Ön fél vagy egész (félelem és reszketés nélkül)? – konkrét gyakorlatokkal

Egyik régebbi tv interjúm is megtalálható a téma kapcsán a cikk végén.

Vajon a félelem ural minket, vagy fordítva és, hogyan tudjuk kezelni a félelmeinket (félelem és reszketés nélkül)? Erről azért fontos beszélni, mert a boldogság rovására mehet a túlzott félelmünk, mely következtében ,,fél-ként” beszűkülve látjuk majd a világot. De ne féljen ettől, hogy ez bekövetkezik, hanem olvassa el a cikket, hogy megtanulja kezelni ezeket a helyzeteket.

Forradalmian új megközelítés

Jómagam nagyon hatékonynak tartom azt, amikor rajtunk a hangsúly a módszer helyett. Hiszen különbözőek vagyunk, így más-más megoldásra van szükségünk, szimbolikus példával élve ruhát sem mindenki ugyanolyat hord. Mindenki más stílust preferál, a ruha méretén túl. Ezáltal színes világban élünk. De ne rohanjunk annyira előre, nézzük meg, hogy általában hogyan tekintünk a világra. A polaritás világában mindent jóra és rosszra hasítunk (elhárító mechanizmus). Ezáltal egy szubjektív világba kerülünk, hiszen ami nekem jó, lehet hogy másnak nincs szüksége. Gondoljon bele a kedves olvasó, ha én elvesztem a pénzzel teli pénztárcámat (az nekem elég rossz) de, ha Ön megtalálja akkor az Önnek jó. Igaz?

Félelem nélkül

Minden azon múlik, hogy hogyan tekintünk rá. Ez lesz a mi valóságunk. Így a félelmek, a félelem és reszketés megszüntethető. A félelem és reszketést értelmetlen volna természetes állapotunknak tartani, inkább a bizalom hiányának tekinteném.

Mit kezdjünk a félelmeinkkel?

Egy harmonikus állapotban vagy eseményeket látunk, amiket kihívásoknak, inspirációnak tekintünk. Vagy félelemmel telve mindent élet-halál harcként élünk meg és így görcsösen kapaszkodunk ebbe az állapotba, életben tartva, generalizálva azt (generalizált szorongás).

És most nézzünk meg más vonatkozásokat is egy példa és az én segítségemmel. A félelem ha például felgyullad a bevásárlóközpont tűz folytán, akkor vagy organizálja a cselekedetet (kisietünk az épületből), vagy dezorganizálja (agyon tapossuk egymást). Vagyis minimális mennyiségű félelemre szükség van, mely megadja az indítékot (motivációt) de nekünk kell őt uralni, ne ő uraljon minket.

Első lépésben az a legjobb, ha törekszünk a békére (pl. meditációval indítjuk a reggelünket) és így képtelen felütni fejét ez a fajta állapot. Ha pedig már felbukkant, akkor ezt tudatosítsuk magunkban. Nézzük meg, hogy irreális-e az adott félelem nagysága a helyzethez képest. Tényleg olyan sok dolog múlik azon az egy eseményen? A paradox az a dologban, hogy félelmünkkel csak még nagyobb akadályt gördítünk a megoldás elé. Vagyis a félelem rossz tanácsadó.

A félelem sok esetben agressziót szül. Mikor az utcán két ember majdnem összekoccan, azért lesz agresszív és támadó, mert kizökkentették egymást és ezáltal úgy érzi képtelen kezelni a helyzetet. Kilendült a rutinból és ez félelemmel tölti el.

Haláleset és félelmek

Nem vagyok pszichológus, sem orvos, nem rendelkezem tudományos fokozatokkal, csupán sajátságos életszemléletemről beszéltem interjúim, publikációim során… Így nem tartok pszichológiai kezelést, és nem gyógyítok! Pszichés probléma esetén, illetve gyógyítás kapcsán keresse fel a szakrendelést!