Mi a titka a szappanopera sorozatoknak? Függőség? Telenovellák, filmsorozatok vagy a boldogság? 3/1. rész

Forrás: Professzionális Piackutatók Társasága, Frei Dosszié

Miért hat ránk a telenovella, szappanopera sorozat és hogyan csillapítható ez a függőség – szappanoperák, filmsorozatok pszichológiája a boldogság jegyében

Hányan nézik a filmsorozatokat, telenovellákat pontosan?

Volt szerencsém egy sorozatban közreműködni még nagyon régen és már akkor azon gondolkodtam, vajon mi a titka annak, hogy rabul ejt minket ez a mű világ. A tökéletes öltözékű, hajviseletű emberek kimért, átlagos, semmitmondó élete. Hiszen a történetek hétköznapiak. Önmagában átlagos cselekményként bontakoznak ki.

Mi az oka annak, hogy 2010-ben 284 percet, majdnem 5 órát néztünk tv-t naponta Magyarországon. 19 perccel megnövelve az előző évet. Ma már az Internetet ugyanilyen mértékben használjuk erre a célra. A 90-es évek legvégén naponta fél milliárd ember nézett a tv-ben dél-amerikai szappanoperákat. Ebben az időben a népszerű brazil filmsorozatokat este átlagosan 4 millióan néztük mi magyarok.

Miért van szükség függőségre a boldogság megtapasztalása előtt?

Ha még nem vagyunk elég boldogok, még várat magára, hogy kapcsolatba kerüljünk saját forrásunkkal, akkor többnyire valamilyen függőség alakulhat ki. Így a feszültség, stressz oldására találunk egy sorozatot, ahol megélhetjük bizonyos értelemben a vágyainkat, azonosulva a szerepekkel, mely azt sugallja, ha neki sikerült, nekem miért ne sikerülne? Hiszen tudjuk, hogy létezik a boldogság, de még a valódi út várat magára. Hiszen amikor éppen nem az egészség állapotában vagyunk, akkor is keressük az egészséget. Nem pedig fordítva. Ugyanúgy működik ez lelki szinten is. És a sors fintora, hogy az igazsághoz a valódihoz a hamis dolgokon keresztül vezet az út. Különben fel sem ismernénk a valódi boldogságot, mint egy gyermek, aki matchbox-szal játszik és csak hosszú évek után veszi majd meg valódi autóját, melyet vezetni is fog.

Mit kínál a szappanopera sorozat, filmsorozat?

A szappanoperáknak köszönhetően elmenekülhetünk egy másik világba, ha a sajátunk éppen unalmas számunkra. Hiszen főleg a brazil szappanoperák a pénzről, családról, szerelemről, barátságról szólnak, melyek a boldogságunk letéteményesei. Egyébként ez egy elmebeli működésnek tudható be, hogy folyton kísérletet tesz arra, hogy azonosul azzal, ami van. Pl. egy gondolattal (ezért azt úgy gondoljuk kutya kötelességünk megvédeni), egy érzéssel, vagy egy filmmel. Hiszen itt ugyanúgy folytatódik a gondolkodás, de mindeközben elterelődik a figyelem a mi valódi életünkről. Ugyanúgy, mint alkohol vagy drog használatánál. Ez egy elhárító mechanizmus, ha túlzásba visszük, hiszen azzal, hogy elfordulunk a saját problémáinktól azok nem megoldódnak, hanem tovább tetéződnek. Hasonlóan ahhoz, ha egy gyermek becsukja a szemét attól nem szűnik meg a külvilág, igaz? De van megoldás, melyet a cikk égén fogok ecsetelni.

Téves azonosulás okozza az örömet (átmeneti boldogság)

Azt hiszem megfelelő bizonyítékul szolgál, ha beszámolok arról, hogy a klasszikus Isaura sorozat főszereplőjének mi magyarok is pénzt gyűjtöttünk a felszabadításáért. Megjegyzem, ő 1999-ben éppen 4 fekete cselédet tartott a valódi életben, miközben a fiával élt egy hatalmas házban. Egyéb iránt logikusan pedig kikövetkeztethető, hogy ha nagy a jólét, akkor kevesebben nézik a szappanoperákat. Természetes, hiszen, ha mi is megéljük azt, amit ott kínálnak fel nekünk, akkor miért néznénk meg azt? Miért azonosulnánk másodhegedűsként egy szappanoperával, ahol színészek játsszák el azt, amit mi magunk is megélhetünk nap, mint nap? Hozzáteszem, ha az „érzelmi jólét” nagy, a “tudatosság jóléte” gyarapszik, akkor egyenesen őrültségnek találjuk azt, hogy napi 5 órát tévézzünk.

A cikk itt folytatódik tovább: boldogság kontra szappanoperák 3/2. rész