Ezernyi hitrendszer, vallás van, de csak egy Isten. Az ego ellenség? Vagy egy hasznos eszköz? Csak egyszerűen találja meg önmagát

Angol változat: There are thousands of faiths, religions but only one God. Is ego the enemy? Or is it a useful tool? You just simply find yourself

Az ego ellenség? Nem, csak egy eszköz…

Az ego egy állandó lakó a fejünkben, akit alkalomszerűen énként, „nekem-ként” emlegetünk (szanszkritül ahankara). Ez a mi személyünkön, elménken keresztül képes megszületni, de a létezésünk tartalmazza az egót, de az ego nem tartalmazza a létezésünket. Az ego csak egy „valamiféle” dolog, amit hordunk. Valamilyen dolog, ami eltakarja Self-ünket (igaz természetünket). Kicsoda Ön valójában a ruhája alatt? Az elméje? A teste? Rendelkezik lélekkel, központtal? Senki nem tud beszélni szemtől szemben az ego segítségével, mert be kell látnunk, hogy az egónak nincsen arca, valójában ő nem létezik. Csak azt gondolja, hogy létezik – csak egyszerűen találja meg önmagát, az ego ellenség

A más-más kondicionáltságunk alatt, az egónk teljesen különböző. Az ego egy társadalmi következmény, egy szerep… Egy túlélő stratégia. Egy ösztön. Miért kellene ennek az ego-fantomnak figyelnie rám, miután én csak szeretnék megszabadulni tőle? Mi ez a nagy fontoskodás ettől a fantom-éntől? És ki vitatja meg az egót, egy másik ego? Hogyan tudja egy ego objektíven megvitatni a másik ego természetét? Csak egy másik túra a koponyánkban… Én nem azért vagyok itt, hogy kritizáljam, vagy analizáljam az ego teóriák variációit, a sokféle gondolati alapon működő iskolákat ebben a témában, hanem itt beszélni fogunk az egóról, mint blokkról, ami elválasztja Önt a létezéstől, élettől.

Dr. William Reich arra a konklúzióra jutott, hogy az egész világ organikus energia rétegekkel van „letakarva”, amit „orgon energiának” nevezett el, és azt mondta, hogy az emberi neurózis egyfajta eredménye az elme-kreálta blokkoknak, ami megakadályozza az emberi szervezetben a szabad áramlást. Tehát, a blokk (az ego) kreálja meg a betegséget, neurózist… Ön, mint személyiség nem létezik, csak a létezésnek van realitása. Amiről én beszélek az az, hogy önmagunkat csak egzisztenciálisan tudjuk megtapasztalni. A személyiség, álarc egy karakter a játékban. Ez egy színház.

Kicsoda a személyiség, az nem számít, de a forrás nagyon fontos, a Self maga… Nem gondolkodnunk kellene arról, hogy kik vagyunk, csak egyszerűen léteznünk kellene… Nem kell a szabályaink alapján definiálni magunkat, mert a természetünk látszólagos. Mikor a szerep-játék véget ér, például mély meditációban, akkor a legközelebb vagyunk Istenhez, legközelebb önmagunkhoz, mert az ego (lásd függöny), nincs ott. Az ego nem tud Istennel találkozni, hanem Isten tud csak Istennel találkozni. Azt gondoljuk a pszichológiában, hogy annak az embernek, akinek hasított személyiség van, az beteg, de egy megvilágosodott személy elmondhatná Önnek, hogy a személyiség, az ego maga a betegség.

Csak egyszerűen találja meg önmagát

Az ego börtön, Isten szabadság. Mikor Ön megtalálja önmagát, talán nem lesz szüksége semmilyen vallásra sem. Ahhoz, hogy átmenjünk a folyón csónakra van szükségünk, de utána már nem, igaz? Talán ott fogja hagyni és sétál tovább szabadon, terhek nélkül… Mikor azt mondjuk, hogy az egyetlen igaz valláshoz tartozunk, akkor természetesen azt is kimondjuk, hogy az összes többi hamis. De, egyiknek sincs bizonyítéka, ahogyan én tudom. Isten nem bizonyítja egy tanúsítvány segítségével hitelességét és, ha megtaláljuk Istent belül, akkor lesz bizonyítékunk, egyébként csak teóriáink lesznek róla. A legfontosabb kérdés: gondolja, hogy a Kozmosz egy véletlen baleset alapján jött létre?

Meg akarja találni a “létrehozót”, vagy még inkább a központját, az esszenciáját (vagy, ahogyan nevezi)? Prof. Chandra Wickramasinghe szerint, annak az esélye, hogy az élet csak úgy magától kialakult annyi, mintha: „egy tornádó végigsöpör a szeméttelepen, és az anyagokból létrehoz egy Boeing 747-est.” Szóval Önnek el kell kezdenie a saját maga felfedező útját és ez nem függhet bármilyen megszervezett úttól. Az egyházak általában megvigasztalnak minket, de Buddha, Jézus egy kardot ad az Ön kezébe. “Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége”. (Máté evangéliuma 10,34)