másik illetővel, már szerepeket játszunk… Figyeljük ezeket meg és oldjuk fel azokat.

A megoldás

A boldogtalanságot próbáljuk meg közvetlenül érezni, elválasztva az életkörülményeinktől. Eldönthetjük, hogy elfogadjuk azokat, vagy hozzá adunk plusz szenvedést ellenállásunkkal. ,,Nem akarom elfogadni!” Ilyenkor ki beszél bennünk, mi magunk vagy a bennünk lévő ellenállás, boldogtalanság?