Kísértő félelem, szorongás nélkül – reszketés, félelem ellen, leküzdése, kezelése, legyőzése

A félelemről már sokat írtam, lásd pl. A félelem, szorongás a világban vagy bennünk van? – megkérdeztük a cápasimogatót
De ez is egy olyan terület, melynek rendkívül sok vetülete van, ezért érdemes pszichológushoz, segítőhöz menni, aki személyre szabott megoldással szolgál, ami azonnali áttörést eredményezhet. Így nem kell kiokumlálnunk azt a választ, ami konkrétan csak ránk vonatkozik – félelem, szorongás, nélkül, kísértő, reszketés,  leküzdése, legyőzése, ellen, kezelése.

A kísértő félelem és szorongás egy másik megközelítésből

Mivel szinte valamilyen szinten mindenki megéli a félelmet és a szorongást, így miért ne mondhatnánk azt erre, hogy ez egy állomás életünkben, ha hajlandóak vagyunk tenni azért, hogy továbblépjünk rajta? Mint, ahogyan a gyerekkor is egy állomás, mikor babákkal vagy legóval játszunk. De ki lehet nőni ezt az időszakot. De hogyan? Merül fel jogosan a kérdés. Menjünk kicsit mélyebbre.

Az életben általában el vagyunk foglalva ügyes bajos dolgainkkal, miközben folyamatosan megéljük a félelmet. Félünk a holnaptól, félünk a harapós kutyáktól, de most egy egészen más fajta félelemről szeretnék írni. Félünk attól, hogy mások nem fogadnak el minket, mely valóban képes kísértő félelmet, szorongást generálni bennünk. Így keressük folyton az elismerés morzsáit: figyeljenek ránk, értékeljenek minket, mert, ha nem fogadnak el, nem kapjuk ezt meg a kül-világtól, akkor meghalunk – legalábbis ezt hisszük. De tényleg így van ez? Vajon tényleg ennyire függővé, dependenssé kell válnunk és félnünk attól az ürességtől, ami közelebbről megvizsgálva egy végtelen tér valójában? Tényleg nem létezünk, ha valaki nem bólogat folyton, elismerve ténykedéseinket, miközben ő is ugyanerre vár? Ha kiköltöznénk az erdőbe pár hónapra, akkor tényleg megszűnnénk létezni, vagy ez a feltételezés csak a személyiségünkre vonatkozik, mely mögött ott a valódi énünk?

A béke palástjába burkolt kísértő félelem és szorongás

Ha valami ellen küzdünk, akkor is megbújhat valamennyi félelem. De, ha meg kell mentenünk a világot érzés kerít hatalmába, akkor is félünk valamitől valójában. Erről jut eszembe Gandhi mondás: ,,Nem az angolok ellen, hanem az indiaiakért vagyok.” Természetesen Gandhi megmutatta, hogy békésen, óriási kitartással is el lehet érni eredményeket, és nincs szükség hozzá félelemre.

És mégis, a tudatosság alacsonyabb szintjén a félelem, szorongás motiválhat minket. És valamilyen kötődés erőszakos ránk erőltetése is elhozhatja a félelmet számunkra. Pedig tekinthetünk az általunk birtoklott tárgyakra úgy is, hogy csak „velem van ez a holmi” addig, amíg itt vagyok, de nem birtoklom a szó klasszikus értelmében, mert akkor ő kezd el engem birtokolni. És azt is fontos megemlítenem, hogy a félelem változást hoz életünkben, kihívást, mely megerősíthet minket. Megmutathatja az érem másik oldalát.

A szorongás kezelése, „leküzdése”

Leküzdés helyett a megértést javaslom, az kevésbé agresszív és így nem alakul ki elfojtás sem. És, amíg rá nem döbbenünk, hogy egy forrásból eredünk, addig a külső politikai rendszer állandó változása sem tud segíteni. Lehet kommunizmus, demokrácia, diktatúra stb. A lényeg sosem fog megváltozni, mert az igazi változás mindig belül kezdődik el és mindig egyéni. Meg kell értünk, hogy az elképzeléseink világában és nem a valóságban élünk és, ha ezek meghalnak (mellyel helytelenül azonosulva azt hisszük mi halunk meg) akkor végre felfedi magát előttünk a tökéletes létezés.

Félelem és reszketés nélkül, avagy a félelem „leküzdése”, „legyőzése”

Tehát, ha elkezdjük az önkutatást, melyben különféle meditációs technikák is segítségünkre lehetnek, akkor teljes életünk változik meg és likvidálásra kerülnek a felesleges félelmek. Ezzel arányosan nő a boldogság és a harmónia bennünk, de itt már saját tapasztalatra és nem szavakra van szükség. Ezek közül íme egy módszer:

A depresszió, kedvetlenség, rossz kedv, levertség, fáradékonyság, fáradtság egyik hatásos ellenszere, amit azonnal kipróbálhat a kedves olvasó