Hiába keressük a külvilágban a megoldást ahol belső világunk (gondolataink, érzéseink) tükröződnek vissza…
Az érzékszerveink kifelé nyílnak, így mindig kint keressük a megoldást, mely egy tévhitből ered. De létezik bennünk egy külön világ, amit például meditációk segítségével feltérképezhetünk. Egy csodálatos világ vár ránk belül. Ezért nem kell semmit sem fizetni, és sehova sem kell elmenni érte.
Egy világ, mely nem ideiglenes és múlandó, mint fizikai pályafutásunk. Egy csodálatos világ, mely tartós boldogságot, harmóniát tud adni számunkra kifogyhatatlan mennyiségben. Egy világ, mely stabil, és mélyebb folyton változó élethelyzeteinknél. Mi jelenleg mégis ezekben az élethelyzetekben keressük a megoldást és folytatjuk azt a stratégiát, ami eddig sem működött… Ez hova vezet és mi az értelme?
Einstein azt mondta, hogy ha valamely gondolkodásmóddal nem tudjuk megoldani a problémát, de mégsem hagyunk fel vele – a probléma megoldását várva tőle – akkor az abnormális. De vajon miért van az, hogy gyerekkorban a királyról és a királynőről hallunk mesét, mely úgy érezzük rólunk szól, aztán felnőttként inkább rabszolgának érezve magunkat, örülünk, ha meg tudunk élni csekély fizetésünkből? Miért vagyunk feszültek, stresszesek, depressziósok? Vajon tényleg ilyen életről álmodtunk? És biztos, hogy bele kellene ebbe törődnünk és folytatnunk azt a stratégiát, ami nem működik? Létezik egy gyakorlati megoldás, ami azonnali eredménnyel szolgál. Ha megfigyelve megismerjük az elménket, akkor a kényszeres gondolkodás és negatív érzelmek is likvidálódnak életünkből és kisüt a nap.
Ehhez csupán pártatlanul (negatív és pozitív ítélet, összehasonlítás, bármilyen értékelés nélkül) kell a fejünkben lévő szüntelen monológot megfigyelnünk, mely kényszeres gondolkodásunk alapját képezik. Próbálja ki most a kedves olvasó és szeretettel látjuk csütörtök esténként díjmentes programunkon is, ahol együtt is gyakorolhatjuk mindezt más érdekességek mellett a művelődési házban…