Gyermekpszichoterápia III. – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv

2. rész

FIGYELEM! Tankönyvszagú elméletek. Ezeket a cikkeimet azoknak javaslom, akik komolyabban pszichológiát tanulnak (rendelkeznek már valamilyen alappal) és szeretnének még jobban elmélyedni ebben a tudományban a klasszikus megközelítéseket illetően. De az út végtelen hosszú (főleg az abszolút igazság tekintetében) és a kedves olvasó talál olvasmányosabb, játékokban gazdag egyéb cikkeket is ezen az oldalon.

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket szakpszichológiai írásoknak.

Forrás: Dr. Nemes Lívia, Alkotó és alkotás

A három bécsi iskola legfontosabb alapelvei – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia könyv (folytatás)

A bécsi iskola átformálta ezt az elméletet. A bécsi iskola szerint is van primér nárcizmus, de a primér agresszió meglétét kétségbe vonja. Az elméleteket felnőtt emberek találják ki, és nem lehet felnőttként elméleti szinten feldolgozni egy olyan korai élményt, amely 0-1 éves kor között történt. A bécsi iskola szerint ez egy paradox helyzet, mert semmiféle analitikus okoskodással nem lehet megfejteni 0-1 éves kor közötti eseményeket felnőttként. Miután nincsenek emlékeink, ezért nem is fogjuk tudni ennek a realitását megélni, semmilyen módon nem verbalizálható.

Élményeink lesznek, de verbális szinten nem fogjuk tudni megmagyarázni. Azért, hogy ezt a csapdahelyzetet feloldja a bécsi iskola, azt találta ki, hogy nem ösztönökkel dolgozik, hanem részösztönökkel, az ösztönöknek egy-egy részével: orális, anális, és genitális részösztönnel – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv.

A bécsi iskola azt mondja, hogy létezik az a fajta autoerotizmus, az a fajta nárcisztikus törekvés, amely megpróbálja a saját örömöt felerősíteni. Ez az autoerotikus törekvés. Önmagának okoz örömet. Ilyenkor jelenik meg például az ujjszopás, már akár intrauterin is, már ott visszafordíthatják ezt a fajta libidális feszültséget. Tehát a primér nárcizmus létélménye, az, hogy én vagyok a legfontosabb, és én vagyok minden örömnek az okozója, nem kell projektálni agresszivitást. ,,Én a saját örömöm, visszacirkulálója vagyok.”

Itt is megjelenik az autoerotizmus, hiszen a primér nárcizmus azt jelenti, hogy önmagamnak örömet okozok. Anális szinten a széklet ürítésben jelenik meg, úgy hogy azzal, az élménnyel egyfajta kielégülési folyamatot élünk meg. Az anális részösztönök szintjén a primér nárcizmus úgy jelenik meg, hogy a széklet ürítés élményen keresztül megéli, a kielégülést és az önmagának való öröm okozását. Tehát anális szinten sincsen kifelé vetített agresszió, hiszen agresszió csak akkor lehet, ha van frusztráció, önmagából fakadóan nincsen agresszivitás.

Fallikus részösztönök szintjén azonban ott van az identifikációs szakasz, a nemek közti elkülönülés. Itt jelenik az ellentétes nemű személy, tehát a nárcizmus megkérdőjelezhető, hiszen aki már egy másik nemű személlyel tart valamiféle érzelmi kapcsolatot, az már azt mutatja, hogy nem kapcsolja vissza, hiszen egy nárcisztikus önmaga neméhez kapcsolja vissza. Az első szinten viszont úgy éli meg, hogy nem önmagának okoz örömet, hanem az azonos neműnek. Itt van az, hogy beleszeret az ellentétes nemű szülőbe, de az identifikáció lényege az, hogy az azonos neművel sorsközösséget vállal. Ha ez megtörténik, akkor létrejön az identifikáció, és megtörténik az egészséges kielégülés.

Ennek veszélye is van. Ha valaki ebben fixálódik, akkor megjelenhet a homoerotikus tárgyválasztás. Nem tud mást választani, csak magával azonos neműt. Tehát itt is csak akkor történik baj, ha valami nagyon erős frusztráció éri az egyént.
Genitális részösztönök szintjén megtörténik az első külső tárgyválasztás, nem az identifikált és magába vetített kép lesz mint az identifikációnál, ahol a szülőkről van szó, hanem itt megjelenik az első külső tárgyválasztás, kvázi a homoerotikus törekvések mellett amely a fallikusban megvan – teljesen normálisan, mert az identifikációhoz az kell, hogy megtörténjen – megjelenik az első kifele vetített, tehát heteroszexuális tárgyválasztás.

Ha ebben az időszakban trauma történik, akkor másodlagos nárcizmusról beszélünk. Ez a felnőttkori nárcizmus gyökere, ez az, amiről úgy szoktunk beszélni, hogy személyiségzavar. A felnőttkori nárcisztikus személyiség olyan partnert fog választani, amilyen ő maga. És ezt minden tekintetben, még nembeli azonosságban is. Hiszen nárcisztikus élménye van, kivetíti, a partner legyen olyan, mint ő. vagy olyan partnert választ, – és itt jelennek meg a nárcisztikusnak a heteroszexuális vonatkozásai – amilyenné válni szeretne. Ez pedig nem biztos, hogy nemi azonosulás, mert például lány, de fiúnak várták, és fiú szeretne lenni. És akkor választ egy férfit magának nárcisztikus létére, de a személyiségszerkezete nárcisztikus, mert a választása olyan, amilyenné válni szeretne.

Olyan fajta megnyilvánulása is lehet egy nárcisztikus személyiségnek, hogy a saját énjét szállja meg a libidója, visszavetít, és nagyon gyakran, nőknél és férfiaknál is a saját én produktumaként jelenik meg, megszállják a gyermekeiket, és egy inflált, el nem engedő magatartásba tolják át ezt a feszültséget. Nem feltétlenül korlátozó magatartás ez. Az a fajta nagyon szerető szülő, aki nem engedi el a gyerekét. Kompenzálva lehet, hogy nem korlátozó, lehet mindent megengedő is. Az a fajta szülő, aki a szeretetével zsarol. Ez a bécsi iskola elmélete.

Tehát létezik primér nárcizmus, de nincs primér agresszió és részösztönökkel dolgozik ez az iskola.

1937-ben jött létre a budapesti iskola. Bálint Mihály és felesége szervezetek egy nagy konferenciát, és hatalmas vitákkal, szembeszálltak a londoni és a bécsi iskola nézeteivel.
Bálinték gyermekekkel foglalkoztak, meleg, odafigyelő, empatikus gondolkodásnak ez előfutárai, megelőzve a humanisztikusokat. A budapesti iskola kétségbe vonja a másik két iskola egyes nézeteit. Ugyanis amikor a gyerek megszületik, nincs semmiféle primér nárcizmusa, sem primér agressziója. Ehelyett primér tárgyszeretete van. Az a tárgy elsődlegesen az anya.

Tehát ebben a primér tárgyszeretetben él és abszolút kielégítésre törekszik, nagyon szeretné, ha a szeretett tárgy őt teljesen kiszolgálná. Ez azonban nem köthető erogén zónákhoz. Van, ami köthető erogén zónákhoz , és itt téved a bécsi iskola szerintük, mert erogén zónához csak az köthető, ami patológiás. Például az autoerotizmus, vagy a nárcizmus. Ezek köthetők erogén zónákhoz, de nem magától értetődőek, és nem mindenkinél megjelenőek. A primér tárgykapcsolat: az anya és a gyermek duálunióban él, egyfajta szimbiózisban. A szimbiózis azt jelenti, hogy kölcsönösen jó és előnyös mindkét fél számára, mind a két fél nyer. A gyerek nem kisajátítja és kiszipolyozza az anyját, hanem az anya is sokat kap a gyermekétől.

A szimbiózis kifejezés utal erre, ez egy kölcsönös kielégítő, örömszerző folyamat a normális és egészséges fejlődésben. Ez azt jelenti, hogy nem kell feltétlenül neurotikusnak lenni. A londoni és bécsi iskola szerint, feltétlenül neurotizáló ez a fajtafejlődés. Abban igaza van a másik két iskolának, hogy a gyerek csalódhat – mondja a budapesti. Csalódik is. És miután csalódik, ezért tűnik nárcisztikusnak.

De csak annak tűnik, ezek nem valódi nárcisztikus késztetések. Agresszívnak tűnik, de nem az. Ha a gyerek nárcisztikusnak vagy agresszívnak tűnik, azt jelenti, hogy az anya nem jól működött. Mindig frusztrálódnak a gyerekek, de a frusztráció mértékétől függ, hogy valaki mennyire válik agresszívvá, vagy nárcisztikussá. Minden további tárgykapcsolat alapja, az a nagyon korai élmény, hogy az egyén hogyan éli meg a kezdeti anya-gyermek kapcsolatot. A Szondi pszichológiai tesztben a C tengelyen, megkapaszkodásról, elengedésről, párkapcsolatról, tárgyválasztásról beszéltünk.

Ezeknek az alapja mind-mind itt van. Meg is jelenik sokszor a C tengelyen, hogy inceszt kötődési probléma van, ami azt jelenti, hogy vagy az apával, vagy az anyával vannak kötődési problémái az egyének. Az inceszt lehet pozitív és negatív egyaránt. Lehet tudni, hogy mikor, melyik konstellációban pozitív, és mikor negatív. Tehát, hogy egy olyan inceszttel van-e dolgunk, amiben az én kötődök az anyámhoz, vagy olyan, amelyben gyűlölöm az anyámat.

Tehát, nincs primér nárcizmus, sem pedig primér agresszió. Az agresszív és nárcisztikus megnyilvánulások azért jelennek meg, mert a mi kultúránk nagy problémája és hibája az, hogy a legkorábbi, primér tárgykapcsolati élményeket letiltja, vagy megszakítja. Például a csecsemőt a kiságyba rakják, nem a testükön hordják a nők. A tiltás, ill. a megszakítás következménye az lesz, hogy szerezni akarunk, ezzel kompenzálunk.

Társadalmi szinten áttételesen a pénzhajhászás, a kapzsiság, a szerzésvágy formájában jelenik meg ez a kompenzációs törekvés. Azt mondták ki Bálinték, hogy amilyen minta van belül, azt meg kéne adni a csecsemőnek kívül is. Nem szabadna hasítottan megjelenni a születésnek, hanem egy lassú átmenetnek kellene lennie. A régiek ezt nagyon szépen csinálták, amikor sötétített szobában szültek, bölcsőben ringatták a gyereket, bepólyálták, és csak lassan bontották ki ebből a csecsemőt. Összefoglalva tehát, nincs primér nárcizmus, sem primér agresszió, hanem primér tárgyszeretet van, amely nem köthető az erogén zónákhoz.

4. rész