Gyermekpszichoterápia IV. – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv

FIGYELEM! Tankönyvszagú elméletek. Ezeket a cikkeimet azoknak javaslom, akik komolyabban pszichológiát tanulnak (rendelkeznek már valamilyen alappal) és szeretnének még jobban elmélyedni ebben a tudományban a klasszikus megközelítéseket illetően. De az út végtelen hosszú (főleg az abszolút igazság tekintetében) és a kedves olvasó talál olvasmányosabb, játékokban gazdag egyéb cikkeket is ezen az oldalon.

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket szakpszichológiai írásoknak.

Forrás: Hermann Imre, Az ember ősi ösztönei, Dr. Nemes Lívia, Pszichogén tünetképződés a kisiskolás korban, Dr. Nemes Lívia, Alkotó és alkotás, Hilarion Petzold, Gabriele Ramin, Gyermekpszichoterápia

3. rész

A három bécsi iskola legfontosabb alapelvei – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia könyv (folytatás)

Hermann Imrénél fontos megemlíteni a megkapaszkodás ösztönét, ennek elméletét 1936-ban publikálta először és 1943-ban állt össze egy egységes könyvvé. Így ír barátja és kollégája Bálint nekrológjában (1972): ,,A szeretet csak akkor igazán az, ha tartós. Ez a tartósság mutatkozik meg a régiekhez való hűségben.” Hermann (1936, 1943) a filo és ontogenetikus visszavágyódást az anyával való egyesülésre, a távoli analógiáktól közelebbi filogenetikus alapokra kíséreli meg visszavezetni – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv.

Ferenczi Sándor Freud tanítványként és barátjaként majd a budapesti iskola egyik résztvevőjeként vonult be a pszichológia történetébe. Pszichoanalitikusként a személyiségben működő dinamikus működéseket vizsgálta. Fontos megemlíteni az örömmel működését, mely során a gyermek fájdalmas csalódások során nem azt tapasztalja, ami jó, hanem azt, ami való, még, ha kínos is. A gyermek gondolkodása mágikus és animisztikus, szavakkal és mozgásgesztusokkal varázsolja a világot olyanná, amilyennek szeretné – állapítja meg Ferenczi 1913-ban.

Pszichoanalitikus gyermekterápia – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia könyv

Fontos, hogy ne csak a felnőttek terápiájával, hanem a gyerekekével is foglalkozzunk. Hiszen mindannyian voltunk gyermekek. És az ottani fixációk megelőzése segíthet abban, hogy a boldogság útjára lépjünk. A fejlődést vizsgáló kutatók megegyeznek abban, hogy a gyermek az érés és a környezet kölcsönhatásain keresztül fejlődik. Azonban ennek érvényesülésével kapcsolatosan sok vita látott már napvilágot. Ez a szakaszok problémája a gyermekpszichológiában (1956). Fontos-e a fejlődés és vajon csak az egyes lelki funkciók szerveződnek mind komplexebb struktúrákba?
Melanie Klein abból indul ki, hogy bár a gyerek kifejező eszközei ugyan eltérnek a felnőttekétől, mégis lényegében azonosak a felnőttek és gyermekek analízisének a folyamatai.

1919-ben Melanie Klein 5 éves kisfia terápiáját végezte el. Köztudott, hogy a gyermekek pszichológiai patológiája a szülők tünete. Eleinte másokhoz hasonlóan az édesanya, azaz önmaga magatartását próbálta meg befolyásolni, de miután ezzel a gyermek nehézségei csak egész jelentéktelen mértékben csökkentek, elhatározta, hogy a kisfiút fogja analizálni. Értelmezi a játék közben kifejezésre jutó fantáziákat, félelmeket a „szabad asszociáció elvei” szerint.
Az analízis során felmerült félelmeket, azok értelmezése a megfelelő mederbe terelte a terápiát.

A terápia első részében a saját játékait használta, de idővel felismerte, hogy nem a szülői házban kell a terápiát lefolytatnia, mert elképzelhető, hogy a szülők nem adekvát módon reagálják le a helyzetet.
„A következetes értelmezés, az ellenállásnak lépésről-lépésre történő feloldása, a régebbi pozitív viszonyulás a gyerekeknél is tökéletes analitikus helyzeteket hoz létre.”

Tapasztalata szerint az indulatátviteli helyzet az otthontól és a mindennapoktól teljesen eltérő környezetben jöhet csak létre, élhető át. A. Freudtól eltérően kifejezetten ellenzi az analízis során történő legcsekélyebb pedagógiai beavatkozást is. Még agresszív játékoknál sem szabad a terapeutánk éreztetni a gyermekkel rosszallását, akkor sem, ha az agresszió ő ellene irányul. Szerinte a gyerekek érzéseit és fantáziáját úgy kell kiélnie, ahogy azok jelentkeznek.

Ezzel a játéktechnikával látencia kor előtti kisgyerekeket tudott elsőként bevonni az analízisbe; analízise lényegében a bűntudat és félelem feldolgozására vonatkozik: a gyerek intenzívebben éli át félelmeit, jobban szenved tőle, mint a felnőtt; nagyobb készenlétet mutat a szorongásokra. Éppen ezért kellemes, nyugodt környezetben hamar oldható mindenekelőtt a kisgyerek, és spontán indulatátvitelre lesz képes.

Egy súlyosan neurotizált gyermek, akinél a fenyegetettség érzése erős minden idegennel szemben félelemmel, bizalmatlan tartózkodással vagy elutasítással válaszol, azaz negatív indulatátvitellel reagál.
Keresi azt a szimbólumértéket, ami a játékos cselekvéseknek megfelel, eközben a következőkre összpontosítja figyelmét (belemegy a negatív indulatátvitelbe, értelmezéssel oldja fel ezeket):

• milyen eszközt választ a gyerek belső érzelmeinek megjelenítéséhez, ezáltal projektálja ki saját félelmeit, vágyait, érzelmeit, gondolatait,
• hogyan bánik az anyaggal, a tárgyakkal, milyen módon tud váltani az egyes érzelmek között, ebből lehet következtetni a reakcióidejére, önismeretére,
• lecseréli-e az egyes játéktárgyakat és miért teszi ezt meg.

A gyerek a játék nyelvén szimbolikus formában fantáziáit, élményeit, félelmeit, vágyait jeleníti meg. Kifejezőeszközei sokszor hasonlók azokhoz, amilyeneket a felnőttek álmaiból ismerünk. Klein szerint egy kisgyerek képes az ő értelmezéseit felfogni. Szerinte az egész kicsi gyerekek is sokszor nagyobb belátóképességgel rendelkeznek, mint a felnőttek. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kisgyermeknél a tudatos és a tudatalatti közti kapcsolódások még szorosabbak, mint a felnőtteknél, és hogy az elfojtások a gyereknél még kevésbé intenzívek.

Egyszerű, kicsi, nem mechanikus játékszereket preferálja a játékterápiánál, amelyek a gyerek fantáziájára bízva sokféle felhasználásra nyújtanak lehetőséget. Fontos megemlíteni a személyiség kapcsán a különféle összefüggéseket, mert 4-5 éves korunkra alakul ki személyiségünk, mely óriási hatalommal bír a későbbiek folyamán.

A szerzett lelki sajátosságokat tekintve a személyiség alakulása függ az adott társadalom működési formájától, erkölcsi normájától. Ez alatt azt értik, hogy földrajzilag specifikus. Mást kell elsajátítania egy európai, egy amerikai, egy afrikai stb. gyermeknek viselkedés szinten. Befolyásoló tényező a gyermek neme, a szülő nevelési attitűdje, a pedagógusok oktatási módszere, a kortárs csoport hatása stb.

A kontrollbeli sajátosságok kapcsán Rotter (1966) arra a következtetésre jutott kutatásai során, hogy különböző személyek azonos tanulási feltételek mellett mást-mást tanulnak meg. Az emberek különböznek abban, hogy milyen mértékű ok-okozati kapcsolatot tételeznek fel viselkedésük és az azt követő megerősítések között. Ezt nevezték el kontroll lokusznak.

A külső kontrollos személyiség tetteit a körülötte lévő világ személyei, tényei, eseményei, feladatai határozzák meg. A külső körülmények a meghatározóak (Például Isten irányít meg mindent, én nem tehetek semmiről). Ezáltal persze a felelősséget is passzolja és maladaptívan viselkedik. Elég erősen függ a környezettől, ezért függetlenségéért harcolva szemben áll vele. Az a legfontosabb a számára, hogy vajon mások mit gondolnak róla.

A körülmények áldozata. Hatalmat akar mások felett, hogy így kerüljön hatalmába az őt irányító külvilág. Ítélkező, bíráló. Tetteiért saját magát tartja felelősnek, de annak értékelését másokra bízza. Amikor létre akar hozni valamit, valamilyen teljesítményt a munkájában például, akkor kevésbé összpontosít magára a feladatra. Ilyen esetben is ügyel, hogy tessen másoknak, megnyerje és el ne veszítse azok rokonszenvét. Jobban figyel arra a hatásra, amit a többi emberből kiválthat, mint magára a létrehozandó produkcióra.

Van aki énképét, s szinte a létezését is arra alapozza, hogy a másik ember vagy mások érzelmeit maga felé fordítsa és megtartsa. Gyakran ez a törekvés szabja meg viselkedését, életvezetését még azokban a helyzetekben is, amikor az elvégzendő feladatra kellene az energiáit fordítania. Hatásvadászata gyakran eredményezi alulteljesítését. Könnyen megbántódik, ha nem kap kellő elismerést, mivel rendszerint túl érzékeny. Könnyen elbizonytalanodik és megfutamodik. Emiatt komoly belső kudarcokat él át. Mindig a mennyiségekre és nem a minőségre figyel, ez csak erősíti amúgy is nagy hiányérzetét.

5. rész