Gyermekpszichoterápia XIV. – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv

13. rész

FIGYELEM! Tankönyvszagú elméletek. Ezeket a cikkeimet azoknak javaslom, akik komolyabban pszichológiát tanulnak (rendelkeznek már valamilyen alappal) és szeretnének még jobban elmélyedni ebben a tudományban a klasszikus megközelítéseket illetően. De az út végtelen hosszú (főleg az abszolút igazság tekintetében) és a kedves olvasó talál olvasmányosabb, játékokban gazdag egyéb cikkeket is ezen az oldalon.

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket szakpszichológiai írásoknak.

Forrás: Dr. Virág Teréz, Örökbe fogadott

Kompenzálás – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv

A legnehezebb kérdés a kompenzálás jellegében van. Vagyis abban, hogy mely tulajdonságokat szabad, lehet kompenzálni adott életkorban és melyeket nem. Egyszerűen arról van szó, hogy vannak életkor specifikus (belső) érésspecifikus tulajdonságok, amelyek fejlesztésnek az erőltetése adott életkorban, érési szinten jobb esetben fölösleges, rosszabb esetben káros lehet – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv.

Alkalmas vizsgálatokkal, mérésekkel és számításokkal meg lehet tudni, hogy az adott tulajdonság milyen mértékben életkorspecifikus. Így például a számítások azt mutatták, hogy az írásmozgás-koordináció fejlettsége 5-6 éves életkorban rendkívül erősen életkorspecifikus. Ez a pedagógia számára azt jelenti, hogy az iskolába lépés előtt fölösleges erőltetni e tulajdonság fejlesztését. Mint ahogy a járás megtanulását sem ajánlatos erőltetni.

Ezzel szemben például a beszédhangok helyes képzésének színvonala 5-6 éves korban már egyáltalán nem életkorspecifikus. Vagyis a tiszta artikulációt minden ép gyermek elsajátíthatja 5 éves koráig. Ha ez nem következik be (mint hogy még az iskolába lépőknek is a 27,4 százaléka beszédhibás), akkor ez már megkésés. A kompenzálás az 5 éves kor elejétől lehetséges és kívánatos.

A kompenzálás tartalma – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv

Azoknak a tulajdonságoknak a kompenzatív fejlesztése, amelyek 5 éves korban nem életkor- és érésspecifikusak, valamely tartalmak által valósíthatók meg. A tartalmak és az elérendő szintek természetesen kölcsönösen összefüggő jelenségek. A kérdés tehát az, hogy mi milyen követelményt jelentő tartalmak által végezzük az iskola előkészítő kompenzálást.
Jelezni szükséges, hogy e vonatkozásban szemléletbeli nehézségek várhatók.

Kísérletek során, állandóan beleütközhetünk abba a szilárd véleménybe, hogy csak azt szabad mérni, amit az óvodás program tartalmaz, csak ez lehet a viszonyítási alap; a kompenzálás tartalma, követelménye is az adott óvodai program által. A kompenzálás célja, tartalma ezek szerint az lehet, hogy az óvodai programban előírtakat mindenki minél jobban teljesítse.

Sajnos ezzel a szemléletmóddal, kiindulással az iskola előkészítő kompenzálás nem vezethet eredményre. Lássunk néhány tényt, amely szemlélteti ennek a szemléletmódnak a tarthatatlanságát. Az iskolába lépő 6 éves gyermekek 39 százaléka egyáltalán nem ismeri a számokat.

Ezzel szemben 61 százaléknyian ötös számkörben, közöttük 35 százalék tízes, 17 százalék százas, 6 százalék ezres számkörben tud számokat olvasni. És ez általában nem formális beszajkózott olvasási készség, hanem mögötte megfelelő szám- és műveleti fogalmak vannak. Az iskolába lépés előtt álló gyermekeknek mintegy a negyede húszas számkörben pálcikákkal kifogástalanul végez műveleteket.

Egyszóval, a 6 évesek nagy hányada sokkal többet tud, sokkal többre képes, mint amit az óvodai program előír. Sőt, az iskolába lépő gyermekek nem kis hányada az első éves tantervi követelménynél is sokkal többet tud (talán az írás kivételével, mivel a szülőkben tudatosult, hogy a szakszerűtlen írástanítás az iskolában problémákat okoz).
Mindebből az következik, hogy az iskola előkészítő kompenzálás tartalmát kizárólag az határozhatja meg, hogy az iskolába lépők többsége a zavartalan fejlődéshez, a sikeres iskolai előrehaladáshoz legfontosabb tulajdonságokban, tudásban, magatartásban milyen szintet ért el.

Az iskola előkészítő kompenzálás csak akkor számíthat eredményre, ha az elmaradókat a többség által elért szintekre kívánja felzárkóztatni, és ezekhez a konkrét mérések alapján megállapított szintekhez választja meg a fejlesztő munka tartalmát. Így például reménytelen az elmaradók sikeres iskolakezdése, ha nem a 20-as számkörbeli biztos tájékozódást, számlálási készséget, manipulatív műveleti készségeket tűzzük ki célul. Függetlenül attól, hogy az óvodai program mit ír elő.

A kompenzációs programok tartalmával, követelményeivel kapcsolatban a leggyakoribb kérdés az, hogy milyen alapon merhetünk többet kívánni az elmaradóktól, mint a többtől. Erre az a kézenfekvő válasz, hogy a fejlettebb többség, különösen a legfejlettebb egyharmad eleve tudja azt, amit követelményként vele szemben állítunk, az óvoda nélkül is. Ezt jól bizonyítják a mérések, melyek szerint az óvodába nem járók között is hasonlóan jó családi miliőben nevelkedők szintén a legfejlettebbek közé tartoznak, mint az óvodába járók hasonló rétegei.