A természetgyógyászat előnyei, ágai, területei, filozófiai alapja és elnevezései

Forrás: dr. Tamási József (szerk.) – Természetgyógyászati alapismeretek

A fent megnevezett forrás 2000-ben került publikálásra, de nagyon részletes és mintegy ötven szerző, többek között orvosok lelkiismeretes munkájának gyümölcse. A könyv megemlíti, hogy mindenkinek van valamilyen „tünete”, vagy adott időszakban érzékelhető betegsége, így nincs tökéletesen egészséges, vagy beteg ember…

A természetgyógyászat elnevezései

A Természetgyógyászat (lásd Naturheilkunde német szó fordítása) főbb területéről, és egy picit a történetéről szeretnék írni ezúttal és felhasználási területeiről. Ez a nem konvencionális medicina, melyet többnyire akkor nevezünk így, ha nem épült be az egészségügybe maga az eljárás, hazánkban azonban az 1997-es kormányrendelet megjelenése óta az egészségügy részét képezi. Az orvostudományt kiegészítő, illetve preventív jellegű, egyes esetekben akár helyettesítő (alternatív) szerepet is betölthet, ha az célravezetőbb. Ezért nevezhetjük alternatív vagy komplementer, esetleg komparatív medicinának is, mert az egyetemes medicina kiegészítését jelenti.

A természetgyógyászat lényege és előnyei

– tradicionális
– természetes módszereket, anyagokat, eszközöket, energiát használ
– holisztikus szemléletű (test, lélek együttes komplexitásának vizsgálata)
– öngyógyító mechanizmusok aktiválása
– szelíd természetű (kevés negatív mellékhatás, lassabb, de tartósabb gyógyítás)
– preventív jellegű, életmódformáló
– mikrorendszerek alkalmazása (test felszínén lévő „kapuk” diagnosztizálásra és gyógyításra)
– partneri gyógyító-páciens viszony (nincs alárendeltség, és a páciens is aktív résztvevő, nem pedig passzív elszenvedő)
– individuális (személyre szabott)

A természetgyógyászat ágai, területei

– homeopátiás módszerek
– manuálterápiás eljárások
– hagyományos kínai orvoslás
– ajurvédikus gyógyászati eljárások
– hagyományos tibeti gyógymódok
– vér oxigenizálásán alapuló terápiák
– neurálterápiás módszerek
– méregtelenító módszerek
– biológiai fogorvoslás
– antropozófus orvosi módszerek
– biorezonancián alapuló eljárások
– csak diagnosztikai célú vizsgálómódszerek
– akupresszúra
– alternatív mozgás- és masszázsterápiák
– életmód tanácsadás- és terápia
– reflexzóna-terápia
– alternatív fizioterápiás módszerek
– bioenergiát alkalmazó módszerek
– fitoterápia
– fülakupuktúrás addiktológiai eljárások
– kineziológiai módszerek
– szemtréning-eljárások

A természetgyógyászat elismerése

A Tudományos Akadémia a hagyományos kínai gyógyászatot, a manuális medicinát és neurálterápiát fogadja el maradéktalanul a természetgyógyászati ágak közül, de a rendeletet tartalmazó összes felsorolt tevékenység természetgyógyászati, egészségügyi szolgáltatásnak minősül.

A természetgyógyászat története filozófiai alapjairól néhány mondat

Hippokratészhoz köthető az orvostudomány és a természetgyógyászat kialakulása, jóllehet a természetgyógyászat merít a hozzávetőlegesen kr. e. 10.000-től fellelhető népi bölcsességekből, mely akkor még szájhagyomány útján terjedt. Hippokratész követője Galénosz, aki Marcus Aurelius háziorvosa volt, azt mondta, hogy a jó orvos legyen filozófus is. És dietétika (helyes életrendtan) néven az egész ember életmódja kapcsán fejtette ki meglátásait, de manapság általában csak az étrendre vonatkozik mindez.

Paracelsus a ,,belső orvos” és ,,belülről gyógyító orvosság” fontosságát hangsúlyozza, rámutatva egy szellemi rendező elvre. A külső orvos akkor léphet működésbe álláspontja szerint, ha a belső orvos már kimerült. Az arkánum (lásd általában a tarot kártya jut eszünkbe róla spirituális körben) finom szellemi erőre utal, hiszen szerinte minden betegségre megvan a gyógyír. Rousseau arról értekezik, hogy a teremtő tökéletes módon hat a dolgokra, de az ember keze alatt elfajulnak a dolgok, Hufeland pedig azt mondja ki, hogy a természet gyógyít, az orvos pedig csak kezeli a betegséget.

Az antik hagyományokból ered a humorálpatológia, mely lényege, hogy a nedvek nem megfelelő keveredése létrehozza a betegséget. Ám az antropozófia a szellem-lélek-fizikum egység felbomlását tekinti betegségnek. Nemcsak a gyógyászatban, hanem a humanisztikus pszichológiában is (Abraham Maslow, Carl Rogers) hangsúlyozza a holisztikus (komplexen test-szellem egységét vizsgáló) látásmódot, mely a transztendencia felé mutat és abban teljesedik ki.