Több a vagyonnál és mindenkié – most, jelen, most hatalma, Eckhart Tolle, a most hatalma a gyakorlatban 2/1

Forrás: Eckhart Tolle, A most hatalma gyakorlatban

Először az adott problémáról szeretnék írni, hosszasan ecsetelve azt, aztán átadom a gyakorlati megoldást, ahogy szoktam. Hiszen mit érünk a kritikával önmagában, igaz? Új evolúciós lépésről van szó, ha elszalasztjuk akkor akár el is pusztíthatja önmagát az emberiség.

Ha azonban megtanuljuk használni ezt a módszert, amiről az ősi hinduizmus, a Biblia és sok más szentiratban is beszámolnak, akkor átalakulhat mindenki élete és beléphetünk a Boldogság időtlen birodalmába – boldogság, most, jelen, most hatalma, Eckhart Tolle, a most hatalma a gyakorlatban.

Minek az a sok euró? – Eckhart Tolle, valódi boldogság, most, jelen, a most hatalma

Minden érzés, gondolat, program bennünk él, így az életkörülmények megváltoztatása legfeljebb ideig óráig változtatnak ezen (elfedik ezt el előlünk). Ez nem megoldás, hanem strucc politika, tünetkezelés. De a probléma, és az anyag nem vész el, csak átalakul. Nézzük erre egy példát. Ha két millió euróval gazdagabbak lennénk, akkor is ugyanazokat a szerepeket játszanánk el, csak fényűzőbb módon.

Nem véletlen, hogy a statisztikák szerint, aki nyer a lottón, előbb utóbb ugyanannyi vagy kevesebb pénzzel rendelkezik, mint előtte (a lottózás előtt), hiszen belül semmi nem változott meg, csak kívül. Az árnyékunktól (belső problémáinktól) nem rohanhatunk el. Ráadásul milyen nehéz elszakadnunk attól a sok eurótól, mikor véget ér földi pályafutásunk? De addig is félnünk kell attól, hogy ne csaklizza el tőlünk szép szóval, vagy erőszakkal senki stb. De mi az, ami valóban maradandó és boldogságot okoz nekünk?

A következő evolúciós lépést vagy meglépjük vagy tönkretesszük a földünket egymással egyetemben – a jelen és a most ereje

Társadalmunkban jelenleg morális, pénzügyi és természeti válság van. Káosz. Nem elég a rendszert megváltoztatni (a bor címkéjét), hanem mindenkinek önmagát kell megváltoztatnia egyenként. Ezt más helyettünk nem tudja megtenni, ahogy lefogyni sem tud más helyettünk. De megmutatni az utat és motiválni lehet a másikat, hogy ne legyünk egyedül. Így a társadalom is egyre jobban fejlődni fog.

Hiszen ami mikro, az makró szinten is megjelenik. Ha pl. valaki folyton a jövőben él, akkor a jelent csak arra használja fel, hogy tovább lépjen rajta (mikro szintű példa). Ha egy társadalom (makro szintű példa) 100 millió embert végez ki, hogy egy jobb kor eljöhessen (lásd XX. század), akkor biztosra vehetjük, hogy van még mit fejlődnünk önismereti szinten. Mindegy, hogy a bor címkéjét hogyan nevezzük: kommunizmus, demokratizmus, kapitalizmus stb, ha gondolkodásmódunk, viselkedésünk jottányit sem változik az eredmény mindig ugyanaz lesz: nyomorúság és káosz. Az ember az atommag hasításával több száz millió embertársát képes likvidálni. Ez egy technikai fejlődés csupán, de nem emberi, önismereti. De miben különbözik attól, hogy az ősember egy bunkós bottal leüti a másikat? Maga a szándék ugyanaz, mely semmiképpen sem nevezhető fejlődések?

Mi a probléma gyökere? –boldogság keresése

A következő evolúciós lépés, hogy a kényszeres gondolkodás elmebaját megszüntessük, mely lényege, hogy mindig máshol legyünk, mint ahol vagyunk éppen. Ez a valóság tagadása. Egy elhárító mechanizmus. Ha hét milliárd ember tagadja a valóságot, akkor is ugyanolyan értelmetlenség ezt tennünk nekünk is, igaz? Ennek a mentális bajnak mi, és környezetünk issza meg a levét, hatalmas károkat elszenvedve. És az összes nagy vallás, mesterek és nagyobb művészek rávilágítanak arra, hogy ha nem a jelenben élünk, akkor képzeletünkben élünk csupán, nem pedig a valóságban. Lásd, Szabó Lőrinc és a valódi boldogság kapcsolata. Avagy a tudomány, vallások és művészet egyesítése – Szabó Lőrinc versek, versei és költészete, most, jelen

Tesztelje le önmagát, hogy megtudja, érintett-e a dologban

Hisz a remény erejében? Úgy érzi közel a boldogság, de sosem éri el? Előfordul-e, hogy a kedves olvasó valamivé válni akar ennek érdekében? Megtörténik-e az, hogy úgy érzi valami kapcsán többet kell összegyűjtenie, szereznie hogy boldog legyen (több tudás, gyermek, új párkapcsolat, új állás, több pénz stb.)? Ha a válasz ,,igen”, akkor ez annak a jele, hogy még nem találta meg a Forrást önmagában, ami mindenkiben benne van és ami a legnagyobb boldogságot hozza el számunkra. Minden más ennek a pótléka. Emellett figyelje meg a kedves olvasó, hogy hány felesleges gondolata támad folyamatosan. Vizsgálja meg most ezt a folyamatot. Sétáljon pár száz métert, vagy csak üljön egy helyen és figyeljen negyed óráig.

Hány felesleges gondolata támadt? Hányszor kalandozott el? Hányszor tudta tartani a fókuszt? Mi lenne, ha kezei is maguktól működnének és ön nem tudná ezt irányítani? Ez energiapocsékolás. Bolondnak tartjuk azt, aki ezeket a gondolatokat folyamatosan ki is mondja hangosan. Mi nem tesszük ezt ugyan, de a belső dialógus folyamatos. A fejben lévő hang. Ez nem nagy különbség. Ugyanis az elménk ural minket és nem mi őt. Amikor gondolati szinten ellenállásba ütközünk, akkor ítélkezünk. Ha érzelmi szinten tesszük ezt, akkor negatív gondolataink támadnak.

Körkörös (ördögi kör) uralja tehát a problémát. Ennek a gyökere, hogy mindennek ellenállunk, ami van. Mikor dühösek, stresszesek, depressziósok vagyunk egy félelem lappang a háttérben. A félelem nem más, mint a jövőbeli elképzelés (ami csak a fejünkben és nem a valóságban él) egyik formája. Pontosabban attól félünk, hogy ,,mi lesz akkor, ha az lesz, ami nincs”, és ezt helyettesítjük különféle fantazmagóriával. Tehát attól félünk, ami még nincs jelen. Persze ezzel könnyen a falra festhetjük az ördögöt.

2. rész